09 01 2015

Korábban is jeleztem – sőt, elő is fordult – hogy szívesen adok le olyan anyagokat, melyeket az olvasók küldenek. Most is így történik, alább Tóth Áron kissé ironikus, kissé szarkasztikus cikkét olvashatják „A magyar Del Piero” címmel, amely bár valójában egy „képzelt riport”, bemutatja a magyar futballban uralkodó állapotokat.

Egy váratlan hír tartotta lázban a futball szerető magyar közvéleményt 2015. első napjaiban. Bizonyos médiumokban napvilágot látott: Del Piero, a Juventus korábbi világbajnok sztárja a Budapest Honvédba tart. Ez a lehetőség már fél évvel korábban is felmerült, ekkor azonban hamar lekerült a napirendről. Most viszont úgy tűnt, legalábbis rossz nyelvek azt híresztelték, hogy valóban komoly az érdeklődés. A Honvéd a jegybevétel felét, valamint a teljes reklámból származó hasznot ajánlotta fel az olasz futballistának, és sokan bíztak benne, ennek elégnek kell lennie. A televízióban "komoly" szakértők vitatkoztak az igazolás esélyeiről és következményeiről, a hírportálok és sportújságok naponta cikkeztek az olasz csillag érkezéséről. A közösségi oldalakon rajongói klub szerveződött a Honvéd reménybeli játékosának, az ultrák már készítették a transzparenseket a világbajnok tiszteletére.

Miközben Magyarországon ezek történtek, Del Piero egy álmos ebédutáni percében e kérdéssel fordult menedzseréhez:
- Szóval milyen ajánlataim is vannak? Csak a fontosakat mondja, kérem!
A menedzser elővette iratait és sorolni kezdte: "Egyesült-Államok,
India, Kína, Dél-Afrika, ..." És itt még tíz ország neve következett. Az első néhányat követően Del Piero már türelmetlenül legyintett az egyes ajánlatoknál: "Ez nem érdekel." Amikor sokadikként felhangzott Magyarország neve, csupán egy ironikus mosoly jelent meg a focista arcán.
- Majd ha megint vb-döntőt játszunk a magyarokkal, tárgyalok velük – mondta, és a menedzser áthúzta a Honvéd nevét az érdeklődők
listáján.

Ezzel vége is lehetett volna a történetnek, már ami az olasz szálat  illeti. Hogy ez mégsem így történt, az annak volt köszönhető, hogy a  menedzser naponta 5-6, a Honvéd esélyeit firtató telefont kapott  Budapestről. Még ez sem lett volna talán végzetes, de amikor már  másodszor riasztotta fel ebéd utáni álmából egy ilyen budapesti  telefon, a menedzser megelégelte a dolgot. Miközben Del Piero golfozással és billiárdozással töltötte idejét, a menedzser tervet eszelt ki magában és rövidesen meg is tette a szükséges lépéseket...

Február 15-én a Honvéd egyik vezetőjének telefonja megcsörrent és a vonal túlsó végén Del Piero menedzsere mutatkozott be. A vezető örömtől remegő hangon üdvözölte az őt megkeresőt, aki mintegy negyven, a Honvédtól érkező hívás után hajlandó volt mégis maga jelentkezni.
- Beszéltem Del Piero Úrral az ajánlatukról, érdeklődött a dolog iránt. Február 20-án 15 órakor érkezik a Liszt Ferenc repülőtérre, hogy csatlakozzon csapatukhoz, amennyiben hajlandók a megajánlott feltételeken felül még a televíziós közvetítésből származó bevétel felét is átengedni részére, továbbá biztosítják, hogy a mérkőzéseken az aktuális sportkommentátorok legalább 20 percnyi időtartamban róla beszéljenek – mondta a menedzser
- Elfogadjuk a feltételeket - felelte gondolkodás nélkül a sportvezető, miközben alig bírta leplezni örömét.
- Még egy kérésem lenne Uram - folytatta a menedzser.
- Tessék parancsolni!
- Kérem, hogy Del Piero úr szerződésének aláírt példányait beszkennelve juttassák el nekem, hogy Del Piero úr már az érvényes szerződések birtokában érkezhessen Budapestre.
- Holnap Önnél lesznek az okmányok.
- És egy utolsó felvetés. De tényleg csak felvetés. Mit gondolnak arról, hogy a Bozsik-stadion a jövőben Del Piero úr nevét viselje?
- Egyetértek az ötlettel, amit lehet, megteszek az ügy érdekében.
- Helyes. Amennyiben tartják magukat a megbeszéltekhez, Del Piero három éven belül a Bajnokok Ligájába juttatja Önöket.

A hír bombaként robbant: Del Piero jön! A Honvéd szurkolók és más futballrajongók is szerveződtek, hogy illően fogadják a Budapestre  érkező világbajnokot: zászlókat, sálakat, transzparenseket szereztek be, olasz színekkel díszítették a repülőtér környékét, a világbajnoki trófea és más, Del Piero által elnyert kupák kicsinyített mását készítették elő.

