02 12 2014
Még mindig nincs döntés kapitány ügyben, viszont érdekes módon egyre többen merik kimondani, igazából eredményességben semmi olyat nem tett Dárdai, amit egy normális állapotban lévő válogatottal ne tett volna meg bárki.
Gyorsan le kell szögezni, én Dárdai-párti vagyok.
Pontosan azért, mert végre találtak valakit, aki nem ebben a magyar (futball) közegben szocializálódott, nem ebben a magyar (futball)közegben élt és dolgozott az elmúlt 15 évben. Épp ezért mondják rá, hogy hiteles, amit mond, de én ezt már kissé túlzásnak tartom.
Hiteles, mert még nem dolgozott itthon.
Ha egy honi csapatnál eltöltött volna egy-két évet, már nem mondanák ezt rá.
Miként akkor sem, ha mondjuk kikaptunk volna Romániában vagy itthon, Finnország ellen.
Akkor mindenki, aki most Dárdait fényezi, arról elmélkedne, hogyan lehet egy olyan szövetségi kapitánya az országnak, akinek nincs pro liszensze. Egyébként a tudatlanság fokmérője, hogy még mindig ez a téma itthon – a Sport plusz például címlapon hozta a múlt héten - , de arra már mindenki lusta, hogy utána járjon a dolgoknak. Én megtettem: ahhoz, hogy valaki szövetségi kapitány legyen ebben az országban, nem kell pro liszenszel rendelkeznie.
Ezt az MLSZ válaszolta nekem, egy másik üggyel kapcsolatban:
A Magyar Labdarúgó Szövetség és az UEFA sem köti licenchez a szövetségi kapitányok munkavégzését. A 157/2004. (V. 18.) Korm. rendelet határozza meg a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékében, hogy a szövetségi kapitány sportdiplomával kell, hogy rendelkezzen. Markó Edina végzettsége ennek a követelménynek eleget tesz.
Tehát végre leszállhatnánk erről a témáról.
Dárdai, ha csak a papírokat vesszük alapul, nyugodtan lehet kapitány.
Na de vissza az eredeti felvetéshez.
Dárdai nagyszerű választás volt, ez nem vitás, ráadásul az után, hogy Pintér elmebeteg módjára szétvert mindent, amit szét lehetett verni, Dárdai a romokon lett győztes „hadvezér”. Ám valljuk be, ha nincs Pintér, ha tavaly decemberben értelmes és szakmailag értékelhető döntés születik, akkor ma pont annyi pontunk lenne, mint amennyi van. Sőt.
Dárdai bizonyította, hogy lehet pontot szerezni Romániában, így feltételezhető, hogy egy normális szakmai kiválasztás után kijelölt kapitánnyal akár még három ponttal többünk lenne, hiszen azt gondolom, Pintér talán az egyetlen kapitány, akivel ki tudott kapni csapatunk Észak-Írországtól.
Mert a Feröer elleni siker még akkor is kötelezőnek tűnik, ha most mindenki a szigetországiak ellen borul térdre, Finnországot pedig még Egervári Sándorral is legyőztük – ráadásul vele idegenben.
A Pintér-féle választás arra volt jó, hogy megerősítette, az MLSZ egyes helyen hozzá nem értő emberek dolgoznak, ám ennél is pozitívabb hatása, hogy soha nem látott összefogást hozott.
Mára viszont többen ki merik mondani, hogy azért olyan nagy varázslat nem történt a Dárdai időszak alatt. Igaz, már az is varázslat, hogy a Pintér által szétvert csapatot Dárdai egységes csapattá tudta gyúrni.
Erről beszélt ma a Digi Sporton Kiss László, a magyar futball egyik fenegyerekének tartott szókimondó edző is.
