07 02 2018

Valahogy az az ember érzése, hogy az MLSZ-ben dolgozók nem ebben az országban élnek. A most kiadott elemzésüket olvasva pedig azt érzem, mintha minél rosszabb helyzetbe kerül a futballunk, a szövetségben annál jobb képet festenének róla. Olyan, mintha „egy másik meccset néznének”.

A FIFA és az UEFA is a közelmúltban hozta nyilvánosságra a labdarúgás gazdaságára vonatkozó éves beszámolóját. A jelentések egyik célja, hogy felhívja a figyelmet: fontos, hogy a növekvő bevételek a labdarúgásban maradjanak, ezzel erősítve a stratégiai, fejlesztési programok lehetőségeit.

Az mlsz.hu-n megjelenő közlemény szerint a labdarúgás világszerte egyre erősödő piac. Az európai klubok éves összbevétele több mint háromszorosára nőtt az évszázad eleje óta, és az elmúlt években is folyamatos volt a növekedés. Ezzel függ össze, hogy míg 2012-ben 2,7 milliárd dollárt költöttek világszerte átigazolásra a csapatok, addig 2017-ben már 6,37 milliárdot, vagyis öt év alatt több mint kétszeresére nőtt a sportágban játékosvásárlásra költött pénz. Ezzel párhuzamosan a játékosfizetések emelkedése is világszerte megfigyelhető folyamat, de ez a legtöbb európai országban – így Magyarországon is – kisebb mértékű, mint a klubok összes bevételének emelkedése. A részletes adatokat elemezve megállapítható, hogy a magyar labdarúgás – ellentétben az elmúlt évtizedek gyakorlatával – a nemzetközi trendekkel egyező irányú pályára állt.
– Korábban nem egyszer előfordult, hogy egy vagy több első- és másodosztályú klub, esetenként bajnokság közben fizetésképtelenné vált, csődöt jelentett, mely gazdasági és versenyügyi problémákat is felvetett. Mára a klubok gazdasági helyzete stabilizálódott – olvasható a közleményben.

Ez mint szép és jó – csak nem teljesen igaz.

Hirdetés

Bár jelenleg valóban stabilnak mondható a magyar csapatok gazdasági háttere, de ez csak azért lehetséges, mert a klubok élén „áltulajdonosok” „kinevezett tulajdonosok” állnak, akik még véletlenül sem a saját, vagy a klub által megtermelt pénzt költik, hanem az ilyen-olyan formában a nagy közösbe beletöltött, majd különböző kritériumok szerint kiosztott pénzt.

Hogy csak egy példát említsünk: Balmazújvárosban nem titkolták, hogy az éves költségvetés 70-80 százalékát az államtól kapott pénz teszi ki.

Ahogy Dr. Szieben László mondta a napokban a mifocink.com-nak adott interjúban, „a TAO rendszer a magyar futball egyik legjobb újítása lehetett volna, de amely a jelen formájában több kárt okoz, mint ami eredménye van és lesz. Az állam ilyen mértékű beavatkozása gátolja azt, hogy a magyar futball üzleti alapjai, a piaci alapok nyomai is megmaradjanak. Ez így most csak a mesterséges lélegeztetéssel marad életben, ezzel pedig futballunk elveszítette a gazdasági identitását, realitásérzékét.”

Mindez azt jelenti, hogy a magyar futball gazdaságilag inkább van” lélegeztető gépen”, minthogy stabilnak mondjuk.

Az MLSZ közleményében igen vicces résznek tűnik, amikor azt taglalják, „hogy a játékos-értékesítésekből befolyó bevételek viszont továbbra is meghaladják a játékosvásárlásokra költött összegeket, és a bevételek növekedésének mértéke meghaladja a játékosok átlagbér-emelkedésének mértékét is.”

Ez egyszerűen nem igaz.

Még a sikeresnek mondható Európa-bajnokság után sem sikerült négy játékosnál többet eladni külföldre, míg a tavaly nyári szünetben két olyan játékos került az NB I-ből külföldre, akiért pénzt is adtak!

