mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

Itt az újabb Storck-pofátlanság: a kapitány a szurkolókat szidja

Véget ért a világbajnoki selejtezősorozat számunkra. A Bernd Storck vezette magyar csapatnak nemhogy esélye nem volt a kijutásra, de az utolsó fordulóban a csoport harmadik helyét kellett „megvédenie” Feröer ellen. A kicsit több mint egy éve zajló sorozatban lényegében csak a szurkolók dicsérhetőek, akik mindenhova elkísérték a csapatot, a német kapitányunk azonban elkövette azt a pofátlanságot, hogy a kiszenvedett győzelem után épp a drukkereket szidta.

A világbajnoki selejtezősorozat első mérkőzését Feröer-szigeteken játszotta a magyar csapat. Azt a szenvedős 0-0-s meccset a helyszínen láttam úgy, hogy a szurkolókat szállító különrepülővel utaztam. Akkor ott megtudtam: volt olyan békéscsabai drukker, aki kilépett a munkahelyéről azért, mert nem engedték szabadságra, ám ő ott akart lenni a meccsen.

Ezek a drukkerek minden támogatás megadtak a csapatnak, amelyik az elmúlt egy évben lényegében csak keserűséget okozott számukra.
Ezek a drukkerek pénzt, energiát, szabadidőt nem sajnálva ott voltak a meccseken, hogy hangjukkal segítség a magyar csapatot.

Tegnapi cikkemben azt írtam, hogy leginkább azért kell nyerni a csapatnak Feröer ellen, hogy a drukkerek érezzék, a fiúk nem veszik semmibe őket. A győzelem nagy nehezen összejött, erre Bernd Storck azokba rúgott egy nagyot, akik ezt nem érdemlik meg.

„Meglepődtem a hangulaton itt a stadionban – mondta Bernd Storck. – Nem könnyű úgy focizni, hogy a szurkolók az ellenfelet támogatják. Ennek ellenére szeretnék gratulálni a csapatnak, hogy a második félidőben nem hagyta magát befolyásolni ezáltal. Nem volt egyszerű. Talán nagy volt az elvárás a szurkolók részéről, hogy jobban fogjuk zárni ezt a sorozatot. Én sem vagyok elégedett. A harmadik helyen zártunk, igaz, több pontot is szerezhettünk volna. Sokat elajándékoztunk, főként az elején. Ez a reakció egyfajta összegzés volt a drukkerektől. A játékosoknak megköszöntem a teljesítményüket az öltözőben. Ilyen hangulatot nem éltünk még át. Megdicsértem őket, hogy nem hagyták magukat befolyásolni. Megkapták érte a jutalmukat a gól révén.”

Bevallom, nem tudom mire gondolt Storck úr.
A magyar válogatott ezen a meccsen ugyanúgy szenvedett, mint az összes többi vb-selejtezőn. Sőt, a feröerieknek voltak nagy helyzeteik, mi egyszer sem passzoltunk egymás után négyszer saját emberhez. Végül egy szerencsés Böde-góllal sikerült nyerni, de a drukkerek nem vakok.

Ezek a fanatikusok átélték, hogy csapatuk Feröer-szigeteken 0-0-át játszik.
Ezek a fanatikusok átélték, hogy csapatuk négy egymás követő meccsen nem lő gólt, amire Storck előtt még sosem volt példa.
Ezek a fanatikusok átélték, hogy csapatukat megalázták Portugáliában és Svájcban is.
Ezek a fanatikusok átélték a magyar futball legnagyobb szégyenét, az andorrai vereséget.

Ezek a fanatikusok ennek ellenére most is megtöltötték a stadiont, de az első félidőben elfogyott a türelmük, ami nem meglepő, hiszen ahogy fogalmaztak: ez ku..a gyenge volt.

Ezek a fanatikusok mindenüket odaadnák egy-egy válogatott sikerért, erre most az az ember, akitől függ a csapat összeállítása, taktikája, és így az eredményessége, most őket szidja.

Nem hiszem, hogy Bernd Storck ezt saját hazájában megtehetné – igaz, ott nem is irányíthatna felnőtt csapatot. Mint ahogy egy rövid kazah kalandon kívül soha nem is tett ilyet, erre a magyar szövetség képes neki fizetni évi majd 500 milliót a nagy semmiért.

Bernd Storck a meccs utáni nyilatkozatában azt mondta, hogy a gyengébb csapatok ellen szerzett kevés pontért vállalja a felelősséget.

Ha ez valóban így lenne,(illetve ha az MLSZ vezetői végre látnák, hogy a német regnálása alatt semmilyen előre lépés nem történt) már nem Bernd Storcknak hívnák a magyar szövetségi kapitányt.

 



Győzelem – a szurkolókért Így mondják meg a korábbi kapitányok…a nagy semmit