03 02 2018

Védett az NB I-ben, volt magyar bajnok, játszott a második ligában is, sőt, ott is nyert többször bajnokságot, talán a legtöbbszörös magyar ifi-utánpótlás válogatott kapus. Volt magyar kispályás foci válogatott, kapusként 17 gólt szerzett, volt a fociidény felében harmadik a magyar góllövő listán kapusként,ügyvezetője, majd elnöke volt a Magyar Labdarúgó Ligának és a Magyar Hivatásos Labdarúgók Ligájának, egy ideig tulajdonosa volt a Fehérvár FC-nek, tudtommal ő az egyetlen magyar négydiplomás labdarúgó.  Dr. Szieben Lászlóról ezt talán minden, magyar futballt szerető ember tudja, azt már kevésbé, hogy ő volt az első magyar játékos, első magyar sportoló,akinek először egyéni reklámszerződése és külön mez-szponzpora volt. Jól menő gazdasági-jogi irodájának és különböző üzleti vállalkozásainak köszönhetően már pályafutásának nagy részében sem a futballból volt a legnagyobb bevétele, de bejelentésére bundagyanú miatt voltak akiket egy szombathelyi mellékhelyiségben tepertek a földre a rendőrök. Sőt, egy ideig még egy ismert sportújságíró igazolványa is felfüggesztésre került. És hogy mi köze van az egykori focistának és sportvezetőnek például a Visegrádi Ásványvízhez, az ExperiDance Tánctársulathoz, a Mojszejev Együtteshez, vagy épp a 6x6 taxihoz, a „zöld beton szabadalomhoz”? Nos, erről, na és sok minden másról is beszélt a ma már önkéntes és korkedvezményes nyugdíjasként az élet örömeit „hajszoló” Szieben László a mifocink.com,  „Elfelejtett klubvezetők, elfelejtett sportvezetők” riportsorozatának vendégeként.

Szieben László ma már önként vállalt nyugdíját élvezi (Fotó: Fehér György)

Bár Szieben Lászlót sokan, mint az NB I-ben szereplő Csepel kapusaként ismerik, ő igazából a Budapesti Honvédban nevelkedett, sőt, a kispesti csapat tagjaként magyar bajnoknak vallhatja magát.

Hogyan lett bajnok a Honvéddal?

- Valóban a csapat 1980-ban bajnok lett és én is tagja voltam a keretnek. Abban az évben,amikor a csapat 1980-ban magyar bajnokságot nyert, mellettem még négy  utánpótlás játékos - Bozsik, Supka, Grósz, Détári - kapott felnőtt szerződést, és bár Bozsik végül a Pénzügyőrbe szerződött, mi négyen a csapatnál maradtunk, így végül kerettagként Gujdár és Menyhárt Kálmán mellett magyar bajnok lettem. Még érmet is kaptam – mondta a mifocink.com-nak Szieben a kezdetekről.

A bajnoki cím után az első néhány év nem túl sok meccset, és nem túl sok sikert hozott a kapusnak. Legalábbis, ha a pályán elért eredményeket nézzük, de Sziebenről már fiatal korábban kiderült, hogy a tárgyalóasztal mellett igen jó szerződéseket tud kötni.

Persze, előtte még bevonult katonának.
- Mivel élsportoló voltam, másfél évből csak fél évre kellett bevonulnom – legalábbis elsőre így volt. Utána Zalaegerszeg csapatához kerültem, és pesti srácként azt hittem, sokat fogok védeni. Nem így történt. A bajnokság elején nem jöttek az eredmények, Szőcs mester pedig kijelentette: „ki fogja szürni a pesti csibészeket a csapatból”. Körbenéztem, ketten voltunk Kanász Józsival Pestiek…

Szieben ettől még kitöltötte egy éves szerződését, majd úgy volt, hogy Mészáros Bubu helyére, a Vasasba szerződik.
- Ekkor azonban kiderült, hogy a Honvédség erősebb fórum, mint az MLSZ, így újra bevonultattak a maradék egy évre. Szentendrére, újra a honvéd ifi után Faragó Lajos bácsi keze alá kerültem a katona csapathoz, ahol minden olyan előnyt megkaptam, amit egy egyetemista, egy gyerekes, futballista katona abban az időben megkaphatott.

