23 03 2019
Csütörtökön ismét szembetaláltuk magunkat a nagy magyar valósággal. Azzal a valósággal, amit még mindig letagadnak – pedig pontosan tudják az igazat. A nagy valóság ugyanis az, hogy teljesen mindegy, ki a kapitány, hiszen magyar válogatottról nem lehet beszélni, hiszen nemhogy 11, de még öt olyan válogatott szintű labdarúgónk sincs, aki hétről-hétre pályára lépne valamilyen bajnokságban.
A múltban élünk.
Mindenki.
A szurkoló, a sportvezető, a ….miniszterelnök.
Mindenki azt hiszi, mert 1954-ben vb-döntőt játszottunk, azért, mert utána még voltak világsztárjaink, azért, mert évtizedekkel ezelőtt "kiérdemeltük" a futball nagyhatalom címet, ez még most jár nekünk.
És azt hisszük, mert 100 milliárdokat tolnak központilag a magyar futballba – amiből aztán jó sokan jó sokat lenyúlnak, - külföldön majd hasra esnek tőlünk.
Hát sajnos ez nem így.
Külföldön ugyanis a rengeteg állami pénz és a rengeteg lenyúlás helyett játékosokat nevelnek, csapatot építenek.
Csapatot és nem stadionokat.
Csak hogy egy példát említsünk a csütörtöki meccsen a szlovákok hátsó alakzata így nézett ki: Dúbravka - Pekarík, Škriniar, Vavro, Hancko
Mindannyian egyetlen klubban, az MŠK Žilinában nevelkedtek, ma pedig már a Newcastle-ben, a Herthában, az Interben, a Koppenhágában vagy épp a Fiorentinában játszanak.
Tudna nekem valaki egyetlen olyan magyar klubot mondani, amelyik az elmúlt időben kinevelt volna öt válogatott labdarúgót?
Tudna nekem valaki mondani egyetlen olyan játékost, aki mondjuk a milliárdokkal teletömött Puskás Akadémiából egy, a fent felsorolt klubokhoz hasonló szintű csapathoz került?
A magyar valóság az, hogy magyar válogatottról lényegében lehetetlenség beszélni, mert nincs 11 olyan játékosunk, akik rendszeresen játszanának.
Légiósaink azért nem játszanak, mert nem férnek be stabilan klubcsapataikba, az itthon szereplők pedig azért nem játszanak, mert az NB I-ben több légiós szerepel, mint magyar!
Persze, van egy-két kivétel, de öt, állandóan játszó futballistából nem lehet válogatottat építeni.
Olyan játékosokból akarunk válogatottat építeni, aki idén (vagy mondjuk az elmúlt fél évben) a válogatottban játszotta az első meccsét.
Nagy Ádámnak az elmúlt 8-10 hónapban percek sem jutnak az olasz kieső csapatban, a válogatottban mégis kezdeni tudott
Nagy bajban vagyunk tehát, és addig, amíg az MLSZ vezetői ezt nem látják be, amíg nem változtatnak, addig nem is lesz előre lépés.
És mivel a külföldön játszók szerepeltetését nem lehet befolyásolni, az NB I-ben szereplő légiósok számát kell valahogy befolyásolni.
A mifocink.com már bedobott egy ötletet, amit most megismétlünk:
1. Csak és kizárólag olyan légiósokat szerződtethessenek a klubok, akik legalább öt alkalommal szerepeltek hazájuk felnőtt vagy U21-es válogatottjában.
Tudjuk, hogy ez sem garancia a minőségre, hiszen nálunk Matthäusnak vagy épp Bernd Storcknak köszönhetően szerepelt már annyi ügyetlen játékos a válogatottban, mint égen a csillag, mégis lenne valamilyen szűrő.
2. Az jó ötlet, hogy egy csapatban csak öt légiós lehessen egyszerre a pályán, de ne az legyen, hogyha ennél több van, akkor az a csapat ne kapjon központi támogatásból befolyó pénzekből, mert láthatóan ez a szabályozás nem érdekli a klubok nagy részét.
Azok a klubok, melyek ötnél több légióst játszatnak egyszerre, fizessenek büntetést.
Mégpedig „szemmel látható összeget”.
Mondjuk légiósonként 3-5 millió forintot fordulónként.
Tehát ha öt helyet hat légiós van a pályán, akkor az hatszor 3-5 milliót, azaz minimum 18 millió forintot jelenteni fordulónként. Ha hét légiós van a pályán, akkor az hétszer 3-5 millió.
Fordulónként!
A csapatok rögtön meggondolnák, hogy tartsanak-e, játszassanak-e annyi légióst.
3. Azoknál a kluboknál, melyek labdarúgó akadémiát üzemeltetnek, és ezért sok-sok milliós támogatást vesznek fel, ne lehessen a csapatban háromnál több idegenlégiós. Legyen valami súlya, valami tétje annak, hogy labdarúgó akadémiát üzemeltetnek. Neveljenek ki olyan magyar játékosokat, akik az NB I-ben és a válogatottban is megállják a helyüket.
És ne lehessen kijátszani a rendszert mondjuk egy névváltozással, hanem amelyik csapatnak akadémiai rendszer adja az utánpótlást – tehát példának okáért a Honvéd, a Haladás na és természetesen a Puskás – annak ezen szabály szerint kelljen játékosokat igazolnia!
És itt nem kellene pénzbüntetést fizetni, csak egészen egyszerűen nem igazolhatnának a klubok több légióst!
Mindenki elhiheti, a szabályok bevezetése első blikkre nagy felháborodás követné, aztán a TAO-pénzek és különböző központi támogatások teljesítmény nélküli bezsebelése helyet (mellett) gyorsan előtérbe kerülne a minőségi utánpótlás-nevelés, és gyorsan előtérbe kerülnének a fiatal magyar játékosok.
És talán fejlődne a magyar válogatott is.
