15 11 2015

Sokan vagyunk így ezzel. Az elmúlt években, évtizedekben álmodtuk, álmodoztunk arról, hogy a magyar futballválogatottat világeseményen lássuk. Most nagyon kevés kell ehhez. Vagy nagyon sok. Annyi, hogy nemzeti csapatunk megtartsa Norvégiában megszerzett egygólos előnyét.

Kleinheisler gólja Eb-t érhet...

1982-ben nyolc éves voltam.
Emlékfoszlányaim vannak csak válogatottunk világbajnoki szerepléséről. Már azokról, amiket élőben, akkor láttam.

1986-ban, 12 évesen már a tv-előtt szurkoltam a magyar csapatnak, és a tv előtt álltam hitetlenül, amikor a szovjetek berámoltak nekünk egy hatost. Azt gondoltam, olyan nincs, hogy Disztl "Petya" hat gólt kap. Pedig volt.

Nem mondhatjuk hát, hogy gyermekkoromban olyan sok pozitív élmény ért, mégis futballfanatikus lettem. Így nem csoda, hogy amikor a csapat 1996-ban kijutott az olimpiára, kora este feküdtem, és hajnalban keltem, hogy lássam a meccseket.

Hihetetlen leírni, de az is már 19 éves volt.

Most itt állunk egy siker kapujába.
Teljesen lényegtelen, hogyan jutottunk el idáig, a lényeg az, hogy be tudunk-e lépni a kapun, vagy sem.

Senkinek le legyenek kétségei: baromi nehéz meccs vár ránk ma este. A norvégok mindent megfognak tenni annak érdekében, hogy megfordítsák az állást, és Budapesten harcolják ki az Eb-re jutást.

Senkinek le legyenek kétségei: baromi nehéz lesz megőrizni a Norvégiában szerzett egygólos előnyünket.

Kint, Oslóban, egy pubban ülve azt írtam, valamiért azt érzem, nyerünk aznap este.
Most nincsenek ilyen érzéseim.
Semmilyen érzésem nincs.

Csak remény és hit van.
Remény a sikerre, hit abban, hogy kijutunk az Eb-re.

Mert „álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt”!
 

Korábban nyitnak a kapuk, szigorú átvizsgálás lesz! Emberek, kijutottunk az Európa-bajnokságra!