Azzal ugratták, hogy védeni nem tud, de szerződést kötni igen

Szentendre után pedig következett az Újpest, ahol…
- No igen, ekkor terjedt el rólam az a mondás, hogy focizni, védeni ugyan nem tudok, de szerződést kötni igen. Büszke vagyok rá, a mondat második része teljesen igaz volt, az elejére pedig természetesen rácáfoltam. Az akkori Újpestben én voltam az első olyan játékos, aki nem lakás használatot, hanem megvásárlás lehetőségét kértem és kaptam. De az is csak egy darabig volt titok, hogy Újpesten,a kispadon ülve sokszor jobban kerestem, mint a csapatban, kezdőként játszó, nálam sokkal jobb futballisták, hiszen olyan szerződésem volt, hogy a vezetőedző prémiumának 75 százalékát kaptam meg. Akkor csak az akkori újpesti válogatott futballisták (Törőcsik, Fekete, Tóth Jokka, Szendrei, Kovács Józsi, Kardos, …) kerestek talán a válogatott miatt összességében jobban, mint én (pedig nagyon jó játékosok voltak akkoriban Újpesten: Dékány Gabi, Vörös Szabó Andris, Steidl, Herédi, Kisznyér, Sarlós Bandi, Ambrus, Bogdán, Szebegyinszky később Ebedli, Kerekes Gyuri, …) .

"Büszke vagyok arra, hogy azt mondták rám, jó szerződéseket kötök" (Fotó: illusztráció)

A jó szerződés azonban sok pályára lépéssel nem párosult. Persze, az esély itt is meglehetett volna a kiugrásra, hiszen az Újpest Aberdeenben játszott nemzetközi kupamérkőzést, és a 109.percben kiállították Szendrei Józsefet. Ám a kispadon üldögélő Szieben mégsem állhatott be, hiszen a csapatnak akkor már nem volt több cserelehetősége.

Csepelen dupla prémium járt, ha húzóember lett – és persze az lett

A csepeli időszak azonban meghozta a szakmai sikert is. Szieben 1986-ban került a csapathoz, és annak meghatározó játékosa, csapatkapitánya lett. És mint mindenhol, ezt is egy jó szerződéssel foglalta keretbe. De végül sokkal több lett, mint egy jól kereső, meghatározó játékos.
- Akkoriban a játékosok a szerződéskötéskor aláírás pénzt is kértek és kaptak. Én azonban ennél körültekintőbb és egyértelműbb voltam. Azt kértem, ha egy objektív mércével mérve a csapat meghatározó játékosa leszek, akkor az összes fizetést és prémiumot kapjam meg még egyszer utólag, hiszen megszolgáltam. És ezt hogyan lehetett objektíven mérni? Ha a posztonkénti rangsorban előrébb végeztem, mint a Csepel a csapat rangsorban, akkor jár nekem utólag az extra prémium.  Így is lett. Persze, tettem is mindezért, hiszen kilenc és fél év alatt több mint 300 mérkőzésen álltam a Csepel kapujában, ebből közel kétszáz meccsen az elsőtől az utolsó percig, ezzel a klubom a Csepel SC örökranglistájának első öt helyezettjében vagyok. No és lőttem 17 gólt: tizenhatot büntetőből, egyet pedig akcióból. Már ha azt akciógólnak vesszük, hogy egyszer a békéscsabai Baji Tamás kivédte a tizenegyest, de a kipattanót értékesítettem.  Mindig vágytam egy akció gólra.

„Volt abban valami extrém, hogy akik hétvégén a lelátón például az anyámat szidták, azok hétfőn adóügyi kérdésekben, cégalapításban, polgári és sport ügyekben a segítségemet kérték”

Arra viszont ma már kevesen emlékeznek, hogy Szieben László volt az első magyar futballista, akinek külön mezszponzora volt, aminek különlegessége, hogy míg a mezőnyjátékosok mezén a Kordax, majd a Postabank, addig az övén a Müszi felirat volt látható.