És elérkezett a nagy nap.
Tízezres tömeg hullámzott a repülőtér környékén, hatalmas izgalommal várták a futball szeretők Del Piero feltűnését, hogy elsöprő ovációban részesítsék. Lassan múltak az órák, a percek, de végre leszállt a várva várt gép és kilépett belőle Del Piero. Az üzletet nyélbe ütő vezető torkában dobogó szívvel készült üdvözlő szónoklata elmondására, melyben az "új Lanzafame" titulus is megjelent.  Széles mosollyal várták Del Pierot, aki végül meg is jelent a Honvéd vezetői előtt. A kinyújtott kezek azonban lehanyatlottak, a mosoly lefagyott az arcokról.

Ismeretlen ember állt a Honvéd tulajdonosai előtt.
- Üdvözlöm Önöket, Alessandro Del Piero vagyok - mutatkozott be az újonnan érkezett.
- Ön... Ön nem Del Piero úr! - vetette fel a sportvezető kissé felocsúdva.
- Tessék az irataim. Én vagyok, akire vártak. De mindenesetre Alessandro Del Piero a nevem - konstatálta fanyar mosollyal az olasz.
A Honvéd sportvezetőjének homlokán gyöngyözött a verejték, remegő kézzel vette át a személyi okmányokat.
- Hihetetlen, valóban úgy hívják...
- Eddig a Bassano és a Ternana csapatában játszottam, a Seria D-ben. Most úgy döntöttem, kipróbálom magam külföldön is, köszönöm, hogy ezt lehetővé tették számomra.
- Semmi közünk magához, Ön nem a Honvéd játékosa! - eresztette ki hangját a sportvezető, amikor kissé felmérte a helyzetet.
- Kérem, itt az érvényes szerződésem - lobogtatta meg az egyik aláírt példányt Del Piero rezzenéstelen arccal. Csak a figyelmes szemlélő vehette észre, hogy vállának enyhe rezgése elfojtott nevetését leplezte. - Eddig az olasz negyedosztályban játszottam, a nevem megegyezik az olasz világbajnok nevével. Remélem nem rá gondoltak - folytatta szervtelenül a futballista. De ekkor már nem bírta tovább, széles vigyorral nézett a tehetetlenül egymásra néző tulajdonosokra.

A szerződést nyélbe ütő vezető tanácstalanul nézett kollégájára.
- De hát mi nem ezt akartuk! Haza kell toloncolni a senkiházit!
A munkatárs nagyot nyelt, majd megszólalt.
- Ne aggódj, megoldom!
- Hogy állunk ki most ezzel tízezer ember elé? Belegondoltál, ember?
- Mondtam már, hogy megoldom! Jöjjön Uram, szíveskedjék fogadni a magyar közönség üdvözletét – fordult a munkatárs az olaszhoz. Del Piero gúnyosan hunyorított, majd a két sportvezető között kilépett a nagyközönség elé.

- Vivát Del Piero, vivát Del Piero! - hangzott a tömeg rigmusa, amikor meglátták, hogy valaki kilép a reptér termináljából. De a következő pillanatban már döbbent csend uralkodott el a jelenlévőkön. A sportvezető munkatársa kihasználta a pillanatot és kezébe véve a mikrofont magához ragadta a kezdeményezést.
- Hölgyeim és Uraim, íme, a magyar Del Piero! Kicsit lassú, pontatlan, sok luftot rúg és sokszor töri el a labdát, de azért a miénk!!! És talán tanult is valamit világbajnok névrokonától.

Néhány pillanatig csönd ereszkedett a repülőtér előtti térségre, szinte a légy zümmögését is meg lehetett hallani. Aztán felcsapott a kórus: "Vivát a magyar Del Piero!". Néhányan nevettek, mások egyszerűen szedelőzködtek és haza indultak. Páran átkozódtak, öklüket rázták, de hangjuk elveszett az általános éljenzés, nevetés közepette.

- Látod, mondtam, hogy nincs mitől tartanod – mondta a sportvezetőnek kollegája.
Önelégültségét egy érces hang törte meg a háta mögül:
- Nem akarom bántani Uram, de Ön is csak ennek a közegnek a terméke. A semmit mondta el!
- Lehet, de azt legalább jól.  

Néhány nappal később Del Piero, immár a Honvéd igazolt játékosaként leparkolt gépkocsijával a Bozsik-stadionban (amelynek névváltoztatására vonatkozó előterjesztés már megtörtént) és belépve az öltözőbe azt látta, alig néhányan csellengnek ott csapattársai
közül.
- Mi történt?
- A többi játékos távozott, nem akarnak egy olasz negyedosztályú focista zsebére játszani...
- Rendben, akkor megyek vissza Olaszországba, hogy felvegyem az igazi Del Piero menedzserétől a kialkudott béremet...

A két sportvezető ezek után egy sör mellett konstatálta a helyzetet.
- Látod-látod, most aztán se Del Piero, se csapat...

Tóth Áron

A négy muskétás már együtt nézi egy felhő széléről a hidegkúti fiatalokat Berkit utánozzák a Ferencvárosnál: milliós sikkasztási ügy miatti nyomozás, rabosítás, gyanúsítás az Üllői úton