20 01 2018

Új év, új sorozat. A mifocink.com „Elfelejtett klubvezetők, elfelejtett sportvezetők” című riportsorozatában olyan sportvezetőket keres meg, akik a rendszerváltás környékén próbáltak „futballt csinálni” Magyarországon. Ezen a héten Szuna József vendégei voltunk, aki a Videoton elnökeként előbb megmentette a klubot totális csődtől, majd egész jó kis csapatot hozott össze, és akinek lemondásában még Horn Gyula is közreműködött.

Az iroda falán most ott a csapatkép (szerző felvétele)

1995-öt mutatott a naptár.
A Videoton - azaz akkori néven Parmalat FC -  az NB I tök utolsó helyén állt, lényegében mindenki tuti kiesőként számolt a csapattal, ám ami ennél is aggasztóbb volt, hogy a klub a totális csőd szélén állt. Nem véletlen, hogy Brávácz Ottó lemondott az elnöki posztról. És akkor érkezett az a Szuna József, aki a városban ismert, és elismert vállalkozó volt, Opel Szuna néven futó autókereskedése jól ment,  nem mellesleg ezer szállal kötődött a klubhoz.
- Igazából én már korábban is beleláttam a klub működésébe, hiszen már ott voltam Brávácz Ottó mellett, akit egyébként nagyra becsülök. Nem mellesleg családi szállal is kötődöm a klubhoz, hiszen a testvérem a Vidiben játszott – igaz, az első csapatig végül nem jutott el - mondta a mifocink.com-nak Szuna József.

Egy jogi kiskapu kihasználásával megmentette a klubot a csődtől

Szuna Józsefnek nem kisebb feladatot kellett megoldania, minthogy a csapat bennmaradása mellett a katasztrofális gazdasági helyzetet is rendbe tegye.
- Talán épp ezért kerestek meg, hiszen ismert vállalkozó voltam, vagyok a városban. Azt tudni kell, hogy a klubnak tetemes, több mint 100 millió forintos tartozása volt. Az lényegében az egyéves költségvetést jelentette. Végül – mivel ismertem a jogszabályokat is – egy jogi kiskaput kihasználva mentettem meg a klubot. Csináltam egy teljesen új egyesületet, amibe átvittem mindent.  Az összes dolgozót, játékost és persze az NB I-es indulási jogot is, míg az adóssággal terhelt egyesületet megszüntettem.  Persze, ezt ma már nem lehet megcsinálni, hiszen a törvények tiltják, de akkor még volt erre lehetőség. Azt szoktam mondani, hogy a kapufás gól pont annyit ér, mintha valaki a kapu közepébe bombázza a labdát, ez a megoldás nekünk pedig egy igazi, belső kapufás gól volt.

Profi olasz szaktanácsadó segített a bennmaradásban

Persze, ez csak az egyik lépés volt, hiszen ettől függetlenül még pénzt kellett szerezni ahhoz, hogy a csapat új játékosokat tudjon igazolni. Olyanokat, akikkel ki lehetett harcolni a bennmaradást. A klub ekkoriban Parmalat nevén szerepelt, és Szuna József ez is kihasználta.
- Az olaszoknak nagyon sokat köszönhetünk. Elég, ha csak Onyabor Precious Monye nevét említem, aki nigériai válogatottként érkezett hozzánk, és aki zseniális labdarúgó volt. Emellett edzőtáborokat szerveztek számunkra, ahol nagyszerű csapatokkal játszhattunk felkészülési mérkőzéseket. De ami a legnagyobb segítség volt: ideküldtek egy teljesen profi olasz szakembert szaktanácsadónak, és ez végül bennmaradást ért számunkra.

Egy nem mindennapi csapatkép 1995-ből, amelyben a játékosok sárga-kék mezben feszítenek, sőt, a klub címere is a Parma címere. Álló sor: Horváth Ferenc, Varga Ernő,  Lőrincz Antal, Dubecz János, László Csaba, Keresztúri András. Előttük: Szuna József elnök, Csongrádi Ferenc vezetőedző, Molnár Ferenc masszőr, Szabó József edző, Horváth Gábor technikai vezető. Második sor: Mitring István, Rósa Henrik, Varsányi Sándor, Disztl Péter, Zimmermann Tamás, Bekő Balázs, Matus Sándor. Első sor: Toldi Gábor, Dvéri Zsolt, Tóth Norbert, Pálfi László, Nagy Lajos, Onyeabor Monye.