Sőt, akkoriban volt egy olyan televíziós reklám, melyet az ő etikai panaszára változtattak meg. Ez egy mentolos cukorka reklámja volt, ahol egy futballkapus azt mondta a kapufának dőlve, hogy „Azt mondja a bíró, hogy a WickAttemfrei nemcsak segít, ha fáj a torkom, de az orromat is tiszticcsa”.
- Én pedig akkor, mint joghallgató, etikai panasszal éltem, arra való hivatkozással, hogy a reklám rontja a sportág, a sportolók, a futballisták, a kapusok renoméját, megítélését. Az etikai panasznak helyt adtak, és megváltoztatták immár helyesre a reklám szövegét.

Arról is kevesen tudnak, hogy Sziebennek ekkor már saját gazdasági-üzletviteli- jogi tanácsadói irodájavolt a csepeli stadionban, és jogászként ő képviselte a klubot sok alkalommal.   A Csepel Alapítvány esetében a stadion-létesítmény tulajdonszerzése is, Dr. Nagy József akkori barátja és évfolyamtársa és az ő jogi referencia munkája volt, majd a klub akkori előírások szerinti önálló kft-re való átalakítása is az ő munkájuk volt.
- A stadion bejáratánál volt egy iroda, ahol leginkább csepeli lakosok jogi képviseletét láttuk el a társaimmal. Volt abban valami nem mindennapi flesh, hogy akik hétvégén a meccsen az anyámat szidták, hétfőn a segítségemet kérték, de mindenkit, aki hozzánk fordult, beléptettünk a klub pártolói tagjai közé, ami mind a klubnak, mind az irodának jó volt. Így pedig végül egy nagyszerű, más típusú kapcsolat, sokszor baráti viszony alakult ki a szurkolók és a játékosok között.

Meglegyintette a bunda szele, de mindenkit lebuktatott

Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy Szieben Lászlót is megérintette a bunda szele. Nem is akárhogyan.

A bundázásba nem tudták bevonni. Sőt! (Fotó: illusztráció)

- A Haladás elleni idegenbeli mérkőzés előtt megkerestek telefonon, hogy mennyiért adnánk el a meccset. Látszólag belementünk az üzletbe. Mikor Szombathelyre utazott a csapat, megálltunk Veszprémben ebédelni, én pedig közben átsétáltam a rendőrségre és bejelentettem az esetet, és megszerveztük a tettenérést. Aztán amikor Szombathelyen, a stadion egyik mellékhelyiségében pénzátadás helyett leteperték a két „tettest”, kiderült, hogy a Sport Plusz két munkatársa akart egy leleplező cikket írni a bundáról. Arról, hogy milyen könnyű rávenni egy magyar játékost, hogy eladja a meccset. Ők akartak csőbe húzni, de rossz embert választottak a bundára. Olyannyira, hogy az eset után az újságírói etikai bizottságnál eljárás is indult, melynek végén sportújságírói igazolványukat is felfüggesztették egy időre.

Adó és üzletviteli tanácsadó és Ügyvédi iroda, strandok, buszos cég, bingóterem….no és a Visegrádi Ásványvíz

Szieben László kilenc évet védett Csepelen. Volt idő, amikor a 22-es keretből tizennégyen jártak valamilyen iskolába, képzésre, egyetemre vagy főiskolára. Mint mondta, a csapatot jó játékosok és baráti közeg jellemezte.
- Csepel a nyugalom szigete volt, amihez az is kellett, hogy a vezetők kulturált és korrekt körülményeket biztosítottak, és mindig teljesítették azt, amit megígértek.

Abból sem volt semmilyen konfliktus, hogy Szieben egy idő után nem csak az együttes kapusa, hanem a klub jogi tanácsadója is volt, és mint ilyen, a játékosok és az edzők szerződésében is közreműködött.
- Aztán Varga István jött a csapathoz, az Újpest korábbi bajnok trénere. Félreértés ne essék, nagyszerű szakembernek tartom, támogattam is a Csepelre kerülését, de mondjuk úgy, hogy később kiderült, hogy az én mentalitásom és az ő személyes habitusa nem fért össze. Azt szokták mondani, hogy „ökölbe szorított arccal, görcsölve nem lehet ezt a sportot, de semmilyen más sportot sem lehet játszani”. Nekem az irodámba az volt mottóként felírva, hogy „Minden sportot fejjel játszanak”, és ez igaz volt akkor, és igaz ma is - szerintem. És talán az sem tetszett már neki, hogy nekem ekkor már a jövedelmem csak kisebbik részét tette ki a futballal keresett pénz. Amit kevesen tudnak: a munkatársaimmal, barátaimmal mi találtuk ki a még most is létező Visegrádi Ásványvizet, és hoztuk létre a 6x6 Taxit, építettük a Visegrádi Kórház balneológiai blokkját, építettünk kb 300 lakást. Volt idő, amikor közel 3000 embernek adtam munkát, és ezzel együtt megélhetést.

