mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

A Bundakirály semmit nem bánt meg, sőt, most milliókat kereshet azzal, hogy elmondja, hogyan bundázott el meccseket

Bevallom, engem már az is felháborít, hogy a szingapúri Wilson Raj Perumal, azaz a fogadási családok egyik főszervezője vádalkut kötött a magyar hatóságokkal, így szabadon mászkálhat, Az meg főleg, hogy könyvben meséli el, hogyan kereset milliókat emberek becsapásával. És ezért még pénzt is kap.


 

Ma délelőtt, sajtótájékoztatón mutatták be a Bundakirály című könyvet. Őszintén, még érdekel is, csupán az a bajom vele, hogy főszereplője, Wilson Raj Perumal magyar meccseket is bundázott meg. Így viszont, mint szurkoló, mint becsapott ember is érintve vagyok. Épp ezért azt gondolom, hogy Perumalnak egy börtönben kellene megrohadnia – már elnézést a kifejezésért.

Ezzel szemben Perumal egész családjával Magyarországon él, tanúként elmegy a bundatárgyalásra, és a legnagyobb problémája az, hogy nem szereti a magyar konyhát.

Nekem meg az, hogy amellett, hogy milliókat keresett azzal, hogy elcsalt meccseket, hogy becsapott embereket, most milliókat keres azzal, hogy mindezt mindenkinek elmondja.

Egyébként én meg is kérdeztem tőle, hogy nem tartja-e mindezt visszásnak – ennél csúnyábban is fogalmazhattam volna, de visszafogtam magam – ám Perumal nem meglepő módon válaszolt:
- Életem egyetlen tettét sem bántam meg, mindenért vállalom a felelősséget. Ha valaki bosszút akar állni, az bosszút fog állni rajta, nem félek a haláltól – mondta ezzel kapcsolatban, majd hozzátette, Finnországban a korábbi partnerei dobták fel, ők juttatták börtönbe, tehát megkapta a büntetését, cserébe ő is börtönbe juttatta a többieket, akik Szingapúrban 5-7 évig ülnek.

A gond az, hogy nem vállalja a felelősséget, hanem vádalkut köt, így menekül a büntetés elől.

Az olasz szerzőpáros, Alessandro Righi és Emanuele Piano is eljött Budapestre. Elmondták, eleinte e-mailben tartották a kapcsolatot Perumallal, bár hogy ez hogyan volt lehetséges, arra nem derült fény. A szerzők ugyanis azt is elmondták, hogy Perumal akkoriban épp egy finnországi börtönben töltötte büntetését, és bár azt gondoljuk, hogy az északi börtönök jobban felszereltek, mint a magyarok, azt kötve hisszük, hogy a robok szabadon internetezhetnek. Igaz, azt is tudjuk, hogy minden megoldható, információim szerint például az egyik magyarországi fővezér, K. Zoltán a börtönben, a cellájában is tudott mobiltelefonon beszélni.

Na de vissza Perumalhoz, aki azt is elmondta, mennyibe is került egy magyar meccs elcsalása, és ezzel mennyit lehetett keresni.
- Ázsiában egy magyar bajnoki meccsre néhány évvel ezelőtt 250 ezer eurót lehetett feltenni, a nyeremény pedig három-négy vagy akár még többszörös is lehetett, attól függően, hogy mire fogad az ember. Ismereteim szerint a magyar játékosok nagy többsége nem keres többet havi 2-4000 eurónál, azt sem kapja meg mindig. Ahhoz, hogy tuti legyen a siker, legalább öt játékost kellett bevonni a csalásba, ők fejenként 5-10 ezer eurót kaptak, azaz kb. 50 ezer eurós befektetéssel, és 250 ezer eurós téttel akár milliós nagyságrendű nyereményre is lehetett számítani.

És hogy mit gondol a „Bundakirály” hogyan lehetne visszaszorítani a fogadási csalásokat a világban?
 - Sehogy. Bár a FIFA és az UEFA a közelmúltban felállított olyan rendszereket, szoftveres programokat, amelyek figyelik, hogy érkezik-e kiemelt jelentőségű fogadás ugyanarra a mérkőzésre. Konkrét lépéseket tettek a fogadási csalások ellen, és ezek működnek is, ám teljesen megszüntetni nem lehet, sőt, véleményem szerint az internetnek köszönhetően a csalások nemsokára megjelennek olyan területeken is, ahol eddig nem voltak jelen.

Lehet, hogy igaza van.
Ám én azért csak példát statuálnék azokon, akik lebuknak.
Mondjuk, vádalkut biztos nem kötnék velük, inkább hagynám őket sok-sok évig börtönben rohadni.

 



A Pancho Arénába való belépés érdem, amiért minden újságírónak meg kell küzdeni Az életre szóló eltiltás nem elég: börtönbe a játékvezetőt súlyosan bántalmazókkal