09 02 2016

Korábban a mifocin.com is foglalkozott azzal a glosszával, ami miatt a Budapest Honvéd és az egyik internetes sportoldal perre ment egymással. Legutóbb pont ezen a sportoldalon adták hírül, hogy immár minden fórumon nekik adtak igazat, de aki arra számított, hogy a Honvéd tulajdonosa szó nélkül elmegy a történtek mögött, az tévedett. Gerogre F. Hemingway az nb1.hu-n vezetett blogjának bejegyzését változtatás nélkül közöljük, a véleményalkotást az olvasókra bízzuk.

Sosem szívleltem az álszent embereket. Különösen azokat nem, akik szabadnak érzik magukat másokat esetleg bántó vélemények kimondására, de rögtön az áldozat szerepére váltanak, amikor az ő személyük kerül a viszontkritika elkerülhetetlen forgószelébe. Az adok-kapok társadalmában szocializálódtam. Így aztán kevés meglepetés ért, ami az emberi gyarlósághoz köthető. Sosem ijedtem meg a vitáktól, de ugyanakkor elkerültem frontok nyitását, értelmetlen, meddő, sértő eszmecserék kapcsán, amelyekben általában csak két vesztes szokott lenni.

Ez véletlenül sem jelenti azt, hogy nem tudom, vagy nem akarom megvédeni magamat, az enyémet, vagy az enyéimet hazug, ordas, méltatlan támadásoktól, függetlenül attól, hogy melyik patkánylyukból hangzik a visítás. Ezért aztán döbbenettel olvastam úgy két évvel ezelőtt egy „kommentárt”, amely egészen alpári, gonosz, mocskos módon klubom, a Budapest Honvéd elleni támadás volt. Többek között a klubot „torzszülöttnek” nevezte, amely „ki akarja sajátítani Puskás nevét”. A bejegyzést senki sem jegyezte, a folyóirat az írót a következő módon nevesítette: „egy neve elhallgatását kérő alkalmi szerzőnk küldte”. A bejegyzés a FourFourTwo online felületén jelent meg. A FourFourTwo magyarországi kiadásának főszerkesztője egy bizonyos Szöllősi György. Amikor ez a nyilvánvalóan hazug és rosszindulatú infámia megjelent, és az általános felháborodás a Honvéd szurkolói és vezetői köreiben lecsillapodott, több út kínálkozott a klub számára, hogy elégtételt vegyen a becstelenségért. A klub végül is úgy döntött, hogy nem veri nagy dobra álláspontját, nem támad vissza hasonló eszközökkel, hanem jogi útra tereli az ügyet, és felhívja a FourFourTwo licencadó gazdájának figyelmét a Szöllősi-féle bagázs gyűlöletkampányára. Annak, hogy a reakció ilyen mértéktartó lett, egyetlen egy oka volt. Szöllősi akkoriban a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia (PFLA) sajtófőnöke volt. (Ma már nem az.) Mi a Magyar Futball Akadémia alapítása óta kiváló kapcsolatot ápoltunk és ápolunk a felcsútiakkal, és az otromba cikk miatt  nem akartam, hogy a sértés, amihez a PFLA-nak semmi köze nem volt, hangulatot gerjesszen egy testvér-akadémia ellen. Szóval csendben reagáltunk.

A bírósági tárgyaláson aztán kibújt a szög a zsákból. Ezzel kapcsolatban három dolgot érdemes megjegyezni. Először is, ahogy várható volt, Szöllősi a gyávák védelmét vetette be. Rögtön elmondta „… egy véleményt tartalmaz ez az írás…”. Tehát biztos, ami biztos, ha hazugságon kapnak, csak véleményt mondok, ezért egy szabad országban nem büntethetnek meg. Miért is csak véleményt? Tény és való, hogy a demokráciák nagyra értékelik a véleményszabadságot, és ha valakinek sikerül gyáván a ”véleményvédelem” mögé bújnia, akkor nem büntethetik meg azért, amiért ha ténynek minősülne, bizony kemény büntetésben részesülne.  Másodszor, kiderült, hogy nem akármilyen „alkalmi szerző írása” ez, semmiképpen sem egy egyszerű olvasóé, mert ahogy Szöllősi úr büszkén megjegyezte: „Azt gondolom, hogy ez a publicisztikai bravúr, amelyet az írás tartalmaz, ez egy olvasótól nem is lett volna elvárható”. Vajon ki képes a FourFourTwo magazinnál ilyen publicisztikai bravúrra? Harmadszor pedig érdekes véleményt fejezett ki mindazokról, akik visszataszítónak találták ezt az aljas publicisztikát. Az ő szájából elhangzottakat idézem: „Azt gondolom, hogy azok a személyek, akik sérelmesnek találják ezt a cikket, azok azonosulnak az ’50-es évekbeli diktatúrában alkalmazott sportvezetési módszerekkel, a szurkolói erőszakkal, és kirekesztéssel.” Sok mindennek hívtak már, de még így közvetve is meghat, hogy Rákosi Mátyással és erőszakos nézőtéri huligánokkal kellene azonosulnom, ha megvetem a cikket és annak íróját.

Miután a bíróság a Szöllősi által nyilvánosság elé hozott infámiáról azt állapította meg, hogy ez „véleménynyilvánításként” értékelhető, és „nem lépik át a szabad véleménynyilvánítás alkotmányban biztosított és védett határait”, ezen döntés alapján elutasította a Honvéd kérelmét. De miért fáj Szöllősi Györgynek annyira, hogy szerinte a Budapest Honvéd „kisajátítaná Puskás nevét”? Először is, kisajátításról szó sincs, másodszor pedig, mint Puskás egyetlen magyarországi klubja természetesen, mint a klub egyik ikonja, neve a Honvéddal kapcsolatban gyakran szóba kerül. A Szöllősi-féle felháborodás okát máshol kell keresni. Szöllősi erre is kitért a Fővárosi Törvényszék előtt, mondván „… ügyvezetője vagyok a Puskás.com Kft-nek, amely a Puskás örökösök licence kezelő cége, tehát névhasználati ügyben illetékes, tehát már ezen okból is hivatott vagyok Puskás Ferenccel kapcsolatos témákban megnyilvánulni”. Gondolom, ezért is tartotta fontosnak Szöllősi, hogy a gyarló cikket ismét publikálja, a Budapest Honvéd FC címerével megspékelve. Mohósága felkeltette érdeklődésemet, olyannyira, hogy megnéztem a Puskás Ferenc hagyatékát kezelő, és abból jelentős jövedelemhez jutó Puskás.com Kft tulajdonosi listáját. Megdöbbenésemre a kft legnagyobb üzletrészét, 47%-ot birtokló tulajdonosa nem más, mint egy bizonyos Szöllősi György. További sok sikert kívánok Szöllősi úrnak, és további szép napot azoknak a fogyasztóknak, akik különböző Puskás nevét viselő termékek fogyasztásával hozzájárulnak Szöllősi György bevételeihez. Ámen!

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:
George F. Hemingway

Lesz Eb-jegyük az OTP miatt pórul járt szurkolóknak Így vehetsz jegyet a hétvégi meccsekre!