16 08 2017

A magyar labdarúgás egyik legnagyobb ásza lehetett volna, de valami rendre megtörte a pályafutását. Talány, megfejthetetlen rejtély, hogy miért nem tudta befutni, de még csak megközelíteni sem azt a karriert, amit a képessége, a páratlan rúgótechnikája alapján be kellett volna futnia. A szárnyalás, a gólöröm és a győzelmek helyett újabb és újabb sérülések, rehabilitáció, brusztolás, harc és bizonyítás következett - mintha csak egy mókuskerékben forogna körbe-körbe. Az NB I talán legpechesebb labdarúgója, akivel mindig történt valami szerencsétlenség. Ám ennek – vége. A Győri ETO-val bajnoki címert U20-as vb-bronzérmes támadó, Dudás Ádám döntött: 28 évesen visszavonul, és…

ANDICS GÁBOR/SPORT PLUSZ

- Mikor dőlt el véglegesen, hogy kész, vége, abbahagyod – mindössze 28 esztendősen?
- Véglegesen? Az utolsó sérülésem után. Amikor februárban újra megsérültem. Újra a lábammal, újra a térdemmel történt valami. Akkor és ott úgy éreztem, hogy eljutottam egy bizonyos pontra, és nem biztos, hogy megéri folytatni.
- Hogyan, milyen körülmények között ütött be a krach ismét?
- A téli felkészülés utolsó edzésén vettünk részt a tavaszi nyitány előtt, amikor egy sima hátra passznál megroppant kívülről, oldalt a térdem.
- Azonnal tudtad, hogy nagy a baj?
- Sejtettem. De azért reménykedtem, hogy mégsem. Arra gondoltam, hátha csak egy kis izomfáradtság az alapozás után, és nem történt semmi komoly probléma. Az MRI-vizsgálat aztán eloszlatott minden kétséget, kiderült, hogy beszakadt a külső oldalszalag. És egyúttal azzal is tisztában voltam, hogy ez mivel jár. Hosszabb kihagyással. Amiben volt részem az elmúlt időszakban, de még mennyiszer…
- Majd jött a nagy elhatározás?
- Valahogy úgy. Hatszor műtötték a bal térdemet, egyszer a combközelítő-izmomat. Úgy döntöttem, az egészségem fontosabb, az áll az első helyen, és jobbnak ítéltem meg, ha lezárom a pályafutásomat. Ha nem így döntök, talán még nagyobb kárt teszek magamban…

 „Ehhez nem tud hozzászokni az ember”

- Hogyan lehetett ehhez a sok sérüléshez hozzászokni, vagy legalább elviselni?
- Ááá, ehhez nem tud hozzászokni az ember. Mindig, amikor kicsit előbbre léptem, és kezdett helyrejönni az életem, akkor abban a pillanatban történt valami. Ez volt a legrosszabb. Nem érzem magamat egy olyan srácnak, akit könnyen össze lehet törni, meg nem is szoktam semmit sem feladni, de azért a tíz műtétet elég nehezen viseltem. Persze, igyekeztem felállni a padlóról, ez többször meg is történt, segítségem is volt, és soha meg sem fordult a fejemben, hogy abbahagyom. Mert volt egy célom, amit szerettem volna elérni.
- Mi volt ez?
- Szerettem volna külföldi nagycsapatban játszani, és úgy futballozni, ahogyan azt most látom – a tévében…
- Miért nem sikerült? Csak a sérülések miatt?
- Sok összetevős dolgok ezek, de a sérülések nagymértékben meghatározták a karrieremet. Hogy aztán ez most szerencse, genetika vagy időzítés kérdése, azt már nem tudom. Hosszasan lehetne sorolni az okokat, mindenesetre valakinek összejön, hogy sohasem történik semmi baja, én azonban nem ebben a kategóriába tartozom. Ezzel együtt kell élni, viszont az életem ezen részét lezártam. És szerintem helyes döntést hoztam.
- Mikor voltál a csúcson, mikor voltál elégedett?
- Sohasem voltam az a kimondottan elégedett típus, mert mindig megpróbáltam többet kihozni magamból, s elég kritikus is voltam önmagammal szemben. Azért a szobámban van pár érem, ami kint lóg a falon, úgyhogy valamilyen szinten elégedett lehetek. Sőt, büszke. A csúcs amúgy a magyar bajnoki cím az ETO-val, a másik pedig az U20-as vb-bronz. Nem szoktam és nem is szeretek különbséget tenni, de ez a két siker áll az első helyen nálam.