És hogy miben különbözött még Szieben László a többi futballistától? Nos, amíg a klubvezetők már akkoriban is tiltottak minden olyan szabadidős tevékenységet, amiben a játékos megsérülhetett, addig neki benne volt a szerződésében, hogy síelhet, sőt, oktathatja a síelést, nyáron pedig strandokat üzemeltettek….

Nyolc évig hátat fordított a futballnak – aztán a Magyar Labdarúgó Liga vezetője lett

1994-et mutatott, amikor Szieben László hátat fordított a futballnak – és ezt szó szerint kell érteni. Játékos-pályafutása befejezése után ugyanis nyolc évig a magyar foci „közelébe sem szagolt”. Aztán egyszer csak a Magyar Labdarúgó Liga vezetője lett.
- Demján Sándortól és Muszbek Mihálytól kaptam egy felkérést, ami lényege abból állt, hogy alakítsuk át, tegyük a döntéseiben elfogadottabbá a fegyelmi bizottságot. Kidolgoztunk egy új rendszert, így a fegyelmi bizottságban öt ismert labdarúgó, öt  jogász és öt „civil”, de a társadalmi életben elismert szakember – egyetemi oktatónő, az egyik első oktatási vállalkozó, költő-író- műfordító, televíziós igazgató, vagy épp kereskedelmi rádió alapító - ült. A rendszer olyan jól működött, hogy egy év alatt 276 ügyet tárgyaltunk, és ebből mindössze ötöt fellebbeztek meg, és csak kettőn korrigált a másodfok.

Aztán Muszbek Mihály távozott a Liga éléről, és Szieben László vette át a helyét.
- Az MLSZ-ben más elképzelésük volt a Liga ügyvezetésével kapcsolatban, ők Puhl Sándort látták volna a Liga élén, de a Liga csapatai és tulajdonosai engem akartak. És akkor elkezdődött egy olyan munka, ami a futballunkat az üzleti élet felé vezette…volna.  Többek között eladtuk például a kereskedelmi tévéknek a közvetítési jogokat, mérhetővé tettük a stadionokban lévő futófényes reklám táblák üzleti értékét, vagy például megtöbbszöröztük a focihoz kapcsolódó kereskedelmi reklámok értékét,  így a mezreklámokat. És persze elkezdtük bevezetni a klubliszensz rendszerét. Legnagyobb sikerként mégis azt könyvelem el, hogy létrehoztunk Zánkán egy olyan utánpótlás kiválasztó tábort, ami egymás után háromszor volt Európa legjobb utánpótlás-rendezvénye, köszönhetően a benne dolgozó kollégáknak,  Papp Péternek, Margitai Zolinak, Koncz Ernőnek, és a szakmai munkában Mezei Györgynek és stábjának.

Szieben László, mint az MLL elnöke megegyezett az RTL Klubbal a labdarúgó Arany Ászok Liga mérkőzéseinek közvetítéséről és összefoglalók sugározásról is. (A képen: Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója, Szieben László, a Magyar Labdarúgó Liga elnöke és Dirk Gerkens, az RTL Klub vezérigazgatója.) (Fotó: mti)

És hogy mindez mit jelentett?
- Ezt hagyjuk, mert a mai számok tükrében mást jelent… A Liga egyre nagyobb, pénzügyileg erősebb lett, de nem szabad elhallgatni, hogy mint az MLSZ alszövetsége, szigorú szabályok között működött.

Nem úgy a Magyar Hivatásos Labdarúgók Ligája, melynek szintén Szieben László volt a vezetője. Ez egy társadalmi egyesület volt, melyre szabadabb működési-gazdasági-jogi szabályozása volt érvényben, mint az MLSZ alá tartozó ligának. Ez a liga egy autonóm szervezet volt. 
- Persze, a rengeteg fejlődés, rengeteg újítással járt. Azt mondom, hogy legalább 5-6 évvel előrébb jártunk, mint a futballunk többi szereplője, és ez sokaknak nem tetszett, sokan ellenezték, nem értették az újításokat. A munkánk konfliktusokkal teli volt.

