03 09 2015

Futball-láz van az országban, és ez a válogatottnak köszönhető. Nemzeti csapatunknak rég nem látott esélye van kijutni az Eb-re, igaz, ehhez – legalábbis szerintem – le kellene győzni Romániát. Ám egyesek valamiért azt sugallják, nem ezen a meccsen dől el a sorsunk. Pedig szerintem igen.

Kis túlzással az egész ország a válogatottra figyel (fotó:mlsz.hu)

Először is le szeretném szögezni: már rég eldőlhetett volna a sorsunk, ám a kishitűségünk utunkat állta. Pont ugyanabba a hibába estünk, mint Egervári Sándor idejében.

Akkor Egervári megelégedett a törökök elleni döntetlennel egy olyan meccsszituációban, amikor benne volt, hogy nyerni tudunk. A döntetlen után mindenki azt mondta, hogy az egy ponttal versenyben vagyunk, igaz, senki nem tette hozzá, hogy ahhoz, hogy sikeresek legyünk, nyerni kell Hollandiában. Ma is vallom, ha Törökországban nyerünk, pótselejtezőt játszunk. Az eredménnyel mindenki tisztában van.

A mostani Eb-sorozatban is pont ebbe a hibába estünk – Görögország ellen.
A hazai meccsen nyerni kellett volna – ez nem vitás. Az sem, hogy a csapat a meccs nagy részében döntetlenre játszott – mert így versenyben maradunk a harmadik helyért. Sőt, a legjobb harmadik helyért.

Kérem szépen, belemagyarázhatunk bármit a görög fociba – meg is tették ezt sokan a meccs előtt és a meccs után is – a tény az, hogy a görög csapat összesen két pontot szerzett, abból egyet ellenünk. Az sem mellékes, hogy a görögök elleni győzelemmel csoportelsők, ismétlem, csoportelsők lennénk. Ugye mennyire másként festene? Igaz, mindez csak akkor érne valamit, ha a görögök végül nem az utolsó helyen végeznek, mert a csoportutolsók eredményei nem számítnak bele a végén a sorrendbe.

Most viszont annak drukkolhatunk, hogy a görögök ne előzzék meg a finneket, mert ebben az esetben a északiak ellen szerzett hat pontunk megy a levesbe, és ez bizony komoly érvágás lenne.

Épp ezért nem értem, miért mondja most mindenki, hogy nem az előttünk álló két meccsen dől el a sorsunk – hiszen pontosan most dől el a sorsunk. Sőt, megkockáztatom, hogy pénteken dől el a sorsunk, mert – ne legyen igazam – úgy vélem, ha kikapunk a románoktól, az északírek ellen sem leszünk sikeresek.

Dzsudzsák szerint is fontos meccs vár ránk, de ő is elmondta: nem most dől el a sorsunk (fotó:mti)

Tudom, le kell venni a nyomást a játékosok válláról, meg már ismerem az összes ilyen dumát, ám ennek az lesz a vége, hogy a játékos el is hiszi, hogy nem most dől el a sorsunk.

Csak érdekességképen: amíg mi szédítjük magunkat ezzel a dumáról, addig a világversenyre ötvennyolc éve váró, ám most annak kapujában álló Wales szövetségi kapitánya, Chris Coleman a következőket mondta a mai, Ciprus elleni idegenbeli mérkőzés előtt:
"Régóta várunk már erre a fajta nyomásra, ez bátran kijelenthetem. Ez ugyanis azt jelenti, hogy valamit jól csinálunk. Győznünk kell, de felesleges aggódniuk miattunk, a játékosok elbírják a terhet, sőt, alig várják a következő meccset."

Ugye érezzük a hozzáállásbeli különbséget?
Persze, ettől még nyerhetünk a románok ellen!
Sőt, az északírek ellen is!

Az lenne igazán nagy dolog!
Reméljük, így lesz!

Az RTL Klubtól jelentjük: Nem kérnek Berkiből! Storck: Elégedett lennék a döntetlennel, de...