"Ugyanakkor vagyok a pályán, mint a csapat, csak ma már másik öltözőbe lépek be"
 
- A visszavonulás miként csapott át a masszőri karrier kezdetére?
- Éppen az eddigiek miatt. Ennyi sérüléssel és problémával tarkított pályafutás után valamilyen szinten már benne voltam a rehabilitációban, és magaménak éreztem ezt a szakmát. Aztán arra gondoltam, elvégzem az ehhez szükséges iskolát, és végül elkezdtem a Győr masszőreként dolgozni. Ez persze még az út eleje.
- Innentől kezdve ez áll az első helyen?
- Igazából most csak azt szeretném, hogy letisztuljon, kialakuljon körülöttem minden. Továbbképzéseken kell részt vennem, folyamatosan tanulok, képezem magamat, és bevallom, gondolkodom az edzősködésen is, lehet, hogy azon a területen tudok majd kiteljesedni.
- Az ETO-nál miként fogadták a döntésedet?
- Valamilyen szinten közösen jutottunk erre az elhatározásra, hiszen ha nem tudok segíteni játékosként a klubnak, akkor egyik fél sem akarta erőltetni a folytatást. Győrött rábólintottak a visszavonulásomra, és miután mindenki tudja rólam, hogy az ETO elsőbbséget élvez nálam, hát rettenetesen örültem, hogy a továbbiakban a klubot szolgálhatok, csak más pozícióban.
- Hozzászoktál már?
- Nagyjából igen. Valójában ugyanaz a közeg, ugyanakkor vagyok a pályán, mint a csapat, csak ma már másik öltözőbe, másik szobába lépek be. Ketten dolgozunk a csapat mellett Jankovics Istvánnal, egyébként, ha tanács kell, bárkivel tudok beszélni, mindenkivel remek, baráti a kapcsolatom. A szakmán belül Szabó Tomi elment Felcsútra, Halmai Tomi a válogatottnál dolgozik, de őket is bármikor felhívhatom. Úgy veszem észre, hogy ez egy olyan közösség, ahol nincs rivalizálás, bárki fordulhat bárkihez tanácsért, segítségért.

„Nem volt előttem senki, én pedig onnan lőni szoktam…”

- Május végén még gólt rúgtál a Sárvárnak bajnokin, majd következett a búcsú, a szurkolók szeretetétől övezve… Óriásit fordult veled a világ.
- Leírhatatlan volt az egész. Már most érzem, hogy ez fog a legjobban hiányozni. Nem lehetek elég hálás nekik, hogy ennyire mellettem álltak, hogy ennyit buzdítottak. Nagyon nagy dolog ez egy játékos karrierjében, alighanem a legfontosabb, hiszen én elmondhatom, hogy elnyertem a szurkolók bizalmát. Ami pedig az utolsó gólomat illeti, természetesen feledhetetlen emlék, holott csak egy jó kis támadás volt, visszaléptem a labdáért, és megindultam. Nem volt előttem senki, én pedig onnan lőni szoktam – most is ez történt. Gól lett a vége, az utolsó gólom bajnoki mérkőzésen.


Dudás Ádám tehetségéről sokat elárul, hogy 2007-ben, Németh Krisztiánnal együtt még az U18-as Európa-válogatottban is szerepelt, ahol gólt szerzett, nem véletlenül szerződtette őt ekkortájt a Szpartak Moszkva. Sőt, tagja lehetett az egyiptomi U20-as világbajnokságon bronzérmet nyert magyar válogatottnak is. Tíz év elteltével pedig Dudás bejelentette, hogy visszavonul. A megpróbáltatásai egyes állomásait elevenítettük fel.

Csúcsformában 18 évesen

Dudás Ádámban tehát az orosz Szpartak Moszkva is fantáziát látott 2007 nyarán. Vajon hogy emlékszik vissza arra az időszakra a játékos?
- Németh Krisztiánnal játszottunk együtt az Európa-válogatottban, s abban a csapatban helyet kapott egy Szpartak-játékos is – elevenítette fel Dudás a tíz évvel ezelőtti történetet. - A gárda edzője eljött megnézni a saját tanítványát, s nyilván ott figyelt fel rám, majd vette fel a kapcsolatot a klubommal, az ügynökeimmel. Sok tapasztalatot szereztem odakint, s ez még akkor is igaz, ha két hónapos kihagyás után érkeztem, s a közelítő izmommal a kint töltött három hónap során is meggyűlt a bajom. Egyébként egy teljesen idegen országba, ismeretlen kultúrába csöppentem, ahol a saját bőrömön tapasztaltam: légiósként sokkal többet kell dolgoznom, mint egy orosz játékosnak. Jó lecke volt, profitáltam belőle.

