01 09 2017
Bevallom, számomra megmagyarázhatatlan okból – legalábbis ha azt a hangulatot veszem figyelembe, ami a magyar klubfutballt körülveszi- a válogatott meccseken még mindig telt ház van, és mielőtt valaki már hangosan anyázna, gyorsan kijelentem, hogy ez a lehető legjobb dolog, ami ma a magyar futballban történik. Mert a magyar szurkoló már csak olyan, hogy...
...hogy a magyar futball legcsúfosabb veresége, az Andorra elleni zakó után is megtölti egy válogatott meccsen a lelátót.
...hogy néhány héttel azután, hogy a pokolba kívánta a nemzeti mezben játszókat, most újra együtt tapsolt, énekelt velük a lefújás után.
...hogy a tegnapi, lettek elleni 3-1-es győzelmet is úgy ünnepelte, mintha valamelyik élcsapatot győztük volna le, mintha kijutottunk volna az Eb-re vagy a vb-re.
De a szurkolóknak pont ez a „dolguk”!
Az, hogy mindig, minden körülmények között megadják a támogatást a csapatnak.....még akkor is, ha éppen a pokolba kívánják a játékosokat, szakmai stábot...
A játékosoknak pedig az a dolguk, hogy mindig, minden körülmények között a szurkolók kedvére tegyenek.
Még akkor is, ha a szurkoló épp szidja őket.
Mert ez a játék még mindig a szurkolókért van.
A nagy felelősség most talán azokon van, akik írnak, tudósítanak, hírt adnak a lettek elleni meccsről.
Mert ezt a győzelmet tilos túlmisztifikálni.
Tilos dicsőíteni (dicsérni persze szabad), mert semmi nem extra nem történt.
A magyar válogatott legyőzte a nála sokkal gyengébb Lettországot.
Pont úgy, ahogy Andorrát kellett volna.
Miért kellett valójában mennie Mészölynek? Szurkolói falu vár a Budapest Parkban!