mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

És taps! És taps! És taps!

Kérem szépen, most tényleg van mit tapsolni. Mindezt felállva és hangosan kell megtenni. Az U17-es válogatottunk ugyanis már az Európa-bajnokság első meccsen megmutatta: nem véletlenül jutott ki a kontinensviadalra. Fiataljaink hátrányból fordítva győzték le az egyik favoritnak tartott Franciaországot.

A korosztályos csapat már az elitkörbe bebizonyította, igenis van tartása, hiszen az elmúlt években, évtizedekben nem sok olyan magyar csapatot láthattunk, mely az utolsó utáni pillanatban tud megnyerni egy mindent eldöntő mérkőzést.

Az U17-es csapatnak ez sikerült, ám a franciák elleni Eb-mérkőzésnek mégsem a legjobb előjelekkel futott neki a csapat, hiszen az elitkör egy „hőse”, a csapat egyik legjobbja Szoboszlai Dominik sérülés miatt nem tudta vállalni a játékot.

Ám a fiúkat ez sem rettentette meg, miként az sem, hogy az első félidő 35. percében a franciák megszerezték a vezetést. Egy perc múlva már ismét döntetlen állt az eredményjelzőn. A második félidőben pedig a magyar csapat megmutatta: igenis vannak tehetségeink. Igaz, a vége kissé izgalmasra sikerült, hiszen 3-1-es vezetésünk után jó néhány helyzetet sikerült kihagynunk, míg a franciák az utolsó percekben büntetőhöz jutottak, ám ez csak ahhoz volt elég, hogy kozmetikázzanak az eredményen.

A nemzeti csapat tehát győzelemmel nyitott, de ennél is örömtelibb, amit a meccsen láthattunk. Ez a korosztály már szinte teljes egészében Bernd Storck irányításával lett kiválasztva, felkészítve. És amit a pályán láthattunk, az a tökéletes német precizitás.

Ezek a játékosok nemhogy nem rohangáltak össze-vissza (régebben azért volt ilyen), de tíz métert sem futottak feleslegesen. Látszott, mindenki pontosan tudja, hogy például a védekezésben mikor merre, hova kell futnia, és maximális elismerést érdemel.

Kis túlzással azt mondanám, hogy Storck pontosan ugyanezt akarja megvalósítani a nagyválogatottnál, csak amíg ebben a korosztályban vannak ösztönös tehetségek, akik képesek támadásban is váratlan húzni, és megnyerni a meccset, míg a nagyválogatottban még véletlenül sincs ilyen játékos.

Persze, ez most lényegtelen, a fő, hogy az U17-es csapatunk már az Eb első fordulójában felhívta magára a figyelmet, és nagyon remélem, lesz még ilyen ezen a kontinensviadalon!



Détári Lajos: Nem hiányzom a magyar futballnak Fricska a károgóknak!