Merthogy a csapat – az új játékosoknak köszönhetően is - összekapta magát, és ha csak a tavaszi tabellát nézzük, akkor a negyedik helyen végzett. Igaz, ez összesítésben mindössze az osztályozóhoz volt elég, ahol a Verebes József edzette Diósgyőr volt a fehérváriak ellenfele.
- Emlékszem, amikor az olasz szakember meglátta, hogy milyen ebéd, vagy mondjuk úgy, tízórai volt rendelve, azonnal megváltoztatott mindent. Pörkölt helyett profin összeállított étrend szerint étkeztünk, hogy mást ne mondjak, a kora délután kezdődő meccs előtt, 10 órakor spagettit ettek a játékosok. Ez meg is látszott a teljesítményükön, hiszen a hosszabbítás előtt a diósgyőriek már nem bírtak futni, lógott a nyelvük,  a mi játékosaink pedig még fittek voltak. Nagyon ritkán mentem oda a mérkőzések alatt, előtt a játékosokhoz, de ekkor megtettem. Emlékszem, a Diósgyőrben Pintér Attila volt a középhátvéd, aki – fogalmazzunk finoman – nem volt épp versenysúlyban. A hosszabbítás előtt azt mondtam Horváth Ferihez és Takács Lajoshoz, és azt mondtam nekik: nem hiszem el, hogy nem tudják lefutni őt. Így is történt, megnyertük a meccset, és bennmaradtunk!

Szuna József elmondta, ekkoriban vezetett be olyan aprónak tűnő dolgokat, melyek mindenki számára újdonság volt.
- Ilyen például, hogy amikor együtt mentünk valahova, mindenkinek öltönyben kellett megjelennie. Sokan nem értették, hogy miért, de azt gondolom, ez is a csapategységet erősítette. Emellett én voltam az, aki például azt mondta, a futóedzéseket ne futball, hanem atlétika edző vezesse.

Na de mit mondott Horn Gyula?

Szuna végül 1998-ig, azaz mindössze három évig volt a klub elnöke, de ez idő alatt is nagyon furcsa dolgokat tapasztalt. Mint elmondta, a magyar futballban dolgozók nagy része egyáltalán nem akart semmilyen változást, újítást.
- Volt néhány kivétel, mint például Várszegi Gábor vagy épp az újpesti Szabó Bence, de a legtöbben egyáltalán nem akartak újítani, külföldről meg végkép nem akartak semmit átvenni.  Persze, míg én például társadalmi munkában, ingyen voltam a klub elnöke, addig a legtöbben alkalmazottként, nagyrészt komoly fizetésért dolgoztak, és féltették az állásukat.
Bár Szuna József eredetileg sem tervezte, hogy sokáig marad a klub elnöke, 1998-as lemondásában még Horn Gyula is közrejátszott.
- Azt gondoltam, sőt, most is azt gondolom, hogy az üzletnek nem tesz jót, ha a főnököt sokáig nem lehet megtalálni, épp ezért nem volt tervben, hogy én a Viditől megyek nyugdíjba. Ettől függetlenül – mondjuk úgy – nem saját akaratból mondtam le. Történt, hogy az akkori MLSZ elnök, Kovács Attila lemondott, a szövetséget pedig egy öt fős szakértői testület vezette egy ideig. Ebben benne voltam én is.  Az üléseken a kormány részéről több államtitkár is részt vett. Az egyik gyűlésen azt mondtam, változtassunk alapszabályt, és a mindenkori MLSZ-elnököt mindig az országgyűlési választások után 2-3 hónappal válasszák meg. Az akkori miniszterelnök, Horn Gyula azonban azt gondolta, én a Fidesz hatalomra jutására várok, pedig én egész egyszerűen azért gondoltam így, mert azt hiszem, az MLSZ működési sokkal könnyebb, ha az elnök „bírja” a kormány támogatását. Egyébként ezt a javaslatomat be is vezették – 20 év elteltével.

A történetet még viccesebbé teszi, hogy az a helyi képviselő, akit az ügyben felhívattak Budapestre, Szuna József autójával ment a fővárosba.
- Épp az autóját javítottuk, amikor felhívták, így az én autómmal ment. Amikor visszajött azt mondta: nagy a baj. Az öreg azt mondta, hogy te a Fideszre vársz!

