27 03 2015

Pisont István megsértődött – a játékosaira. Azokra, akiket ő hívott be az U18-as válogatottba, azokra, akiket ő készített fel. Merthogy az U18-as válogatott 3-1-re kikapott Norvégiától. A Nemzeti Sport információi szerint Pisont a vereség után azt mondta az öltözőben, ezzel a korosztállyal nem kíván többet együtt dolgozni. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy csak a játékosok a hibásak. Sőt, eredményei azt mutatják, hogy Pisontnál kevés alkalmatlanabb személyt tudnának kinevezni szövetségi edzőnek.

Félreértés ne essék, pontosan látni, hogy utánpótlásunk a béka segge alatt van (erről holnapi cikkben részletesebben is írok), és ez bizony a játékosok hibája is.
No és persze az edzőké.

Pisont István nagyszerű futballista volt, sőt, volt olyan kerület, ahol egyszerűen csak a „legnagyobb királynak” nevezték, de edzőként soha, semmit nem ért el. Olyannyira nem, hogy lényegében edzői tapasztalat nélkül – igazából egy évet dolgozott a Vecsés csapatánál – lett szövetségi edző. Nem bántásként, de ez meg is látszik.

Pisont csapatai lényegében mindenkitől kikaptak már, akivel összekerültek, és lehetne ezt magyarázni a játékosok hibáival, de azért ne dugjunk homokba a fejünk. Ha egy edző csapata – ráadásul egy olyan csapat, amelyet az egész országból verbuválnak – évek alatt nem nagyon tud nyerni, akkor ott nem a csapattal van a legnagyobb gond.

2013 márciusában az U17-es válogatottal szerepelt le a hazai rendezésű Eb-selejtezőn, szerinte viszont azért nem sikerült a továbbjutás, mert a srácok nem járnak templomba.

Ha valaki nem emlékezne a történetre, az U17-es válogatott a hazai rendezésű Eb-selejtezőcsoportból akkor juthatott volna tovább, ha legyőzi a svédeket. Az első félidőben vezetett is a csapat, mégis kiesett, mert a hosszabbításban egy szöglet után az északiak egyenlítettek, a döntetlen pedig nekik volt jó. Hozzá kell tenni, a magyar csapat az 1-0-s vezetés tudatában a második játékrészben nemhogy a svéd kapu felé nem rúgott, de nagyon a félpályán sem akart átlépni. A megszerzett labdát a csapat meg sem próbálta megjátszani. A vereséggel, pontosabban kieséssel felérő döntetlen után a következőt nyilatkozta Pisont:
„Valamit le kell vonni ebből. A magyar embereknek át kell gondolniuk sok mindent. Aki nem volt templomban, az menjen el, és meg fog változni az életünk. Emiatt nem sikerült győznünk a románok ellen, és most sem, valamiért a sors ezt nem adja meg. Ezen kell elgondolkodnunk.”

Pistont arról is híres még, hogy sikerként könyvelte el a soha senki ellen még csak pontot sem szerző Gibraltár elleni , 2-2-öt döntetlent. Sőt, szégyenteljes nyilatkozatot adott a meccs után.

"Mezőnyben jól játszottunk, már a meccs elején megvoltak a helyzeteink, de kihagytuk őket, az ellenfél pedig két egyéni hibából vezetést szerzett. Innentől futni kellett az eredmény után, mégpedig egy 8-10 emberrel védekező, foggal-körömmel küzdő ellenféllel szemben. Nagyon nehéz volt feltörni a hazaiak védekezését, és miután ilyen felállásban még sosem játszott a támadósorunk, nem volt meg a játékosok között a megfelelő összhang, sokáig meddő volt a fölényünk. A cserék után lendületesebb lett a játékunk, de az utolsó negyedórában emberhátrányban kellett futballoznunk, így végül csak az egyenlítés sikerült, a győztes gólt nem tudtuk megszerezni. A mezőnyben nyújtott játékkal elégedett lehetek, voltak jó egyéni teljesítmények is a csapatban, ugyanakkor voltak hibáink is, amelyekből sokat tudunk tanulni a későbbiekben"