„A lehetetlen nem létezik”

Olyan is előfordult aztán, hogy teljesen egészségesen – az ETO tartalékcsapatában találta magát.
- Nagyon nehéz volt fizikálisan, lelkileg egyaránt egy-egy sérülést feldolgozni, de előfordult, hogy a mellőzésből eredően is akadtak problémáim – árulta el a csatár lapunknak. - De nem az a típus vagyok, aki feladja, csak ha már végképp nincs remény, ami számomra nem létezik. Ez is amúgy a mottóm: a lehetetlen nem létezik. A padlóról szerintem már legalább ötször-hatszor biztosan felálltam. Márpedig nekem tényleg kijutott a „jóból”. 2008 júniusában keresztszalag-szakadást szenvedtem, miután odahaza, Lábatlanban futottam, s beleléptem egy gödörbe. Nagy volt a baj, éreztem is, de ennél is rosszabb, hogy utána komplikációk merültek fel. Három hónapig csak vegetáltam, arra kellett vigyáznom, hogy ne legyen gyulladásban a térdem. A műtétre augusztusban került sor. Már-már azt hittem, hogy minden rendben lesz, amikor decemberben, egy kondi-edzés után a zuhanyzóban megcsúsztam, s a műtött térdemre kellett támaszkodnom. Egy szúrást éreztem, ami után az orvos közölte: műtét. Hála Istennek egy hét múlva már mást mondott, így nem kellett ismét kés alá feküdnöm. 2009 nyarán pedig kölcsönadtak Paksra, de egy hónap után a hátsó combhajlító izmom részlegesen elszakadt. Egyetlen meccsen tudtam csak pályára lépni, s nyomban beütött a krach. És azóta is előfordult már többször, hogy utolért valami nyavalya… Az izomszakadás után felépültem, rendbejöttem, s a Paks NB III-as csapatában végre rendszeresen játszhattam is. Később pedig azért harcoltam Győrött, hogy bebizonyítsam: nem kell engem leírni, s még egyszer ne fordulhasson elő olyan, mint az U20-as vb után, amikor csak az ETO NB II-es csapatában jutott számomra hely…

Gólöröm Tankcsapda-módra

Dudás 2011 őszén remekül futballozott Csertői Aurél irányítása alatt. A baloldali támadó abban a félévben hat káprázatos góllal segítette a csapatát, majd 2012 tavaszán még vágott egyet a Vasasnak. A góljait érdekes formációban ünnepelte.
De vajon honnan jött mindez?
- Rólam tudni kell, hogy mindenem a dobolás és a rockzene – magyarázta Dudás. - Tizenkét éves koromban kezdtem el dobolni – a szenvedély egyébként édesapámra vezethető vissza, aki focizott is -, de a futball miatt abba kellett hagynom. A gólöröm pedig Fejes Tamástól, a Tankcsapda dobosától ered, aki a koncertek előtt így szokta felhergelni a közönséget. Ez nekem is bejött, s elhatároztam, hogy a góljaim után így fogok ünnepelni.

Őssejt-beültetés

Dudás bal térdét számtalanszor operálták, kivették és pótolták a keresztszalagjait, de nem segített semmi, a porc teljesen elkopott. Dudás végső elkeseredésében még abban is belement, hogy egy idehaza egyedülálló megoldással kezeljék.
Őssejt beültetéssel. A műtétre Debrecenben került sor lengyel orvosok asszisztálása mellett. A játékos hasának zsírszöveteiből egy speciális eljárással nyert őssejtet fecskendeztek a térdízületébe. A beavatkozástól jelentősen javult a játékos állapota – egy ideig.
A játékos három éve a beavatkozást végző Elite Clinic Magánklinikának beszélt minderről:
- Idehaza én voltam az első, akit az úgynevezett Lipogems-eljárással kezeltek. Ódzkodtam egy újabb műtéti beavatkozástól, nem akartam, hogy ismét felnyissák a térdemet. Az őssejt befecskendezéséhez elegendő volt egy tűszúrás. Sok lehetőséget számba vettem, a debreceni azért nyerte el a tetszésemet, mert egy pillanatra sem győzködtek vagy ígérgettek. Azt mondták, segíteni próbálnak, nem ébresztettek bennem hiú reményeket. A szövetből nyert őssejtek belekapaszkodnak az ízületekbe és regenerálják az elhalt részeket, felületeket, újjáépítik őket, legfőképpen a porcomat. Miután magamhoz tértem, nem sokkal már indultam is haza, Győrbe. Őszintén szólva, elegem volt a drasztikus műtétekből, amik egyébként sem biztos, hogy teljes gyógyulást eredményeztek volna. Örülök, hogy nem kellett újra „széttrancsírozni” a térdemet.

Pásztor József: A menedzserek felverték az árakat, ez így nem mehet tovább! Hajrá, Vidi!