17 02 2016
Elég markáns véleményem van a magyar futballról. Persze, vannak, akik nem értenek egyet vele, nem úgy látják, ahogy én – és ez egyáltalán nem baj. Ritkán, de közre szoktam adni más újságíró, más oldal írását. Most újra eljött a pillanat, hogy megosszam Simon Zoltán, az nb1.hu szerkesztőjének írását, mert érdemes elolvasni!
Ezért szeretnék a Fegyelmi Bizottság tagjaival szilveszterezni!
Online világban már nemcsak a futballmérkőzések, hanem gyakorlatilag a futballcsapatok (téli) felkészülési időszakai is állandó jelleggel nyomon követhetőek. A médiában jól pörgő csapatokról pár óránként mindig találni valami frisset. Interjúkat, videókat, riportotokat, helyzetjelentéseket, játékoskeretekben történő változásokról szóló híradásokat, az edzőmeccsekről készült tudósításokat.
Ők viszont december közepe óta csöndesebbek voltak.
Persze jelentek meg hírek a munkáikról, de azok még nem voltak az igaziak. Tényleg. Az igazi nagy durranás, a várva várt katarzis tegnap, a szokásos kedden érkezett meg. És nem is hazudtolták meg önmagukat.
És én egyszer tényleg velük szeretnék szilveszterezni!
Szeretném velük járni az utcákat, a bulikat, és közben szeretném figyelni őket. Hogy észre veszem-e, hogy a hivatásuk hatással van-e rájuk azokban az örömteli, ünnepi pillanatokban is. Amikor az emberek boldogok. Amikor nem úgy viselkednek, mint a hétköznapokon. Amikor egy picit többet megengedhetnek maguknak. És akkor, amikor ebből egyáltalán nincsen általános baj. Pedig lazábban, örömittasabban viselkednek és kommunikálnak a tömeg tagjai.
Miközben, alapesetben tiltott pirotechnikai eszközöket is alkalmaznak. Abban a pár órában, amikor ezt lehet. Vannak, akiknek ez nem tetszik, de nincsenek ellene tömegtüntetések. Azaz, a többség szerint elfogadott minden, ami történik.
Azon a szilveszteren arra figyelnék csak, hogy vajon számolnak-e. Számolják-e, hogy mondjuk százezer. Hogy ötszázezer. Vagy, hogy kétmillió.
Azoknak, akik szeretik a magyar labdarúgás, ünnep volt a hétvége.
Mert újra voltak NB I-es mérkőzések.
De a keserédes, mélyről, megállíthatatlanul előtörő felismerés kedden délután tudatosulhatott a legtöbbekben. Mert mi a velejárója a fordulóknak? Hát persze, hogy a keddenként ülésező Fegyelmi Bizottság.
És a tagjai tették is a dolgaikat.
Elmeszeltek két meccsre egy olyan edzőt, aki a győzelem után is reklamált, holott pontosan tudnia kell, hogy az mivel járhat, főleg, hogy elküldték a kispadtól, de utána visszament. Lehet, hogy nem a butasága, hanem az igazságérzete vezérelte azokban a pillanatokban? És a munkája, csapata iránti szeretete?
Egy remek, intelligens, jól felkészült edzőt.
Vagy ott vannak a szurkolótáborok, amelyeknek tagjai ismét elmondták a véleményüket.
Nekik azt mondták és tanították, azzal szembesülnek mindenhol 1989 óta, hogy demokrácia van, és ezt lehet. A stílusuk nem szépirodalmi, ez tény. De őszinte! Őszintén frocliznak.
A megbüntetettek tetteiket azért követték el, mert szeretik a magyar labdarúgást. És ezért nemcsak az említetteket, hanem mindenkit megbüntettek tegnap, aki ugyanúgy érez, mint ők. Mert legközelebb másokat ragad el az érzelemtől túlfűtött hevület.
Vagy jobb lenne, ha nem szeretnék?
Én most számolok.
Ötven, száz, százötven, háromszáz, ötszáz, hétszáznyolcvanhat, ezer, ezerötszáz, négyezer, kilencezer, tízezer, tízezerkétszázvalamennyi, és így tovább…
Azoknak a száma, akik egykoron szerették a magyar labdarúgást.
Ha azt tapasztalják, hogy a többieket, akik még kitartanak, mindig megbüntetik, akkor ők vajon visszatérnek? Vagy az újak csatlakoznak?
A kérdésekre a nézőszámok válaszolnak!
forrás: Simon Zoltán/ nb1.hu
Nem alkoholtól voltak "beállva" a balesetet szenvedő Fradi-játékosok? A Bayern München megfigyelője lett az U18-as válogatott edzője!