21 09 2016

Szomorú üzenet fogadott ma. Tegnap, 62 éves korában elhunyt Teleki Ottó. Lehetett őt szeretni, vagy nem szeretni, de tagadni senki tagadhatja: óriási figura, nagyszerű egyéniség volt, aki szinte egész életét a budapesti amatőr futballnak szentelte.

FEHÉR GYÖRGY

„Ne rohangál már fel b...meg, neked nem ez a dolgot” - kiáltott Teleki Ottó a jobbhátvédre akkor, amikor első alkalommal találkoztunk. Ő az Óbuda FC elnöke, edzője, szertárosa, lelke, motorja, mindenese volt, én pedig az egyik bajnoki mérkőzésének játékvezetője. Csapata vereséget szenvedett, ő szitkozódott egy kicsit, de ő következő héten is töretlen lelkesedéssel vágott bele a munkába. Hozzá kell tenni, Az Óbuda FC nem épp kisasszonyok gyülekezete volt. Előfordult, hogy még Ottó sem tudta megfékezni a srácokat, és akkor bizony elcsattant egy-két pofon. De Ottó akkor is kiállt a játékosaiért, amikor lehet, hogy azok nem éredemelték ezt meg.

És ezért (is) szerették őt annyian.

A klubbot egyébként 1993-ban alapította Teleki Ottó. A csapat évekig a budapesti osztályokban szerepelt több-kevesebb sikerrel, de mindig saját utánpótlás-neveléssel! Sok-sok amatőr csapattal ellentétben ugyanis az Óbuda FC nem bérelt soha utánpótláscsapatot, hanem maga csinálta! Békásmegyerről és környékéről hozták mindig a haverokat a játékosok. A csapatnak nem volt saját pályája. Legtöbbször a csillaghegyi Márton utcai sporttelepet bérelte, ám évekig játszott a csillaghegyi strand pályáján is, ahol egy idő után nem tudott, hisz kiderült, a pálya méretei pár méter híján nem megfelelőek. A csapatokat 2005 nyarán visszaléptette végül Teleki Ottó finanszírozási okokból, de ő maga sosem szakadt el a futballtól.

Itt épp a játékvezetőnek járó díjat veszi át Teleki Ottó

Kispályás tornákat szervezett, játékvezetőként ténykedett, sőt, ha úgy hozta kedve, csak úgy járta a pályákat, és nézte a meccseket.

Megosztó személyiség volt, akinek mindig mindenről volt véleménye. Százszor, ezerszer találkoztunk, előfordult, hogy nem ugyanazt gondoltuk dolgokról, de ez sosem okozott feszültséget köztünk. Kellő tisztelettel beszélt mindenkivel a pályán kívül, de azt sosem engedte, hogy pályán belül odaszóljanak neki, reklamáljanak nála.

Ám érdekes módon játékvezetőként is játékospárti volt – már ha lehet annak nevezni azt, hogy csak a legvégső esetben állított ki valakit.
Ő ugyanis nem a lapokkal büntetett.

A szavakkal.

Hatalmas dumája volt, két mondata többet ért, mint egy gyomros vagy egy jobb horog.
Vagy egy piros lap.

De nemcsak sportemberként, családapaként is nagyszerű ember volt.
Emlékszem, amikor mesélte, fia – aki szintén futballozik, szintén játékvezető, és akinek meccsét, amikor csak tehette, a korlát mögül nézte – matektanár lett.
Végtelen büszkeség csillogott a szemében.

Tegnap elment, és biztos vagyok benne, óriási űrt hagyott maga mögött.
Nem csak családja, de az egész amatőr futballtársadalom gyászolja őt.
Isten nyugosztaljon Ottó!  

Tíz nap, tíz kérdés: Az MLSZ „futballmagyarokat” érintő szabályzata mennyire verte fel mesterségesen a magyar futballisták árait Tíz nap, tíz kérdés: A játékosok többsége szerint bejött a 12 csapatos bajnokság