Pisont korábban sikerként könyvelte el, hogy csapata döntetlent játszott egy olyan válogatottal, amely előtt négy meccsen 0-23-as gólarányt "ért el" (fotó:mlsz.hu)

Hozzá kell tenni, Gibraltár játékosai egy évvel idősebbek voltak, de azt is nagyon fontos kiemelni, hogy amíg a mi csapatunkban tudatosan a futballra felkészített, akadémiákon nevelt gyerekek játszottak, addig az ellenfélnél játékosait 300 gyerek közül választották ki – akiknek a fele lány. És még egy beszédes adat: ellenfelünk előttünk négy hivatalos meccset játszott, amelyeket 0-23-as gólaránnyal tudott le. A gibraltári fiúk Bulgáriával, Horvátországgal, Csehországgal és Ciprussal játszottak, a csehek elleni meccset úszták meg 3-0-lal, a többiek legalább hatot lőttek nekik. Persze Pistont felháborodott azon, hogy nem tapsoltam állva az eredmény láttán, na meg azon, hogy az eredménynél csak a mérkőzés után adott nyilatkozatát neveztem nagyobb kamunak és szégyennek.

De valahogy még mindig azt gondolták valakik, hogy Pisont a megfelelő ember a szövetségi edzői posztra, ezért a tavalyi, U19-es válogatottat is vezethette a hazai rendezésű Eb-selejtező csoportkörben. A mieink ellenfelei Azerbajdzsán, Szlovákia és Szlovénia voltak.

Nos, Pisont ismét nem virított valami nagyot: a csapat a három meccsből egyet sem nyert meg, két döntetlen mellett egyszer kikapott. Mindezt úgy, hogy egyetlen akciógólt szerzett, ám ennél sokkal nagyobb probléma, hogy az utolsó két meccsen, Szlovénia és Szlovákia ellen – bevallom, az azeriek elleni meccset nem láttam – egyetlen, tudatosan felépített támadást sem vezettek a fiúk. Ráadásul az azeriek elleni, 30 méterről kapott potyagól után a szlovénok ellen olyan gólt kapott a csapat, amilyeneket a szilveszteri bakiparádéban szoktak mutogatni.

Tavaly úgy esett ki Pisont csapata az Eb-selejtezőből, hogy három meccsen egyetlen akciógólt sikerült szerezni. A szlovákoktól például egy sima hármast kaptunk (Fotó:mlsz.hu)

És Pisont még mindig maradt a helyén.
Pedig szövetségi edzői pályafutását vereség-hegyek övezik, és immár nyilvánvaló, hogy ez leginkább a kiválasztás és a válogatottba behívott játékosok felkészítésének, no és a hibás taktikának a hibája

A Pisont-sztori újabb fejezete tegnap íródott.
 Az U18-as labdarúgó-válogatott Üllőn 3–1-re kikapott Norvégiától. A Nemzeti Sport információi szerint a mérkőzés után Pisont István szövetségi edző dühében az öltözőben azt mondta: ezzel a korosztállyal nem akar tovább dolgozni.

Persze, az mlsz.hu-nak már higgadtabban fogalmazott – itt elolvasható – de ő az az edző, aki már minden kamu, semmitmondó mondatot eldurrogtatott, és mivel lényegében számottevő győztes meccs nélkül tudja le szövetségi edzői munkáját, a hiteles jelzőt még véletlenül sem lehet ráaggatni.

Bevallom, engem már nem is érdekel Pisont, az viszont érdekelne, hogy a szövetség vezetői meddig nézik még tehetetlenül az ő „munkásságát”, meddig gondolják még úgy, hogy Piston Istvánnak szövetségi edzőnek kell lenni.

Az eredményei ugyanis azt mutatják, hogy teljesen alkalmatlan erre a pozícióra.

Mi a fejlődés, ha nem ez? Pisont István: Mindenért a játékosok a hibásak