24 02 2017
Solymosi Csaba 25 évvel ezelőtt alakította meg a Zuglói Kinizsi amatőr fociklubot. A 68 éves sportvezető még ma is bevetésre készen áll a pálya mellett, csapata pedig megnyerte a Téli Nagypályás Tornát úgy, hogy a pályán együtt játszott a fia, az unokája és a veje. Solymosi Csabának mindene a klub, de most is csak a csapatot dicsérte.
A Zuglói Kinizsi tornagyőztes csapata (fotó: Garics Ferenc)
Solymosi Csaba fiatalabb korában védett NB I-ben, az NB I/B-ben és az NB II-ben, számos olyan fiatalt nevelt fel az évek alatt, akik szintén szerepelhettek magasabb osztályban. Immár 31 éve van a Zuglói Kinizsinél, igaz, a csapatot az első hat évben még Zuglói Danuviának hívták. Az évek során minden, amatőr csapatokat sújtó nehézséggel megküzdöttek, kezdve azzal, hogy a Fogarasi úton lévő bevásárlóközpont építése miatt elvették a pályájukat, egészen addig, hogy minden költséget saját zsebből állnak.
A csapat jelenleg a magyar futball legalsóbb osztályában, a BLSZ IV-ben szerepel, nem mellesleg megnyerte az amatőr csapatoknak kiírt téli felkészülési tornát, de Solymosi Csaba szerint nem ez a lényeg.
– A Zuglói Kinizsi 25 éve egy nagy család – mondta Solymosi Csaba. – Most is, pedig már nagyon sok év eltelt. Mi minden gyereknek megtartjuk a születésnapját, és van szülői munkaközösség is. Segítünk egymásnak, mert az amatőr focinak nem csak a fociról kell szólnia.
A sportvezető a Téli Nagypályás Torna megnyerését is a nagyszerű csapategységgel magyarázta.
– Ezek a gyerekek szeretnek focizni. Ennek is köszönhető, hogy a téli időszakban, esetenként kemény mínuszokban, akár vasárnap reggel 9 órakor is ott voltak a meccsen, és mindent megtettek a sikerért.
Solymosi Csaba azt már szerényen elhallgatta, hogy 68 évesen ő is minden alkalommal bevetésre készen állt.
– Számos meccs van a lábamban, védtem magasabb osztályban. Most is van játékengedélyem és érvényes sportorvosi engedélyem. Ha a csapatnak szüksége van rám, most is beállok a kapuba, mert ahogy mondani szoktam, a játék a lényeg, és nem a kor. Persze tudom, hány éves vagyok, tisztában vagyok a korlátaimmal, úgyhogy annyira azért nem erőltetem a dolgot. És ahogy az eredmény mutatja, a srácok nélkülem is megvannak. Az a tornagyőzelem sokkal inkább az ő sikerük, mintsem az enyém.
Együtt a család: Solymosi Csaba fiával és unokájával
A torna érdekessége volt, hogy a csapatban együtt játszott Solymosi Csaba fia, unokája és veje is.
– Mindannyian mellettem vannak, de mint mondtam, a Zuglói Kinizsi egy nagy család. Azért bevallom, kicsit mérges vagyok rájuk, hiszen korábban a fiam és most az unokám is játszhatna magasabb osztályban.
Pont ez, azaz a nevelőmunka, amire Solymosi Csaba az egyik legbüszkébb.
– A szövetségben sokáig nevettek rajtam, mert azt mondtam, tőlünk bárki eligazolhat, de ennek egyetlen feltétele van: csak magasabb osztályba távozhat. A 31 év alatt egyetlen forintot sem kerestem játékosok eladásából, mert nem ez a lényeg, hanem hogy játékosokat neveljünk. Ennek az elvnek köszönhetően számos olyan játékos fordult meg a Zuglói Kinizsiben, aki később NB I-ben, NB II-ban vagy NB III-ban is játszott.