Szuna József, azaz az Opel Szuna tulajdonosa még most is köztiszteletnek örvend Fehérváron (szerző felvétele)

A lemondásban azonban közrejátszott a klasszikus magyar történet, azaz amikor nagy volt a baj, mindenki menekült a klub környékéről, amikor stabilizálódott a helyzet, minden akart egy szeletet a tortából, minden akart egy kicsit – vagy nem is olyan kicsit – keresni a Videoton szerepléséből.
- Az is érdekes, hogy bár amikor elnök lettem, a csapat megmenekült a kieséstől, később, amikor „csak” hatodik, vagy éppen nyolcadik helyen álltunk, tüntetést szerveztek ellenem. Elnökségem alatt egyetlen egyszer sem volt kieső helyen a csapat, de azt mondtam, ha lemondok, a Vidi kiesik majd. Sajnos, így is lett, és nem azért, mert jós vagyok, hanem azért, mert tudom, az elnökséghez konfrontálódni kell, az utódom pedig erre nem volt képes.

A Diósgyőr elleni siker volt a csúcs, Dárdait viszont nem sikerült leigazolni
 
Szuna József három évig volt a klub elnöke, és bár a csapat jelentősebb eredményt ez idő alatt nem ért el, mégis kapából válaszol arra a kérdésre, mit tart legnagyobb sikerének.
- Szakmailag egyértelműen a Diósgyőr elleni osztályozós sikert. Egy gazdaságilag és szakmailag is romokban lévő klubot sikerült felrázni, azt hiszem, az volt a csúcs. Gazdaságilag a Videoton cég visszacsábítása a legnagyobb siker. És nem csak az, hogy a cég újra adta a nevét, hanem a név mellé jelentős támogatást is adott. Hozzáteszem, amint nem én lettem az elnök, a támogatás mértékét jelentősen lecsökkentették.

Persze, az egykori sportvezetőt nem csak sikerek érték, tisztában van a kudarcokkal és a rossz döntésekkel is.
- Bevallom, leginkább az edzőkérdés eldöntése bánt. Én megegyeztem Csank Jánossal, aki akkoriban a szakmai leginkább elismert és eredményes tagja volt, ám végül nem tudtam szerződtetni. Mert bár amikor elnök lettem, a megváltást, azaz a klub megmentését tőlem várták, a személyi kérdésekben nem én, hanem az elnökség döntött. Amikor szóba került az edző személye, azt mondták, legyen helyi, legyen a „mi kutyánk kölyke”, mert az olyan jól néz ki. Csank így nem jött. A másik, amit kudarcnak tekintek, az Dárdai Pál leigazolásának meghiúsulása. Kevesen tudják, hogy akkor szerettem volna, ha Dárdai nálunk játszik. Egészen pontosan a Parma képviselői már látták, hogy nagy tehetség, így az elképzelés szerint egy ideig nálunk játszott volna, aztán kiment volna az olaszokhoz. Sajnos nem jött össze, leginkább a pénz miatt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy Dárdai nagyon jól döntött akkor, amikor a németekhez ment helyettünk.

A sok légiós nem segíti a csapategység kialakulását, fontos a saját nevelésű játékos

Szuna József, bár elnökként lemondott, Garancsi István székesfehérvári szerepvállalásáig felügyelőbizottsági tagként a Videotonért dolgozott, és bár mostanában nem jár a meccsekre, figyelemmel kíséri a csapat teljesítményét. És mint szigorúan kívülálló, megvan a mostani csapatról a véleménye.

Simek Péter akkor került fel az ifiből a felnőtt csapatba, amikor Szuna József volt az elnök. Ma már korosztályos csapat edzőjeként dolgozik Fehérváron (Fotó: vidi.hu)

