06 11 2017
Törő még mindig táncol. Már nem olyan eleganciával, fürgén, mint anno a pályán, de a labdával még mindig tud bánni. Ezt megmutatta a budakeszi Honvéd szanatórium folyosóján is, ahol az újpestiek egykori klasszisát meglátogatta a Lokál.
Pattog a labda a hivatalosan krónikus utókezelő osztályra keresztelt épület nyitott folyosóján. Törőcsik András passzolgat, nehézkesen, erőlködve, mégis elszántan. Összefacsarodik a futballkedvelő ember szíve, és ócska közhelyekben keres menedéket: önpusztító élet, eltékozolt tehetség… De közben Törő csak passzolgat, vezetgeti a labdát, ami még most is jókedvre deríti. Nyoma sincs persze a hajdani pimasz eleganciának, a virtuóz cseleknek, amire máig emlékeznek a nagypapakorú drukkerek, de két komoly agyműtét után még az is csoda, hogy járni tud az egykori közönségkedvenc, akinek zsenialitását még a rivális Fradi-szurkolók is elismerték.
– Hála istennek, mostanában visszatért az életkedve, pedig jó egy éve jobbára csak az ágyban feküdt, nem volt ereje semmihez – mondja Éva, a 62 éves futballista nővére. Testvére helyett mesél, hiszen Törőnek nehezére esik a beszéd. – Szerencsére megváltozott, és ez leginkább Pintér István masszőrnek köszönhető, aki hetente háromszor jár be meggyúrni az izmait, és ezzel szabályosan új életet lehelt belé.
Éva mondandóját alátámasztandó a folyosó végén Pintér István noszogatja Törőt, aki engedelmes tanítványként hajtja végre az utasításokat. Guggol, tornázik, izzad, és újra és újra passzolgatja a labdát.
– Lépésről lépésre jutottunk el idáig – magyarázza már a szanatórium kertjében, séta közben István, akinél senkire sem hallgat jobban Törő. – Most már rendszeresen sakkozunk is, no nem Kaszparov szintjén, de agytornának ez is jó, csakúgy, mint a sok-sok apró, türelmet igénylő feladat végrehajtása. Persze még mindig a labdának örül a legjobban, az tartja életben.
Az igazi barátok is rendszeres vendégek a szanatóriumban. A régi újpesti csapattársak, Tóth Jokka, Sarlós András, Tóth András, vagy Izsó Ignác, a Vasas egykori bajnoki aranyérmese és Martos Győző, a Fradi örökös bajnoka és még sokan mások látogatják az egykori játékostársat, ellenfelet. Ők mind arra kérik a szurkolókat, azokat, akiknek jelentett valamit Törő, hogy a lehetőségeikhez képest segítsenek. Akár egy-egy baráti látogatással, programok szervezésében, vagy akár abban, hogy elkísérik egy-egy meccsre, hogy a betegségből lábadozó focistát újabb és újabb ingerek érjék, és hogy változatosabbá tegyék számára a monoton szanatóriumi életet. Ennyit megérdemel Törőcsik András, aki annak idején futballtáncával ámulatba ejtette a magyar szurkolókat, sőt az egész világot.
