19 08 2016

Mindenki a Vasas menetelésén ámul. Igaz, még messze a bajnokság vége, és nem sokan fogadnának arra, hogy az angyalföldi csapat ott lesz a dobogó közelében a végén, mégis sokakat meglepett a piros-kékek szereplése. Ma pedig kiderült a titok. Ez pedig nem más, mint szakmai alázat és…szerénység.

Alig fél éve, hogy kritikus szavakat fogalmaztam meg a Vasassal kapcsolatban. Az utolsó tavaszi felkészülési meccsen, a Dorog ellen a játékosok bizony össze-vissza rohangáltak. Aztán a tavasz elején minden szinte mindenki biztosra vette: kiesik a csapat.

Merthogy a Vasas nemhogy győzni, de gólt lőni sem tudott.
Akkor azt írtam, Oenning és a csapat között nincs meg az összhang.
Aztán a bajnokság végére csak összerázódott a gárda, az utolsó fordulókban pedig olyat produkált, hogy végül sikerült bennmaradni az NB I-ben.

És eljött az ősz.
A Vasas eddig legyőzte a Fradit, a Honvédot,a Videoton és a Debrecent.
Hazánk topcsapatait.

Jelenleg vezeti a bajnokságot, és lehet, hogy ez holnap estére megváltozik, de ez mit sem von le abból a tényből, hogy kisebb fajta csodának lehetnek szemtanúi azok, akik kilátogatnak a csapat meccseire.

A Fradi elleni győzelem után azt írtam, a Vasas tökéletes célfutballt valósít meg. A Honvéd ellen már futballozott is.

De nem ez a siker titka, hanem az edző szakmai alázata, és szerénysége.

Michael Oenning már az Üllői úti győzelem után is szimpatikusan nyilatkozott, a csakfoci.hu-n pénteken megjelenő interjúban pedig olyan erényeket csillogtat, melyeket sok magyar edző megirigyelhetne.

„Azt vártam, hogy jól fogunk futballozni. Jól sikerült a kemény felkészülés, komolyabb sérültünk sem volt. Változtattunk a taktikán, a felálláson, próbáltunk új dolgokat bevinni a csapat játékába, alkalmazkodva az ellenfelekhez is. Fejben is rendben vagyunk, köszönhetően annak a tapasztalatnak is, ahogyan kijöttünk a múlt szezon utolsó három meccséből, az nagyon összehozta a játékosokat. Az, hogy öt meccset nyertünk a hatból, az persze nem normális, egy teljesen különleges helyzet állt elő. Mint mindenki, én is abban reménykedem, hogy első marad a csapat, de tudom, ez nem a mi igazi pozíciónk. Szerintem az sem reális, amit a jelenlegi játékunk sugall, hogy igenis ott van a helyünk a legjobb öt között. Ha azonban decemberig, a téli szünetig meg tudnánk maradni az élmezőnyben, talán már kijelenthetnénk, hogy reális célkitűzés lehet az első öt hely valamelyikének a megszerzése. Az idény elején persze főleg arról beszéltünk, hogy a bennmaradás kell, hogy meglegyen, aztán a középmezőnyt is becéloztuk, de szerintem nem ez a lényeg. Nem kell ennyire tudatosan célokat találnunk magunknak, sokkal fontosabb, hogy a csapat élvezze a futballt, aztán majd meglátjuk, ez az eredményekben hogyan mutatkozik majd meg.”

Hát kérem szépen, az elmúlt években rengeteg, önjelölt sztáredző nyilatkozatát olvashattuk, akik néhány megnyert meccs után a fellegekben jártak, titkon talán már jó bajnoki ünneplésről álmodoztak, aztán…

Most pedig idejön egy német - akikről nem mindig vagyunk jó véleménnyel, akiket néha arrogánsnak tartunk - és példát mutat mindenkinek szerénységből.



„Ami a pályaviszonyokat illeti, nekem talán nem kellene megszólalnom, mert a többszörös terhelés miatt valószínűleg a mi pályán talaja a legrosszabb az NB I-ben…persze, sok dolgon kellene változtatni a magyar futballban, de én nem azért jöttem ide, hogy fél év után megmondóember legyek. Van véleményem, amit talán később majd el is mondok, és ha kérdeznek, szívesen megosztom majd bárkivel, mit gondolok. De elsősorban a Vasasnál végzett munkámmal akarok foglalkozni, van itt elég dolgom így is.”

Tán nem kell felsorolnom, mennyi megmondó ember van a magyar futballban – sokan engem is ide sorolnak - , akik állnak egy mágnestábla előtt, és úgy mondanak véleményt, hogy az elmúlt egy (sok) évtizede sehova sem hívnak dolgozni, ha pedig mégis, akkor ideje korán ki is rúgják őket.

Nem lehet elmenni amellett sem, hogy a Vasas úgy áll a bajnokság végén, hogy a csapatban a korábbiakkal ellentétben nem nagyon lehet találni „falábú” légióst, saját nevelésű fiatalt annál inkább.

„Kezdettől fogva lelkes voltam az itt lévő fiatalok miatt. Valami olyat akarunk létrehozni a Vasasnál, ami a jövőre is szól, ezért is kezdtük el beépíteni a fiatalokat már az előző szezonban is, például Szivacskit, vagy most Kleisz Márkot. Akár egy U23-as csapattal is kiállhatnánk, annyi fiatal játékos van a keretben. Ez a helyzet Németországban is előállt az esetemben, amikor a Nürnbergnél dolgoztam és a csapat kiesés felé tartott, sok fiatalt vetettünk be. De elsősorban ez nem is a kor, hanem a bizalom kérdése, nekem nem számít, hogy valaki 20 vagy 32 éves. Abból a szempontból viszont igenis kellenek a tapasztaltabb játékosok, hogy legyenek vezérek a pályán. Ilyen nálunk Poleksic, Vaskó, de ilyen lehet akár Czvitkovics vagy Saglik is majd.”

Azt nem tudni, meddig tart a Vasas lendülete, azt sem, hol végez majd a csapat.
Ám az most biztosnak tűnik, hogy nyertünk egy felkészült, kellő szakmai alázattal bíró edzőt, aki ráadásul nincs elájulva magától.

Sokan tanulhatnának tőle.
És nem csak a játékosok!

Vendégtoll rovat: "Cáfolj rám, avagy legyen ősszel is Vasas-nyár!" Már meg sem lepődünk a meglepetéseken. És így van ez jól!