De mindennek a teteje, vagy inkább az alja, amikor a játékosok fizetését próbálják megmagyarázni futballunk vezetői.

„Az UEFA által közzétett jelentés tartalmazza a klubok által személyi jellegű ráfordításokra költött összegeket. Ezekből az adatokból kiindulva az elmúlt napokban több sajtóorgánumban megjelent olyan elemzés, amely a valóságosnál magasabb összegben mutatja be a magyar élvonalban alkalmazott labdarúgók bérezését. Ezek a számítások ugyan az MLSZ által megadott összesített adatokból indultak ki, azonban helytelen feltételezéseket alkalmaznak a játékosok számának vonatkozásában. A pillanatnyilag az első csapat keretéhez tartozó labdarúgókon felül ugyanis az NB III-as vagy alacsonyabb osztályban szereplő tartalékcsapat, és sok esetben az utánpótlás akadémia szerződtetett játékosai is jellemzően ugyanabban a gazdasági társaságban állnak alkalmazásban. Becsléseink szerint a fentiek figyelembe vételével a valós adat a havi nettó egymillió forintos átlagot sem éri el, amely összeg tartalmazza az alapbért és a teljesítményalapú kifizetéseket is.”

Írták ez pár nappal az után, hogy az újpesti Windecker József havi két millió+bónuszokat, lakhatást, étkezést biztosító szerződéshosszabbítási ajánlatra mondott nemet. Mindezt úgy, Windecker József még csak a tv előtt ülve nézhette a magyar válogatott meccseit.

Nem oly rég az MLSZ sérelmezte, hogy a különböző újságok és internetes oldalak becslésekre hivatkozva írnak a magyar szövetségi kapitány(ok) fizetéséről, most pedig épp az MLSZ bocsátkozik becslésekbe.

Ám ezek a becslések olyan messze vannak az igazságtól, mint – ahogy mondani szokták – Makó Jeruzsálemtől.

És ennek lényegében az MLSZ „jelentése” is ellentmond, hiszen a közlemény tartalmazza: „míg a magyar bajnokságba korábban gyengébb képességű vagy alacsonyabb futballkultúrákból érkező légiósok igazoltak, addig az elmúlt években már olyan játékosok is érkeztek hazánkba, akik kiemelkedő tudásukkal jelentősen emelik a bajnokság színvonalát. A FIFA jelentéséből kiderül, hogy az elmúlt idényben kilenc alkalommal is 300 ezer dollárt meghaladó összegért igazolt játékos más ország bajnokságából Magyarországra. Fontos kiemelni, hogy a növekvő átigazolási díjak fizetése majdnem minden első osztályú klubot érint, azaz általánosan jellemzi a magyar élvonal működését.”

Mindezek után az MLSZ azt szeretné elhitetni velünk, hogy azok a játékosok, akik 300 ezer dollárt meghaladó összegért igazoltak más ország bajnokságából Magyarországra, itt mindössze átlagosan 1 millió forintot keresnek.

Na ne már!

Az igazság az MLSZ állításával, bocsánat becslésével szemben az, hogy ma az NB I-ben alig van olyan játékos, aki 1 millió forintot alapfizetés alatt keresne, de nagy többségnél inkább 2-3 milliós fizetésekről beszélhetünk.

No és ugye mindenki hallotta már azokat a „becsléseket”, miszerint nem kevesen vannak, akik havi 5-6, esetenként 8-9 millió forintokat visznek haza.

Pont azért tart ott a magyar a futball, ahol tart, mert a felelősnek mondott vezetők ahelyett, hogy feltárnák és megoldanák a problémákat, inkább elfedik azt, vagy mint most tették, még meg is védik a hazugságokat.

Csak az a legnagyobb probléma, hogy ezzel a nyilatkozattal (immár sokadszorra) teljesen hiteltelenné vált az MLSZ.

Dr. Szieben László: Ez már nem az én futballom! Amikor rendőrt hívnak a játékvezetőre!