Azt mondják, Magyarország 10 millió fociedző hazája. Az Eb után most már én is szakértőnek érzem magam. Nő vagyok, nem kifejezetten focirajongó, de tökéletesen megértettem miért vonul több ezer ember az utcán és miért dobban egyszerre a magyar szív.

 

 

Először is szeretném leszögezni, hogy biztos voltam a magyar válogatott sikerében! Sokan azt gondolták, hogy elment az eszem, amikor Tippmixen megtettem, hogy a csapat bejut a negyeddöntőbe. Persze nem nyertem, mert a nyolcaddöntőig jutottunk, de nem is ez a lényeg...
Komolyan elhittem, hogy sikerülhet!

Egyetlen meccsen sem csalódtam a fiúkban, a 4-0-ás belgák elleni vereségnél is azt éreztem, hogy az utolsó percben is küzdöttek. Nem adták fel és ha valaki szívvel játszik abban egyszerűen nem lehet csalódni. Korábbi meccseknél azt láttam, hogy nem merünk támadni, képtelenek vagyunk védekezni és összetörünk egy gól után. Most azonban azt éreztem, hogy szervezetten játszunk, van elképzelésünk arról pontosan mit akarunk a pályán és ha berúgtak nekünk egy gólt az csak feltüzelte a játékosainkat.

"Ott van b*zd meg" - felkiáltás is végre értelmet nyert, már pontosan tudom milyen amikor minden idegszáladdal arra koncentrálsz, hogy végre sikerüljön..végre a hálóba kerüljön a labda és akkor megtörténik a csoda!
Egyébként tényleg nem értek a focihoz - ezért is voltam ennyire optimista - de azt gondolom, hogy a sikerhez vezető úton Dárdai Pál személye volt a legfontosabb állomás.

A Hertha vezetőedzőjének sikerült reményt adnia, úgy beszélnie a játékosokkal, hogy saját harcuknak érezzék a meccseket. Rémutatott arra is, hogy nem lehet mindig mást hibáztatni azért, ha nem jönnek az eredmények. Befellegzett a begyepesedett szakembereknek, akiknek az az edzés, ha a focisták futnak 10 kört a pálya körül. Persze nem általánosítani akarok, csak rámutatni arra, hogy a profi szemlélet mennyit hozzá tud tenni a játékhoz.

A válogatott elfogult dicsérete mellett a szurkolók is megérdemelnek egy kis méltatást! Végre a többség nem károgott, hanem élvezte a pillanatot és együtt örült a csapattal. A cukrászdákban megjelentek a nemzeti színű fagylaltok, a szurkolók szürke mackóban mentek munkába, a pékek focilabda alakú zsemléket sütöttek.

 

Ilyen rajongás az én életemben még nem volt és akárki akármit mond erre csak a foci képes! Talán szót sem kéne pazarolni az ellendrukkerekre, de azt azért szeretném leírni, hogy jót nevettem rajtatok! Örültem én, hogy Európa-bajnok lett a magyar női vízilabda-válogatott.. de januárban. És valóban nem lesz jobb sem az egészségügy helyzete sem más attól, hogy jól szereplünk, de néha jó elengedni ezeket a problémákat és szimplán örülni! Pont ezért remélem, hogy az ellendrukkerek a legrosszabb napjaikat élik majd ősszel a VB-selejtezők után...

 

és hogy mire tanított az mostani Eb?
- Nem ciki örömünkben sírni, amikor megverjük Ausztriát kettő nullára
- Akkor sem ciki, ha a szakállas vikingek legyőzik Angliát, ezzel igazi meglepetést okozva
- Király Gábor az igazi Király
- A orosz bíró el tudja érni, hogy ismeretlenül is szívből gyűlöljem
- Ronaldo igazi vezető, akinek edzőre sincs szüksége. A csapata pedig annyira szereti, hogy megnyeri neki az EB-t. Molylepkékkel azonban vigyáznia kell
- Néha valaki azzal is kitűnik, ha nem hibázik: Gratula Kassai Viktornak!