23 04 2019

Szerintem, aki egy kicsit is ismeri a magyar futballt, egy percig sem kételkedett a Ferencváros idei bajnoki címébe, hiszen a zöld fehérek idén ünneplik 120. születésnapjukhoz. És ehhez a jubileumhoz aranyérmem dukál.

Mielőtt bárki valamilyen rosszra gondolna: nem azért jár bajnoki aranyérem az évfordulóhoz, mert azt valakik eldöntötték volna, hanem azért, mert a klub és a szurkolók is ezt akarják. Ráadásul a klubnál tesznek is érte.
Az is igaz, hogy a szponzorok végeláthatatlan sora nem véletlenül ”áll a klubszékház” előtt, de ez már – vagy pontosabban ez is – a magyar futball jelenlegi velejárója.

Ezeknek a szponzoroknak köszönhetően az Üllői úton kis túlzással azt szerezhetnek meg, akit akarnak, legalábbis magyar viszonylatban, míg a légiósokat nézve is változott egy kicsit a kép. Az már más kérdés, hogy ezen a téren még mindig van hova fejlődni, hiszen annyi, világmegváltó légiós, mint ahogy a Fradihoz érkezett az elmúlt években, tán a világon nincs.

Az is biztos, hogy egy Rebrov szintű edzőt sem tudna minden – legfeljebb egy -.magyar csapat megfizetni , de a vezetők javára írható, hogy akkor váltották le Thomas Dollt, amikor már tényleg úgy tűnt, a német edzőt jobban érdekli a budapesti éjszaka, mint a csapatépítés. Hacsak azt nem vesszük ide, hogy néhány ügyetlen honfitársát idehozta, persze nem ellenszolgáltatás nélkül.

Úgy néz ki, Rebrov jött, látott, a csapat pedig győzött, ám évek óta puffogtatott közhely, hogy az aktuális bajnokcsapat ereje majd nyáron, a nemzetközi kupaselejtezőkben mutatkozik meg.

Addig is elégedjünk meg annyival, hogy a Fradi hozta a kötelezőt.
Persze, a Vidinek is kell(ene) valamit nyerni… még szerencse, hogy ott van a Magyar Kupa

Vajon a milliárdok „hozták” a vevőt, vagy a vevő a milliárdokat Kispestre? Preisinger Sándor: Szeretnénk továbbjutni a csoportból!