Volt idő, amikor sokan azt gondolták, Szieben László nem áll meg itt, és MLSZ elnök akar majd lenni, de elmondása szerint ez sosem volt reális vágya vagy terve.
- Egészen egyszerűen azért nem, mert én Bozoky Imrét egy nagyon jó elnöknek és vezetőnek tartottam. Olyannak, akinek volt nemzetközi elismertsége is.

Lemondott, mert akik mindig támogatták, egyszer ellene fordultak…

Ám hiába ért el sikereket, egy idő után Sziebennek távoznia kellett, mert végül azok a klubok fordultak ellene, akik addig mindig – félévenként megerősítve őt a pozíciójában - mellette voltak. És az indok mi más lett volna, mint a pénz.
- Egész pontosan én lemondtam, mert úgy éreztem, ha azok, akikért küzdök nap, mint nap, nem értenek egyet velem, nincs értelme az egésznek. Volt három olyan ügy, amiért engem akkoriban nagyon támadtak. Az első, hogy annál az RTL-nél, amelyiknél értékesítettük a közvetítési jogdíjakat, én amolyan brandépítésként a Liga pénzéből visszavásároltam 5 perces műsoridőket egy Leselkedő című műsorra, ami egyébként bőven behozta az árát. Természetesen ez is és a többi döntés is mindig a Ligatanács írásbeli felhatalmazásával történt, de … A második az volt, hogy már eleve azért, hogy visszaszerezzük a közvetítési jogokat a Szaknévsortól, ki kellett fizetni sok-sok millió forintot. Ám volt a szerződésében egy olyan pont, hogyha a válogatott meccseken nem tartanak be minden szabályt, akkor újabb sok millió forint jár neki. A Liga pénzéből – a csapatok felhatalmazására, és a Liga részére a jogok megszerzésére – ugyancsak kifizettük neki. Ám a legnagyobb a harmadik probléma volt. A kollégáinkkal egy egyetemi kutatást követően felismertük, hogy a klubok rosszul, strukturálatlanul, lényegében igazi tulajdonosi felelősségek nélkül működnek, és azt ajánlottam közgyűlésen a csapatoknak, hogy a Liga központi bevételéből ne forgassunk vissza a klubokba. Hanem előbb a tulajdonosok keressék meg,  hogy hol rossz és feleslegesen drága és rossz hatékonyságú az ő rendszerük a csapatoknál, és addig ne forgassuk bele a működésükbe a Ligában keletkező marketing pénzt. Persze, ez nem tetszett a klubok képviselőinek, ellenem fordultak, én meg a második napirendi pont megkezdése előtt mindkét Liga vezetéséről inkább lemondtam.

A Videotonnál véghez vitte, amit a Ligánál nem tudott, mégis eladta a klubot

Ám Szieben ekkor még nem fordított hátat a futballnak, hanem vásárolt egy klubot,a korábbi Videotont, hogy amit a Liga elnökeként nem sikerült véghez vinnie, azt egy klubbal megcsinálja.
- Hittem, sőt, ma is hiszem, hogy a magyar futballt lehet, illetve bizonyos behatárolt és ellenőrzött közösségi támogatások mellett lehetne üzleti alapon működtetni.  Amit Székesfehérváron véghezvittünk, az ezt ékesen bizonyítja. Elsőként leültünk a jégkorongozók és a kosarasok képviselőivel, hogy egyeztessük a versenynaptárat. Nem értették, hogy miért.  Gyorsan rájöttünk, ha egy kisvárosban három első osztályú sportesemény van egy időben, akkor egyiken sem lesz sok néző, ha viszont a meccsek különböző időben vannak, akkor az mindenkinek jó lehet. Az akkori Videoton a harmadik legkisebb költségvetéssel rendelkezett, mégis megnégyszereztük a nézőszámot, a bajnokságban harmadikok lettünk és megnyertük a Magyar Kupát.


