15 12 2016

Vége az ősznek. Mostantól naponta végigvesszük az NB I-es csapatok szereplését, amolyan mifocinkos-os stílusban. Ma a harmadik helyezett Vasasnál „jártunk”.

.
Szinte hihetetlen, de egy évvel ezelőtt full kieső helyen állt a csapat.
Szinte hihetetlen, de idén márciusban, a Vasas utolsó felkészülési meccsén a Dorog ellen szinte „sírt a labda”.
Szinte hihetetlen, de a bennmaradásért folytatott tavaszi hadjárat elején semmi nem mutatott arra, hogy a csapat idén is NB I-es lesz.

Szinte hihetetlen – és a Vasas számára óriási szerencse – hogy ebben az időben a Békéscsaba és a Puskás Akadémia sem tudta kihasználni a Vasas gyengeségét.
Aztán az angyalföldi csapat magára talált, legyőzte a közvetlen riválisait, majd az utolós fordulóban legyőzte az MTK-t, és ezzel bennmaradt az élvonalban.

És akkor nyáron megváltozott minden.
Teljesen!

Az angyalföldi szurkolók úgy érzik, mintha álmodnának. Fél évvel ezelőtt csak az utolsó mérkőzésen elért 1-0-ás győzelemnek köszönhetően maradhatott NB I-es a csapat. Ősszel viszont elindult egy nagyszerű sorozat, amely nem akar véget érni.

A Vasas ugyanis sorra nyerte a meccseket, az első öt fordulóban legyőzte a tavalyi bajnokság összes dobogós helyezettjét. A sikert növelte, hogy például a Ferencvárost idegenben sikerült két vállra fektetni. A csapat végül 19 meccsből 10-et megnyert, négy döntetlen mellett ötször szenvedett vereséget. Hullámvölgybe csupán az utóbbi hetekben kerültek a piros-kékek, ami nem meglepő, hiszen az Illovszky Rudolf Stadion átépítése miatt albérletben, a Bozsik Stadionban kellett lejátszaniuk hazai meccseiket.

Kétség nem férhet hozzá, az ősz egyik meglepetését a Vasas szolgáltatta.
– Amikor tavaly idejöttem, a kés a nyakunkon volt, de láttam a lehetőséget a csapatban. A gárda kiegészült néhány új szerzeménnyel, és végre ráéreztünk a győzelem ízére, arra, hogyan kell stresszhelyzetben helytállni, felszabadultan futballozni. A játékosok nem lettek jobbak vagy rosszabbak, de csapatként játszanak, fiatalok és éhesek a sikerre. Tavasszal ismét pályára lépünk azok ellen, akiket már megvertünk, és akkor sokkal nehezebb dolgunk lesz, hiszen már ismernek minket, ismerik a játékunkat. De ez nem azt jelenti, hogy ne néznénk szép tavasz elé. Sőt! - mondta a csapat német edzője, Michael Oening ami szép zárszó is lehetne ehhez a cikkhez, ha nem tartoznék még egy amolyan „megkövetéssel”

A tavaszi idényben, amikor a csapat nemhogy nem száguldott a bennmaradás felé, de még gólt sem tudott lőni, ezen az oldalon keltem ki a német edző ellen, mondván: ha a vezetők nem cserélnek gyorsan edzőt, bizony NB II. lesz a vége.

Nos, van olyan, amikor az ember jóslata nem válik be, és komolyan mondom: én vagyok a legboldogabb azért, mert most ez következett be.

És én vagyok a legboldogabb, hogy most ezért „megkövethetem” Mincael Oeninget.

Saját nevelésű fiatalok és a csaló játékos esete Kispesten Mezőkövesd és Pintér Attila: A tökéletes döntés!