29 01 2016

Nem tagadom, gyerekkorom egyik kedvenc játékosa nem más….mint Fischer Pál. Fischer Paja. A kor egyik legjobb – vagy legalábbis általam legjobbnak vélt – csatára. Szinte hihetetlen, de Fischer Paja ma ötven éves.

Tudom, hogy sok nagy klasszisa volt a magyar futballnak, tudom, hogy a nálam idősebbek Albert, Varga, Mészöly, Bene, Puskás és megannyi világsztár játékán nőttek fel. Nekem egy olyan gyerek és fiatal kor jutott, ahol lényegében semmilyen eredményt nem ért el válogatottunk.

És mégis, voltak olyan játékosok, akiknek kedvéért érdemes volt meccsre járni, mert minden megmozdulásukon látszott: Isten is futballistának teremtette őket.

Az egyik ilyen játékos Fischer Pali volt.
A Paja, akinek számomra élmény volt nézni a játékát.

Paja, aki az egész Fradi-tábor kedvence volt, de akinek a kedvéért számtalan Fradista járt később Vasas vagy épp III. Kerület meccsekre.

Paja, akit Leo Beenhakker is kinézett magának.
Paja, aki az Ajaxhoz kerülve az első nyolc meccsen hét gólt szerzett – sajnos többet már nem, így a holland élcsapat nem hosszabbította meg a szerződését.
 Paja, akiről akkoriban az a város pletyka keringett, hogy nem is teljesítményével, sokkal inkább étrendjével volt a gond Hollandiában. Arról, hogy ő bizony nem tudott lemondani a pacalpörköltről.

Paja, aki az Ajax után mehetett volna a Rodába, de inkább visszatért a Fradihoz, hogy Nyílasi keze alatt játszhasson.

Paja, aki az Építőkben kezdett el futballozni, majd a Honvéd és a pilisszántói csapat érintésével került a Ferencvároshoz, ahol 18 évesen mutatkozott be az élvonalban. Részt vett az 1985-ös U20-as világbajnokságon, egy győztes gólt és egy pontot érő találatot szerzett. 1986-tól alapembere lett a Ferencvárosnak, sőt, a 1987-1988-as idényben 25 mérkőzésen 15 gólt szerzett, a következő évadban 27/13, majd 29/22-es mutatóval bizonyította tehetségét. Jött a holland kaland, majd ismét a Fradi következett, ahol Magyar Kupa-győzelem és bajnoki ezüstérmet nyert az együttessel. Mégsem maradt a zöld-fehéreknél, Siófokra igazolt, ahol 1991-ben, 16 góllal az NB I gólkirálya lett. Egy újabb klubváltást követően, 1993-ban nyerte meg első és egyetlen bajnoki aranyérmét - a Kispest Honvéd labdarúgójaként. Továbbra sem tudott hosszabb ideig gyökeret verni egy klubnál, visszatért Siófokra, majd a Sopron és a Vasas érintésével Eszékre szerződött, innen hazatérve előbb a BKV Előre, majd a III. Került szurkolóit kápráztatta el. 271 NB I-es meccset játszott, ezeken száz alkalommal talált a kapuba. A válogatottban mégsem nagyon számítottak rá, összesen 19 alkalommal húzhatta magára a válogatott mezt, 26 évesen „elfelejtették”.

De csak a válogatottnál.
Mert vannak, akiknek ő mindig Fischer Paja marad.
Ötven évesen is.

Isten éltessen, Fischer Paja!

Szabó Gergő lett Sztancsik Tamás utódja a válogatottnál Németh Krisztián rálépett a dzsudzsáki útra