Székesfehérváron többségi tulajdonosként épített fel egy sikeres és nyereséges klubmodelt (Fotó:mti)

És hogy miért lett gyorsan vége a fehérvári kalandnak?
- Egy idő után rájöttem, hogy a város azon vezetői, akik eladták nekem a klubot, finoman mondva is nem a valóságot adták el nekünk. Pontosabban nem mondtak el egy „apró tényt”, és ez befolyásolta volna a hosszú távú tulajdonosi ténykedésünket.  Ligavezetői múltamból pontosan tudtam, hogy a legtöbb pénzt a televíziós jogdíjak eladásából lehet keresni, így amikor kijutottunk a nemzetközi porondra, kiírtunk egy nemzetközi kereskedelmi marketing és média tendert, a közvetítési jogokra és kapcsolódó szolgáltatásokra, internetes jogokra. Érkezett is hét írásbeli ajánlat, köztük olyan, ami évi 300 millió forintos ajánlat volt, amikor a szerződések előkészítése közben egyszer csak felhívtak Svájcból, hogy nem nagyon értik, mit akarok értékesíteni, mert a nemzetközi meccsek közvetítési joga náluk van. Kiderült, hogy évekkel korábban-amikor a csapat még sikertelen volt-, ezeket a jogokat a város eladta, öt nemzetközi idényre….mindössze 10,2 millió forintért. És ez az üzlet nem öt egymást követő évre szólt, hanem öt olyan évre, amikor a Videoton nemzetközi porondon szerepel. Így bár nem számoltam utána, azt hiszem a klub még az elmúlt években is nyögte ennek következményeit. Én viszont azt mondtam, ha a városnak ennyire nem számítanak a klub értékei, én sem,és a társaim sem adunk több pénzt.  Így eladtuk a klubot egy új tulajdonosnak.

„A kluboknak nincsenek valós tulajdonosaik, nem a saját pénzüket költik”

Szieben László azóta nem foglalkozik a magyar futballal, bár meccsekre néha kimegy, sőt, a debreceni egyetemen több alkalommal is előadást is tart…a TAO rendszerről. Arról a TAO rendszerről, ami szerinte is a magyar futball egyik legjobb újítása lehetett volna, de amely a jelen formájában több kárt okoz, mint ami eredménye van és lesz…
- Az állam ilyen mértékű beavatkozása gátolja azt, hogy a magyar futball üzleti alapjai, a piaci alapok nyomai is megmaradjanak. Ez így most csak a mesterséges lélegeztetéssel marad életben, ezzel pedig futballunk elveszítette a gazdasági identitását, realitásérzékét. A magyar foci még mindig azzal a rendszerszintű problémával küzd, mint akkoriban, amikor a Liga vezetője voltam. Korábban azt mondtuk a Ligában, hogy a futballban négy területet – a létesítmény fejlesztést és fenntartást, a közrend-közbiztonság kérdését, a külügyi kapcsolattartást és az utánpótlás képzést, nevelést – nem szabad kiengedni az állami, központi kézből.A TAO-ba befolyó pénzeket ezekre kellene használni, és akkor -no és egy sokkal jobb kommunikációval-, a társadalmi elfogadottsága is nagyobb lenne a rendszernek. Az állami pénzpótlás a TAO-val pedig struktúrájában nem más, mint olyan pénzátcsoportosítás, amit kultúrállamokban valódi bizalmi vagyonkezelésnek hívnak, ami egyébként 2014 óta létező jogi kategória Magyarországon is.

„Azt mondtam: ha már ezek az emberek megmutatták, hogyan kell eladni a semmit, akkor addig tartsunk itt őket, amíg ezt eltanuljuk tőlük. Nem tettük!”

Ám Szieben László szerint nem csak a TAO rendszer miatt tart ott a futballunk, ahol, hanem többek között azért is, mert nincs szakmai és nemzeti identitása sem.
- Játékosként mindig arra törekedtem, hogy „kibekkeljem” az edzői túlkapásokat, furcsaságokat. Úgy vélem egy profi futballista az edzőjétől krízishelyzetben kaphat igazi segítséget. Talán épp ezért hívunk ide holland, német, - vagy mint most -, belga edzőket, de nekik sem adjuk meg a megfelelő időt. A labdarúgásban a szakmai képzés legalább 10 év. A fejlődéshez ennyit kellene egy szakembernek jól és háborítatlanul, homogén, támogató segítő rendszerben dolgozni, de erre Magyarországon esély sincs, mert ez tulajdonképpen egy szakképzés, egy nemzeti szakmacsoport szakképzése, amit még a világon sehol nem teremtettek meg idegen identitással.

