mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

És megmagyarázzák...

A hét elején Georges Leekens szövetségi kapitány arról beszélt, hogy most aztán tiszta lappal és a nulláról indulunk. Csak arról feledkezett meg mindenki  vélhetően az új kapitány debütálása miatt  hogy az a bizonyos lap szakadt és sáros, illetve amit a mi szeretve tisztelt válogatott labdarúgóink tudnak az még a nullát sem éri el. Itt a bizonyíték, hogy közhelyekkel és nyilatkozatokkal nem lehet futballmeccset nyerni, ki is kaptunk 3-2-re Kazahsztántól. Nagyon nehéz szavakat találni.

Németh Krisztián gólt lőtt, de ez is kevés volt (Fotó:nso.hu) 
 
Van egy angol mondás miszerint a siker nem kíván magyarázatot, a kudarc nem enged alibit. A magyar labdarúgó-válogatott az elmúlt időszakban nem nagyon tud sikert felmutatni, sorrendben kikaptunk Andorrától, Luxemburgtól és most Kazahsztántól.
 
Teljes kudarc, megsemmisülés!
Mégis megmagyarázzák!
 
– Aki bekerül a válogatottba, annak jól kell teljesítenie. Számos sérültünk volt, de ez nem lehet kifogás. Nem szeretek veszíteni, kifejezetten rossz vesztes vagyok – így Leekens. 
 
Persze, hogy jól kell teljesíteni. Kleinheisler László is igyekszik a maximumot kihozni magából. Sajnos nála ez abban merül ki, hogy céltalanul lohol a pályán, de futásban jól teljesít. Ehhez a közhelyparádéhoz még annyit fűznék hozzá, hogy majd megszokja a veszítés érzését a belga. 

– Edzőként, volt védőként utálok ilyen gólokat kapni. Szöglet, átlövés, egyéni hiba, egyszerűen elképzelhetetlen. Ki kellene rúgni a labdát az oldalvonalon túlra. Azért vagyok itt, hogy valamit elérjünk – folytatja a szövetségi kapitány.
 
De mit?
Mi a cél?
A Nemzetek Ligája csoportelsőség?
Egy új csapat kialakítása? 
 
Utóbbi biztosan nem, mert a keretet vizsgálva csupán Otigba Kenetth számított újoncnak. Előbbi sem lehet reális cél, hiszen ha képesek vagyunk a kazah válogatott ellenében így kikapni, a görög, finn és észt nemzeti tizenegy felnyársal majd minket.
 
Megjegyezném, hogy szerintem nem nagy gond, ha egy barátságos mérkőzésen vereséget szenved a válogatott, ha látunk bárminemű "tanulságlevonást" vagy fejlődést a jövőben. De sajnos sosem történik semmi, mindig ugyanabban a pocsolyában vergődünk.
 
– Azért hibáztunk, mert nem volt megfelelő egyensúly a kezdőcsapatban, sok hiányzónk volt, de biztosan fejlődünk e térem!
 
Könyörgöm, hát ki állítja össze a kezdőt?
Kinek a hibája ez?
Lényegében két középpályással álltunk fel, nem csoda, hogy a pálya ezen részém lényegében átrohantak rajtunk és volt olyan pillanat, amikor két piros mezes állt hat sárgával szemben a  középpályán.
 
De száz szónak is egy a vége: ne áltassuk magunkat.

Ilyen produkcióval biztos nem leszünk ott a 2020-as Európa Bajnokságon, amelyen Budapest is házigazda. Szóval már lehet kezdeni a kifogások kitalálását, mert tudjuk, ha nem jön össze a kijutás, azt is megmagyarázzák majd...
 
Végezetűl még annyit, hogy a Storck-éra óta mondagatom, hogy semmi értelme külföldi kapitányt igazolni sok pénzért, mert teljesen mindegy, hogy magyar szakemberrel rossz a válogatott vagy nem. Azt is mondtam többször, hogy hiába beszélnek angolul az öltözőben a játékosok úgysem értik meg. Felvetésem beigazolódott, szóval álljon itt Böde Dani meccs utáni nyilatkozata:
 
Újságíró: Mi volt a szünetben?
Böde: Nem voltam bent.
 
Újságíró: És a meccs végén?
Böde: Akkor pont megint nem voltam bent...sajnos. Feszült módon én átöltöztem, mentem zuhanyozni, a mester szólt pár szót, de mivel nem jó az angolom nagyon nem értettem, a többiek meg nem fordították le.
 
Itt tartunk 2018-ban, Európa közepén, a magyar válogatott öltözőjében!



Hűha, ba...meg! Fiatalszabály, légiósok, kiskapuk (interjú a Digi Sporton)