21 10 2015

Már a felvetés is okafogyott, de elképzelni nem tudom, hogy ha a németeknél külföldi szövetségi kapitány lenne, az, egy pótselejtező előtt kirúghatná a stáb összes német tagját. Sőt, ilyet egy német is csak nálunk mer megcsinálni. Mi pedig asszisztálunk ahhoz, hogy idehozza az eddig  lényegében sehol nem dolgozó, évek óta munkanélküli haverjait.

Dárdai örökségéből egy ember maradt.
Bernd Storck.
Egy edző, aki ötvenkét éves kora ellenére soha sehol nem volt felnőtt vezetőedző, kivéve 11 meccs erejéig, amikor is Kazahsztán válogatottjával kilenc vereséget szenvedett.

Mégis – kimondva, Dárdai tanácsára – kinevezték előbb sportigazgatónak, majd szövetségi kapitánynak. Kinevezésekor azt írtam, bár az egész nagyon furcsa, ne ítéljünk meg szakmailag senkit, akinek még egyetlen meccsét sem láttuk.

Nos, azóta négy meccset játszott a válogatott, öt pontot sikerült szerezni, és amíg Dárdaival öt meccsen egyetlen gólt sem kaptunk, addig Storckkal egyetlen meccset (a románok ellenit) úsztunk meg kapott gól nélkül.

Ám a gondok sokkal hamarabb kezdődtek.

Storck már sportigazgatóként sem volt simulékony, lényegében „berúgta az ajtót”, és bár azt pozítivumként kell megjegyezni, hogy azon nyomban búcsút intett a magyar futballból évek óta jól megélő, de semmilyen eredményeket el nem érő szövetségi edzőket, az már egy kicsit furcsa, hogy helyükre saját haverjait ültette. Ezek közül egyikük azzal tűnt ki, hogy alig hat nap után gyorsan távozott, míg másikuk, Sören Osterland nem hívta meg az Eb-selejtezőre a magyar futball egyik legnagyobb ígléretét, Tajti Mátyást, mert a selejtezők előtt három héttel a játékos klubja – amely nem mellesleg a Barcelona – nem engedte el az összetartásra.

Persze, ő sincs már az MLSZ alkalmazásában, hat meccs után inkább elment a Bundesliga II-be másodedzőnek. És nem mellesleg ezekkel a "Storck-bébikkel" sem értünk el semmilyen eredményt az elmúlt időszakban.

Ám Storck nem elégedett meg ennyivel.

Hétfőn a sajtótájékozatón azt mondta, nem teher, hanem lehetőség a pótselejtező. Keddre kiderült, hogy valóban így van: lehetőség a haveroknak állást szerezni.

A haverok pedig boldogan mondtak igent a hívó szóra, hiszen arról még csak nem is álmodtak, hogy egy válogatott mellett dolgozhatnak a jövőben. Sőt, lényegében bármilyen más állásról is csak álmodtak.

Merthogy Andraes Möller óriási játékos volt, mindent megnyert, amit meg lehet nyerni, de semmilyen edzői múltja nincs. Egyszer dolgozott egy német ötödik ligás csapatnál, és egyszer volt sportvezető egy harmadik ligás csapatnál.

Mindkét helyről elküldték, 2011 óta nincs állása.

Kíváncsian várom, hogy ilyen veretes szakmai múlttal mit is tud majd tanítani a magyar játékosoknak abban a kétszer három napban, amikor találkozik velük.

Az elmúlt harminc év legfontosabb meccsére egy olyan kapitánnyal készül a magyar csapat, akinek lényegében még mindig nincs semmilyen felnőtt vezetőedzői tapasztalata - lényegében a kazah kapitánykodással együtt 15 meccsen vezetett felnőtt csapatot, ebből 10 alkalommal vereséget szenvedett, és csak háromszor tudott nyerni – munkáját pedig egy olyan, játékosként valóban világsztár seígiti, akinek semmilyen edzői tapasztalata nincsen.

Mi pedig nem tudunk mást tenni,  mint asszisztálunk ehhez.

De tudják mit – és ez itt a csattanó helye? Ha ez kell, hogy kijussunk az Eb-re, akkor nosza. Abban az esetben, ha ezzel a húzással sikerrel vívjuk meg a pótselejtezőt, én leszek az első, aki egyrészről mea culpázik, másrésztől kalapot emel.

Ám ha Storck ezen húzása nem jön be, nem lehet a világon olyan erő, amely őt és barátait Magyarországon tarja.
 

Ez csodás volt, lányok! Bravó gyerekek, szép volt Puskás Akadémia!