Szieben előbb Matthäus ellen volt - majd a végsőkig kiállt mellette. Hogy miért?

Szieben László Lothar Matthäus példáját hozta fel.
- Én elleneztem a legjobban azt, hogy Matthäus legyen a szövetségi kapitány. Egészen egyszerűen azért, mert úgy véltem, ha egy pozícióért, amiért addig mondjuk x millió forintot fizettünk havonta, egyszerre csak 3x millió forintot fizetünk, az indokolatlanul magával húzza, és indokolatlanul és aránytalanul megrántja felfelé a labdarúgás többi szereplőjének – edzők, játékosok, klubvezetők – fizetését is, ezt pedig nem tudja a magyar futball kitermelni. Ez be is jött, sajnos, nekem lett igazam, mégis, én voltam az, aki legtovább harcolt azért, hogy Matthäus maradjon. Hogy miért? Mert miközben mindenki fizetése nőtt, Matthäus nem került semennyibe. Igaz, ez nem a magyar futball vezetőinek köszönhető, hanem Matthäusnak és Pallady Péternek, akik a különböző csatornákon nominálisan, piaci pozícióban, szervezésben, újdonságban bőven behozták a kapitány fizetését. Én pedig azt mondtam, ha már ezek az emberek megmutatták, hogyan kell eladni „bármit”, akkor addig tartsuk itt őket, amíg ezt eltanuljuk tőlük. De ők sem tudták behozni az ágazat felfelé megrántott forrásigényét, noha a sajátjukat megtermelték… Ezt sem tettük meg, és még mindig egy helyben toporgunk, és ennek egyszerű oka van. Az állandó újrakezdéssel, állandó újrakezdőkkel nem lehet előre lépni egy olyan közegben, ahol a képzési, tudásszerzési idő minimum tíz év.

„Hajszolom az élet örömeit, van esélyem boldogan élni”

És hogy mit csinál most Szieben László?
- Három évvel ezelőtt a feleségemmel eladtuk szinte az összes cégünket, így tehát vállaltan  önkéntes nyugdíjas vagyok, és a családommal igyekszem élvezni az életet. Sőt, hajszolom az élet örömeit: színházba járok, társastáncot, nyelvet tanulok. Bölcsödét, óvodát, iskolát üzemeltetek, irányítok fenntartóként, mely alapítványnak én vagyok az elnöke.  Nem unatkozom, de jól érzem magam a bőrömben.


Szieben László büszke a fiára, aki tagja az Európa-bajnoki bronzérmes U17-es magyar vízilabda válogatottnak (fotó: utanpotlassport.hu)

Mint írtuk, Szieben László játékos pályafutása befejezése után nyolc év múlva tért vissza a magyar futballba, míg a Videoton eladása után már bővel eltelt nyolc év. Kérdés, a történelem ismétli-e valaha önmagát, azaz találkozunk-e még a nevével futballunkban?
- Erre nem sok esélyt látok. Van egy mondás, mely szerint: aki már misézett, az nem megy el ministrálni. Én voltam már az MLSZ elnöke után a 2. „legerősebb” szervezet ügyvezetője, majd elnöke a magyar futballban, és voltam klubtulajdonos is. Már nem vágyom semmilyen szerepre. És őszintén: ez már nem az én futballom. Van egy 17 éves fiam, aki vízilabdázik, nem is akár hogyan. Tagja az Európa-bajnoki bronzérmes U17-es magyar válogatottnak. Neki próbálok segíteni, eligazodni az élet és a sport világában, és ennél szebb feladatot el sem tudnék képzelni. Emellett a két lányomtól még négy unokánk is van, akik a jövőben kellő elfoglaltsággal kecsegtetnek minket. Úgy érzem, 57 évesen van esélyem, hogy boldog maradjak a családommal!

Stabil az állapota a kilencszer újraélesztett Ádámnak Az MLSZ vezetői tényleg „másik meccset néznek”!