- A magyar labdarúgás jelenlegi szintjén egy nagyon egyszerű játékra képes, én ezt láttam vissza a mostani válogatottól és a kapitánytól. Amikor nyertünk Dárdaival, mindkétszer az ellenfél játszott jobban, ezt a kapitány is elismerte, de az a szerencse, ami korábban többször elpártolt tőlünk, abból itt visszajött valami. A feröeri győzelmünk annak fényében hatalmas siker, hogy ők nyerni tudtak Görögországban. Szakmailag azonban semmiféle előrelépés nem történt, egy itthon dolgozó magyar edző is hozta volna ezt hét pontot a válogatottal a legutóbbi három Eb-selejtezőn, ebben biztos vagyok. Ami mégis új volt Dárdai alatt, az a hangnem. Ahogyan Dárdai beszélt, azt magyar edző nem merte volna bevállalni. Nem kérte volna azt a szurkolóktól, hogy Finnország ellen legyen bármi az eredmény, nyolcvan percig ne szidjuk a csapatot, mert az újságok azonnal szétszedték volna. A magyar edzőkkel szemben nincs bizalom itthon, Dárdai mögött meg ott a médiatámogatás és az ország egyik leggazdagabb embere. Ami még különbség, hogy a Dárdai előtti kapitányok nem voltak független emberek, valakinek mindig meg akartak felelni, de leginkább mindenkinek. Dárdai Berlinből jött haza, ő ezt nem érezhette. A bizalmat akkor veszítették el a magyarországi kapitányok, amikor a stadion lelátóján meg akartak felelni a VIP-páholyban ülőknek, és kettő egyes vezetésnél nem szakmai indokoktól vezérelve becseréltek valakit, akin aztán elment a meccs. Azok a játékosok, akik a mai magyar válogatott gerincét képezik, azok hozzánk képest nagyon gazdag emberek. Egy magyar edző nem állhat velük csak úgy szóba, nem partner számukra. Csak egy olyan edzőt fogadnak el, aki egzisztenciálisan hasonló szinten van velük, márpedig Dárdai Berlinből érkezve ilyen. Amikor Egervári Sándor bement az öltözőbe, és el tudom képzelni, hogy Dzsuduzsák mit mondott neki, vagy legalábbis mit gondolt róla.
Dárdai Pál érkezésével futballvezetők is más hangvételű és tartalmú nyilatkozatokat adtak, Kiss László szerint ezzel mintegy beismerték saját felelősségüket a korábbi rossz döntéseikért is. Viszont a stílusváltással jó útra léptek.
- A mai futballra jellemző őszinte vezetői nyilatkozatokkal, akár a szövetség elnöke vagy főtitkára részéről, tényleg elindulhat felfelé a magyar labdarúgás. Ezekben a kinyilatkoztatásokban van pozitívum, mindenek előtt az, hogy megpróbáljuk helyretenni a magyar futballkultúrát a nemzetközi közegben. Lévén önállóan nem lehet beszélni magyar futballkultúráról, már nincs öltözőbeli viselkedési kódex, nincs öltözőbeli hierarchia.
Kiss László az interjúban emlékeztetett arra, hogy a magyar válogatottban lévő játékosokat magyar edzők találták meg és nevelték fel, mégis kritikus és bizalmatlan a közeg a magyar trénerekkel szemben. A válogatott mellett mégis magyar szakembereket látna szívesen, legalább a stáb tagjaiként, hiszen a magyar futball problémáit csak magyar futballedzők értik meg, érzik át és tudnak rá megoldást találni.
- Sokkal könnyebb külföldön egy működő rendszerben helytállniuk az edzőknek, mint egy olyanba bekapcsolódniuk, ami nemhogy akadozva működik, lényegében még fel sem állt. Itt jegyezném meg, hogy egyetlen más magyar foglalkozásról sem hallottam volna, hogy alkalmatlan lenne a munkára, amit csinál, csak és kizárólag a magyar futballedzőkről. Nem hinném, hogy ez valóban így lenne. Amennyiben Dárdait nem sikerült megnyerni a folytatásra, akkor el tudom képzelni, hogy ismét külföldi szakember legyen a szövetségi kapitányunk, viszont a mellette dolgozó stábnak akkor színtiszta magyar szakemberekből kellene állnia. Ha elárasztanak minket külföldi edzőkkel, akkor itt nem lehet előrelépésről beszélni.