09 06 2019
A selejtezők megkezdése előtt voltak olyan hangok, melyek azt sugallták, már a második mérkőzés után elveszítjük az összes esélyünket arra, hogy kijussunk az Eb-re. Bevallom, leginkább én is ezen az állásponton voltam. Ám aki ismer, az tudja, én örülök legjobban annak, ha azt kell mondanom egy ilyen esetben, hogy tévedtem.
Azért valljuk be, nem volt ok nélküli a fent említet hozzáállás.
Egyrészről nemzeti csapatunk az sikeresnek titulált Eb-szereplés óta megmutatta, hogy bármire képes, és ezt most kéretik negatív értelemben venni.
Másrészről a sorsolásunk sem volt biztató, hiszen már egy idegenbeli szlovákok elleni fellépés sem egyszerű – nem is volt az – melyet tetézett a vb-ezüstérmes horvátok budapesti látogatása.
Nos, a szlovákok elleni vereségről már kár beszélni, miként a horvátok elleni bravúrgyőzelem is már csak történelem, de ennyit mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a csapat akkor már elég komoly értettségről és szervezettségről tett tanúbizonyságot, másrészről ahhoz, hogy kijussunk az Eb-re, az ilyen bravúrgyőzelmek nagyon kellenek.
Következett az azeriek elleni fellépés, amely annak ellenére sem ígérkezett könnyűnek, hogy még sosem veszítettünk ellenük, ám tény és való, hogy még a horvátok is megszenvedtek Bakuban.
Igaz, ők megszenvedtek Budapesten is.
A tegnapi mérkőzés aztán sokkal simább lett, mint ahogy azt sokan várták, melynek köszönhetően olyan történt, ami már régen: egy selejtezősorozatban három forduló után az élen állunk.
Persze, az okosok ilyenkor azt mondják, hogy a végén kell az élen állni, most mégis azt gondolom, hogy ennek az eredménynek lendületet kell adnia a folytatásra. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy érkeznek azok a wales-iek akik sokkal jobb szereplésben bíznak, és akiknek tán a budapesti mérkőzés lehet az utolsó szalmaszál, hiszen ha kikapnak, akkor valószínűleg lemondhatnak az Eb-szereplésről.
És nagyon remélem, nagyon reméljük, hogy kikapnak!