15 11 2015

Ha szavakkal le tudnám írni, amit most érzek, biztosan óriási költő vagy író lennék, de csak egy őrjöngő futballfanatikus vagyok, aki hol pozitív, hol kissé negatív színben tünteti fel a magyar futballt. Amit azonban ezen a két meccsen, a Norvégia elleni pótselejtezőn láttam, tapasztaltam – nos, az igazi mestermunka volt!

Ha Kleinheisler oslói góljára azt mondjuk, szépségdíjas volt, Priskin találatára a csodálatos jelző illik.

Merthogy csakúgy, mint Norvégiában, most is a magyar csapat szerzett vezetést.

Csakúgy, mint Norvégiában, most is Storck egyik meglepetésembere talált a hálóba, mert azt azért nem lehet mondani, sokan fogadtak volna arra, hogy Priskin ott lesz a kezdőben.

Csakúgy, mint Norvégiában, a norvég csapat erőlködött, ment előre, támadott, de csakúgy, mint Norvégiában, a magyar csapatnak a norvég fölény ellenére akadt még gólszerzési lehetősége.

Csakúgy, mint Norvégiában, a magyar védelem jól állt a lábán, de csakúgy, mint Norvégiában, a kapufa most is kisegítette a magyar csapatot.

Csakúgy, mint Norvégiában, a magyar csapat igyekezet jól tartani a megszerzett labdát, és csakúgy, mint Norvégiában volt egy-két, szemre is tetszetős labdakihozatalunk.

Csakúgy, mint Norvégiában, Király most is lehúzott minden beadást, és csakúgy mint Norvégiában, Király most is védett két szenzációsat, földöntúlit.

Csakúgy, mint Norvégiában, a magyar csapat minden tagján látszott, hogy életük nagy lehetőségéért játszanak.

És aztán csakúgy mint – nem, nem Norvégiában, hanem – Feröer szigetek ellen, jött Böde Dani, és bár fejese megpattant egy norvég védőn, a labda a hálóban kötött ki.

És bár a norvégok a végén szépítettek, mit érdekel ez minket, hiszen csakúgy, mint Norvégiában, Az Üllői úton is nyertünk, és ezzel…..

KIJUTOTTUNK AZ EURÓPA-BAJNOKSÁGRA!

  

Álmodtam egy világot magamnak! Köszönet és tisztelet – ez jár Bernd Storcknak.