09 12 2017
Az, hogy milyen futballista volt Urbán Flórián, nem biztos, hogy kiderül a most róla megjelenő könyvből, de az biztos, hogy számos, érdekes sztorit olvashat majd az, aki a kezébe veszi az Urbán Legend című „alkotást”. Az már egy más kérdés, hogy ezek a sztorik jó színben tűntetik-e fel az egykori futballistát, vagy sem, de mint azt Urbán elmondta, nem is ez a cél.
HIRDETÉS
Megjelent Fehér György sportújságíró első, nem sporttémájú regénye, A kemény fiúk is sírnak néha. Itt a lehetőség, hogy vásárlás előtt belehallgass a könyvbe, hiszen Urmai Gábor, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze az első rész után a második fejezetet is felolvassa Neked. (Az első fejezetett ide kattintva hallgathatod meg). Amennyiben megtetszett, keresd a könyvet a Libri és a Líra könyvesboltokban, az OMV kutakon, vagy egyszerűen rendeld meg a book24.hu-n! Nagyszerű karácsonyi ajándék lehet!
Szoktam mondani, hogy nem egy csetlő-boltó játékos hibája, ha NB I-es játékos, esetleg válogatott futballista lesz, hanem annak, aki beválogatta a csapatába. Nos, az tuti, hogy Urbán Flórián nem tartozott a pengés játékosok közé, mégis abba a „csoportba” tartozik, akiket jobban szeretnék a saját csapatomban tudni, mint az ellenfelében.
A városi legenda szerint Urbánt több alkalommal is „futballra alkalmatlannak”, vagyis tök ügyetlennek nyilvánítottak Újpesten, ezért a helyi BLSZ-csapatban, a Duna Cipőben „bontogatta szárnyait”, és innen jutott el az NB I-ig, a magyar válogatottig vagy épp a belgiumi légióskodásig.
Sőt, Belgiumban úgy légióskodott, hogy játszott is, és nem csak a kispadot koptatta, és talán most erre sokan legyintenek, de mit nem adnánk azért, hogy jelenlegi válogatottjaink közül akár csak egyetlen játékos is folyamatos lehetőséget kapjon az Anderlechtben.
Persze, valljuk be, Urbán nem tartozott a szimpatikus focisták közé. Nem volt az a tipikus jó fiú, és akkor még finoman fogalmaztam.
Ha nem így akarok, akkor azt mondom, hogy bunkó volt – már bocsánat – de legalább mindig megmondta, mit gondol.
Nem biztos, hogy neki volt igaza, de sosem bújt ki a kérdés elő, és sosem köntörfalazott.
Pont ilyen stílusú az” utánam lehet csinálni, zselés fejű piperkőcök" alcím is, és minden bizonnyal ilyen stílusú maga a könyv is.
És tudják mi a legszebb az egészben?
Hogy Urbán pontosan tudja, milyen is valójában!
Sőt, le sem akarja tagadni!
Sőt, talán, még büszke is rá!
Sőt, ezt az „erényét kihasználva” beszélt a könyvről.
"Aki elolvasta a könyvet, azt mondta: olyan, mintha ülnénk egy sörözőben, és beszélgetnénk, mesélném az életemet, a történeteimet. Megpróbáltuk a legtöbbet kihozni belőle, szerintem ez egy őszinte könyv. Korábban már megjelent egy-két játékosról könyv, vagy saját maguk, vagy más írta róluk, én nem olvastam ezeket. De akik olvasták, azt mondják, ezekben semmi nincsen" - mondta a DIGI Sport híradójának Urbán, akit igazából azt sem nagyon érdekelne, ha nem olvasná senki a könyvet. Pontosabban azt mondja, hogy nincs a könyvnek célközönsége.
"Ez nem szól senkinek. Nem azért írtam, hogy valakinek szóljon. De ha azt kell mondanom, hogy kinek szól, akkor azoknak az újságíróknak, akik annak idején engem folyamatosan ütöttek-nyüstöltek az életvitelem miatt. Az a tézis az én esetemben megdől, hogy Magyarországon csak az lehet élsportoló, csak az futballozhat, aki nem iszik, nem dohányzik, hanem sportszerűen él, aranyos, szépen beszél" – mesélte a Sport 24-nek.
És hogy példa lehet-e a fiatalok számára Urbán Flórián?
Nos, az én véleményem szerint aki bármilyen módon eljut oda, hogy negyvenszer legyen válogatott, sőt, hogy a nemzeti csapat kapitánya legyen, az biztos lehet példakép.
Érdekes, Urbán nem teljesen így gondolja.
"Azt semmiképp nem mondanám, hogy így kell élni, ahogy én éltem. De én így éltem akkor, és soha nem titkoltam, hogy szeretek az éjszakába járni - ma már nem járok, mert megöregedtem -, vagy szeretek alkoholt fogyasztani. Lehet, hogy ha ezeket a dolgokat nem követem el, akkor a legjobb klubom nem az Anderlecht, hanem a Liverpool is lehetett volna. De én így éltem az életemet. Legyen tanulságos a fiataloknak, hogy 33 éves voltam, amikor rájöttem, hogy nem jó irányba haladok. Aki elolvassa a könyvet, ne 33 évesen jöjjön rá, hanem 23 évesen, hogy mi a helyes irány, és az életét úgy élje, hogy minél többet hozzon ki magából.