03 09 2017

Valami biztatót kellene írni a portugálok elleni meccs előtt, de mit lehet írni akkor, amikor egy olyan csapat ellen játszunk, melyet még sosem győztünk le. Mit lehet írni akkor, ha egy olyan csapat ellen játszunk, amely ellen legutóbb még csak kapura sem rúgtunk.

Tudom, tudom.
Láttam az Eb-meccset.
Tudom, hogy 3-3-at játszottunk.
Tudom, hogyha a végén nem kapufa a kapufa, akkor a portugálok kiesnek, és nem lesznek Európa-bajnokok.

No de azt is tudom, hogy két megpattanó Dzsudzsák lövés kellett két gólhoz – igaz, akkor legalább lőttünk kapura.

Mert azt is tudom, hogy a legutóbbi, portugálok elleni meccsen úgy kaptunk ki simán, hogy egyetlen egyszer lőttünk, kapu felé, az sem találta el a kaput.

Azt is tudom, hogy idén mindössze három gólt lőtt a magyar válogatott. Azokat is legutóbb a lettek ellen. Mind a hármat rögzített szituáció után. (Az egyik ráadásul öngól volt).

A lett meccs után azt írtam, most kellene a földön maradni, most nem szabad azt hinni – megint azt hinni – hogy most aztán mindenkit legyőzünk. Erre azt olvasom, hogy Böde Dani tudja, hogy kell nyerni a portugálok ellen, majd a titkot is elárulja: Ha vezetünk azt meg kell tartani!

Nos, ez nagyjából olyan nagy igazság, minthogy „ha egyel több gólt lövünk, akkor nyerünk”, vagy hogy „ha a kapusunk nem kap gólt, nem kapunk ki!”

Maradjunk annyiban, hogy reméljük, a fiúk mindent kiadnak magukból, küzdenek, hajtanak, csúsznak-másznak, nem esnek szét, ha gólt kapnak (válogatott kapcsán ilyet leírni bűn, mert ez a minimum), aztán meglátjuk, ez mire lesz elég!

Szurkolói falu vár a Budapest Parkban! Jaj de jó hogy....mi is jó?