09 11 2017

Meccsnapra ébredtünk! Önök is izgulnak? Érzik a feszültséget? Ugye, hogy nem! Azért lehet, mert igazából egyetlen játékosnak, sőt, talán egyetlen szurkolónak sem hiányzik ez a mai, Luxemburg elleni összecsapás. Talán csak egy embernek fontos: Szélesi Zoltánnak. Mondjuk, ez teljesen érthető.

Két évvel ezelőtt még mindenki futball-lázban égett. A norvégok elleni pótselejtező eufóriát váltott ki, az ott elért „világraszóló” siker után pedig az Európa-bajnokságon is nagyszerűen szerepelt a magyar csapat.

Azóta nagyot változott a világ, hiszen nemzeti csapatunk nemhogy nem jutott ki a világbajnokságra, de a pótselejtezőt jelentő második helytől már az egy évvel ezelőtti, Feröer szigeteken lejátszott selejtezőn messze került.
Pedig az az első selejtező volt.

Azóta megéltünk egy „világégést”, azaz az Andorra elleni vereséget, és útjára engedtük a már említett pótselejtezőn Kleinheislerrel nagyot húzó, a csapatot az Eb-re mentálisan tökéletesen felkészítő Bernd Storcot.

Sőt, immár megvan az új kapitány is a belga George Leekens személyében, aki eddig igazából nem az eredményeivel – hacsak nem az 1991-es belga bajnoki és kupasikerekre, valamint a belgák 1998-as világbajnokságra való kijuttatását nézzük –tűnt ki, hanem azzal, hogy képes bárhonnan felállni akár fél év munka után is.

Ráadásul létrejött egy olyan „tér-idő paradoxon”, hogy bár hivatalosan van új szövetségi kapitányunk, a következő két meccsen – a main és a Costra Rica ellenin – nem ő, hanem a megbízott kapitány, Szélesi Zoltán irányít.

Nos, ilyen körülmények között annyira nem lennék meglepve, ha a játékosok a hátuk közepére sem kívánnák a mai meccset, és mivel az MLSZ egy nagyszerű húzással elintézte, hogy a csapat mellett az elmúlt évben mutatott teljesítmény ellenére is kiálló szurkolók se lehessenek ott a meccsen, így nem csoda, hogy a drukkerek sem lelkesednek annyira.

Mégis van, akinek nagyon fontos lehet ez a két meccs, és ez nem más, mint Szélesi Zoltán.

Annak a Szélesinek, aki igazából a semmiből, egészen pontosan a Puskás Akadémia cseresorából lett egyszer csak utánpótlás szövetségi edző, majd a válogatottnál pályaedző, most pedig ugye megbízott kapitány.

Annak a Szélesinek, akinek bár lényegében nem sok edzői tapasztalata van, a már lassan új magyar edzőfejedelemnek kikiáltott Dárdai Pál is istenáldotta tehetségnek nevezett.

Annak a Szélesinek, aki talán kicsit bízott abban, hogy Storck távozása után ő lehet az új kapitány, és aki talán egy kicsit sértődötten nyilatkozta, hogy Storckkal már nem foglalkozik, Leekenssel meg még nem foglalkozik, hiszen a belga csak „megfigyelő”.

Nos, ez utóbbi kijelentést vagy elhisszük, vagy nem, de tény, Szélesinek igenis fontos a következő két meccs, és ez érthető. Hiszen ha a csapatunk jól teljesít az Eb-selejtezők során a franciákkal döntetlent játszó Luxemburg, valamint a tuti vb-résztvevő Costa Rica ellen, az már önmagában is bizonyíték lenne arra, hogy igenis vannak tehetséges fiatal magyar szakembereink.

És persze igazolás lenne magának Szélesinek is arra, hogy jó úton jár.

Én már csak ezért is drukkolok neki.
És természetesen – mint minden meccsen - drukkolok a csapatnak is!

A Haladásnál megtanulták: nem szabad elhamarkodottan edzőt cserélni Az öregfiúk megírták levelüket!