17 06 2015
Hosszú évek kísérletezgetése, keserves próbálkozása után úgy tűnik, hogy végre olyan szövetségi kapitányunk van, akivel reális az esélyünk kijutni egy világversenyre. De mitől több Dárdai Pál sok elődjénél? Mi sikerének a titka? Meddig marad kapitány és meddig tart a jó szereplés?
Dárdai, a magyar
Az érem egyik oldala, hogy Dárdai magyar, így ellentétben sok külföldi edzővel remekül szót ért játékosaival, ismeri őket, ismeri a magyar közeget. Pontosan tudja, mit várhat el a szövetségtől, a szurkolóktól és legfőképp a játékosaitól. Magyarként a közeg is sokkal befogadóbb vele (leszámítva pár „szembeköpött” szakmabelit), a szurkolók és a játékosok is jobban tudnak azonosulni vele. Ahogy nemrégiben nyilatkozta, az ő szíve magyar, és nehéz őt kiszakítani innen. Mindenki biztos lehet abban, hogy Pali számára ez nem csak egy munka, szívét-lelkét kiteszi azért, hogy a csapat minél eredményesebben szerepelhessen. Nyilván nem a pénz motiválja, és nem használná ugródeszkaként a válogatott kispadját, mint egy külföldi edző. Legvégül – bár sajnálatos, hogy ilyet ki kell emelni -, de nyelvi akadályok sincsenek közte és a játékosok között, ami tovább könnyíti a kommunikációt és a közös munkát.
Dárdai,a külföldi
Elég korán igazolt külföldre ahhoz, hogy ne szippantsa be a hazai futballközeg. Németországban töltött évei alatt külföldi edzők szaktudását halmozta fel, és magáévá tette azt a profi mentalitást, ami edzőként is jellemzi. A játékosok és a szurkolók is egyaránt tisztelik, felnéznek rá múltja – és egyre inkább jelene – miatt is. Az utóbbi évek leghitelesebb szövetségi kapitánya. Nem jön zavarba, ha nyilatkoznia kell, nem mentegetőzik, nem hárítja a felelősséget és nem beszél butaságokat. Egyike azon kevés számú edzőnek, akiből csak nagyon nehezen lehetne internetes mémet faragni. Egyedül az edzői tapasztalata hiányzik, de a Hertha kispadján ezen a téren is gyorsan tud fejlődni. Jelenleg az is előnyére válik, hogy a Hertha kerete valamilyen szinten hasonlít a magyar válogatotthoz, mivel egyikben sincsenek igazi klasszis játékosok.
Dárdai, az eredményes
Nem szerethető és nem harapós válogatottat akar, hanem eredményeset. Nem akar rövid idő alatt csodát tenni, bevezetni olyan játékrendszereket, amikhez nincs meg a kellő keret, mindössze eredményt akar elérni és kijutni az Eb-re. Szerintem pontosan ez a legnagyobb erénye, hogy nem vár el túl sokat a játékosoktól, épp csak annyit, amire képesek. Mondhatni, hogy a minimum maximumát követeli meg ahhoz, hogy nyerjen a csapat. Ez a célfutball eddig beválni látszik. Nem törekszik labdabirtoklási fölényre, tiki-takára, szemet gyönyörködtető játékra, egyedül a három (de legalább egy) pont van a célkeresztben, bármi áron. Világklasszis játékosok híján valószínűleg ez a legoptimálisabb taktika. Eredményességét az is mutatja, hogy tétmeccsen még veretlen, két döntetlen mellett három győzelmet sikerült vezetésével szerezni. A csapat jelenleg 3. helyen áll csoportjában, nem elérhetetlen a második hely sem, illetve a 3. helyezettek közül is a legjobban áll, ami pótselejtező nélküli kijutást jelentene. Véleményem szerint rossz esetben is legalább a pótselejtezőt sikerül elérni, amiről az utóbbi idők kapitányai csak álmodhattak.
Végre komolyan kimondható, hogy az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. Legalábbis kapitány-poszton.