- Lehet, hogy most sokan megmosolyognak, de akkoriban nem volt pénzünk mindenkire, és nem voltunk versenyben sem a kupában sem a bajnokságban, mégis úgy érzem, jobb csapatunk volt, mint a mostani. Mert akkor a közös cél, a bennmaradás kiharcolta összehozta a fiúkat, és igazi csapat voltunk. Félre ne értse senki, de nem gondolom, hogy ennyi, összevásárolt légiósnak kellene szerepelnie a csapatban. Nálam ki volt adva, hogy a 22 fős keretben mindig legyen minimum négy,  saját nevelésű fiatal  játékos. Így került a felnőttek közé Szalai Tamás – aki most lett a felnőtt csapat másodedzője - , Simek Péter vagy épp Nagy László. Azt hiszem, ha egy csapatban sok a külföldi játékos, akkor az óhatatlanul klikkesedéshez vezet.  Na és ne felejtsük el, az, hogy mennyi saját nevelésű játékos van a csapatban, az befolyásolja a nézőszámot is. Nálunk, a nehéz idők ellenére is 6000 volt az átlag nézőszám, ma örülhetnek a vezetők, ha 2500-an kimennek a meccsekre. A magyar labdarúgásba most ömlik a pénz, és azt gondolom, ha nekünk akkoriban ilyen anyagi lehetőségeink lettek volna, ha nem is a Bajnokok Ligája, de másik két nemzetközi kupa (akkoriban még létezett a KEK és az UEFA Kupa is) állandó szereplői lettünk volna. És nem csak az első két-három fordulóban. De az is igaz, hogy ugyanazok a gyerekes hibák jellemzik a futballunkat, mint 15-20 évvel ezelőtt. Amikor nálam például a Kusztudics-Szekulics szerb edzőpáros vezette a csapatot, elmondták, nem értik, hogy miért nekik kell megtanítani futni egy játékos, hiszen ez az utánpótlás-edzők feladata lenne, nekik lényegében a taktika kidolgozása és begyakorlása kellene, hogy legyen a feladatuk. Nézzük meg a kor nagy edzőit Jürgen Klopptól José Mourinhóig. Ők pontosan ezt csinálják, kész játékosaik vannak, nem ők tanítják meg például futni, de ettől még mindig nagyon messze vagyunk. És persze itt van az edzők felelőssége is. Emlékszem, amikor Olaszországban felkészülési meccsen Bierhoff ellen játszott a csapat, a játékosaink csak úgy pattantak le a németről, aki tiszta izom volt. Ennek már több mint húsz éve, de mi még mindig nagyon gyengék vagyunk fizikálisan és mentálisan.  Vagy talán még gyengébbek.
    
Kevés a 12 NB-es csapat, kevés meccset játszanak a játékosok

Az egykori elnök természetesen nem csak a Videoton, de az egész magyar futball, sőt a válogatott sorsát is figyelemmel kíséri, de nincs épp jó véleménnyel mindenről.
- Az NB I így nem jó. Kevés a 12 csapat, kevés meccset játszanak a játékosok, nincs rendes terhelés. Szerintem 14 csapatosnak kellene lennie a bajnokságnak, négy kört játszanának a csapatok, és akkor a játékosok lábában biztosan lenne legalább 52 meccs, plusz a Magyar Kupa összecsapások. És ez még mindig csak a fele azon európai csapatok meccsszámának, akikkel versenyezni szeretnénk. A másik nagy probléma, hogy a játékosok képességeihez képest irreálisak a célok. Az Európa-bajnokság szép volt, örömet okozott a szurkolóknak, de azóta kiderült, elég messze vagyunk az európai középmezőnytől. Szerintem a hazai focit kellene valahogy erősíteni, a külföldön szereplő játékos csak akkor jöjjön haza a válogatottba, ha kint játszik a csapatában, ha bizonyít kint. Én azt mondom, sokkal többet ér, ha valaki mondjuk a Bundesliga II-ben állandóan játszik, mintha padozik a Bundesliga I-ben. Szerintem az nem jó, ha valaki a válogatottban játszik csak.

De a legnagyobb problémát Szuna József a rengeteg pénzben látja. Pontosabban a teljesítmény nélkül kiosztott rengeteg pénzben.
- Puskás Öcsi bácsinak volt egy mondása, amit mindenki ismer, ami így hangzott: kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci. Nos, mi most megvalósítottuk a nagy pénz kis focit.

Az autósbiznisz megmaradt – csak nem úgy

Szuna József autókereskedő volt, amikor a klub elnöke lett, és ez az elmúlt húsz évben nem változott. Illetve mégis.

Az autószervizben mindig van mit csinálni

- Új autókkal már nem foglalkozom, azt a kereskedést „elvitte a válság”. Most autószervizem van, illetve használtautókkal foglalkozom.  Emellett elnöke vagyok a Magyar Autós Szakmai Szövetségnek, így igazából azzal foglalkozom, amivel immár évek, évtizedek óta, és amivel akkor is foglalkoztam, amikor a Videoton elnöke lettem. És persze figyelemmel kísérem a csapat teljesítményét, és nagyon drukkolok nekik, hogy bajnok legyen a Vidi, no és annak, hogy sikerüljön a nagy áttörés, és végre valamelyik nemzetközi kupa csoportkörében szerepelhessen.

Elkel a segítség: Tomek Zoltán, a Nyíregyháza Spartacus törzsszurkolója nagyon beteg! Realitások talaján maradva: Szerencsével lehetünk másodikak