mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

A Loki példaként állítható a magyar futball elé

Nem vitás, az elmúlt bajnokság legnagyobb nyertese a Loki. Az a csapat, amely korábban csak az utolsó fordulóban maradt bent az NB I-ben, hogy aztán bebizonyítsa: a klubhoz ezer szállal kötődő magyar edzővel, és szinte légiósok nélkül, magyar, sőt leginkább saját nevelésű játékosokkal is lehet sikert elérni!


A Debrecen korábban is híres volt arról, hogy szereti a saját fiataljait beépíteni a csapatba, sőt, híres volt arról, hogy így is tud eredményt elérni. Nem is akármilyen eredményt, hiszen tán mindenki emlékszik a  debreceni aranycsapatra, amely egymás után nyerte a bajnokságokat, sőt, a nemzetközi kupaporondon is megmutatta magát.


Aztán történt valami.
A klubnál egyszer valaki azt gondolta, ideje szakítani a jól bevált módszerrel.
Jött tehát Leonel Pontes, és jöttek vele a légiósok.
Szinte megszámlálhatatlanul.

Az „eredmény” nem is maradt el: a Loki csúcssebességgel száguldott az NB II felé.

És ekkor bekövetkezett az, amit a magyar futballban csak ritkán látni.
A tulajdonos és a klubvezetés belátta a hibáját.

Belátta, és ki is javította azt.

- Akkor tizenkét külföldi ücsörgött az öltözőben, és miközben a kiesés szélére sodródtunk, a portugál vezetőedző a tizenharmadik szerződtetését tervezte – ekkor menesztettük. Egyfajta kísérletként tekintettünk arra az idényre, látni akartuk, mire megyünk, ha szabad kezet adunk a magasabb futballkultúrából érkező szakvezetőnek. Nos, majdnem elbúcsúztunk az első osztálytól. Miután távozott, elhatároztam, hogy visszatérünk a gyökereinkhez. Azóta eltelt két idény, és az említett előzmények után mindenki sikerként éli meg a bronzérmet és a Magyar Kupa-elődöntőtmondta erről Szima Gábor.

A portugál trénert tehát úgy kirúgták, hogy a lába sem érte a földet, felkérték a klubhoz ezer szállal kötődő Herczeg Andrást, aki előbb benntartotta a csapatot, majd megköszönte a légiósok értékelhetetlen teljesítményét és kialakította a saját nevelésű játékosokra épülő csapatát.

Azt a csapatot, amely biztosan a mögöttünk álló bajnokság legnagyobb nyertese, hiszen míg a Vidinél és a Fradinál talán azt sem tudják, milyen nyelven kell megszólalni az öltözőben, addig a Loki ezekre a fiatal játékosokra támaszkodva szerzett bronzérmet, és lépett ki a nemzetközi kupaporondra.

Bevallom, eszembe jutott, milyen változások történtek a csapatunknál, amióta a Diósgyőr elleni idegenbeli három egyes győzelemmel kiharcoltuk a bennmaradást. Akkor rengeteg külföldi játékos volt a keretünkben, majd egyeztettünk az elnök úrral, Szima Gáborral, és abban maradtunk, hogy bár nem mondunk le a minőséget jelentő légiósokról, ha van rá lehetőség, megpróbálunk helyi kötődésű, illetve magyar labdarúgókat szerződtetni. Tavaly nyáron jól sikerültek az átigazolások, hiszen hozzánk került Pávkovics Bence és Haris Attila, kölcsönbe visszajött hozzánk Szécsi Márk, aki egyébként saját nevelésű labdarúgónk, ugyanakkor Kusnyír Erik, Csősz Richárd és Zsóri Dániel is kezdett rendszeresen játszani. Ráadásul jó elegyet alkottak a csapat rutinos futballistáivalértékelte az eredményt Herczeg András.

És a vezetők hűek maradtak önmagukhoz.
Bár lejárt Herczeg András szerződése, nem kerestek másik trénert.
Megbecsülik azt az embert, aki újra értéket teremtett a Lokinál, ezzel pedig biztosítják, hogy a csapatot nem lepik el újra a nevesincs, teljesítmény nélküli külföldiek.

Minden kétségét kizáróan a Loki az a csapat, amelyiket példaként állíthatunk most a magyar futball minden szereplője elé.    



No de ki az a Hornyák Zsolt? Emelem kalapom!