01 09 2014
Pokorny Józsi bácsi megrendelte szombatra a jó időt. Mert az nem lehet, hogy essen az eső akkor, amikor az ő szeretett klubja - amelyikért egész életében dolgozott – új sporttelepet kap. Pokorny Józsi bá így odament a „nagyfőnökhöz” elintézte az időjárást, majd barátjával és társával, Komáromi Istvánnak egy felhő széléről nézte, ahogy klubja játékosai birtokba veszik az új sporttelepet.
1990-et mutatott a naptár.
Akkoriban épp a Pénzügyőr ifi csapatában játszottam – ha éppen játszottam. 16 évesen ugyanis nem volt könnyű bekerülni egy NB III-es ifi csapatba úgy, hogy ott 20-21 éves játékosok futballoztak. A csapat történetesen a Hidegkút SC ütött-kopott sporttelepén edzett, és ez volt az én szerencsém.
A tavaszi idény végén ugyanis odajött hozzám egy nagybajuszú ember, aki megkérdezte, nem akarok-e inkább náluk játszani. Ő volt Pokorny József, a Hidegkút SC elnöke. Igent mondtam, és akkor még nem sejtettem, hogy egy örök életre elkötelezem magam ehhez a kis, Budapest-bajnokságban szereplő klubhoz.
Ekkor még nem sejtettem, hogy életre szóló barátságokat kötök itt, ekkor még nem sejtettem, hogy Pokorny József segítségével nem mindennapi szakmát tanulhatok majd – nem az újságírás az –, ekkor még nem sejtettem, hogy egy új, nagy családba kerülök.
De ez a cikk nem rólam szól, hanem Pokorny József álmáról – amely halála után ugyan, de megvalósult.
Józsi bá, na meg a klub másik mindenese, Komáromi István – aki sajnos már szintén nincs köztünk – ugyanis évekkel ezelőtt megálmodott egy nagyszerű sporttelepet a „Hidegkúti Göröngyös” helyére. Mert tény, hogy azt a területet, ahol évekig játszottak kicsik és nagyok, csak óriási jóindulattal lehetett futballpályának nevezni. A kis faház előtti füvesen nagyon kellett figyelni, hogy hova lép az ember, ha pedig a hátsó salakoson játszottunk, azért könyörögtünk, hogy nehogy essen az eső, mert akkor sártengerré változik a pálya.
És mégis, itt mindig jó hangulat, remek társaság volt. Én több alkalommal eligazoltam, játszhattam magasabb osztályban, de ide mindig visszatérhettem, mindig szeretettel fogadtak. Most is, amikor télen „kitaláltam”, hogy 40 évesen focizom még egy kicsit. Azonnal befogadtak, sőt, még be is vettek a felnőtt csapatba.
De mint mondtam, nem én vagyok a cikk főszereplője, hanem Józsi bácsi álma, amely most szombaton megvalósult.
Bár korábban lakópark építése volt tervezve a sporttelep helyére, Láng Zsolt kerületi polgármester most átadta a minden igényt kielégítő sportközpontot, ahol egy nagyméretű műfüves pálya mellett három kispálya, egy mindenki által használható közösségi tér – kültéri kondigépekkel, ping-pong asztallal és futópályával – található. És már épülnek a teniszpályák, ahol teniszakadémia működik majd.
Több alkalommal kritizáltam a magyar futball vezetését, de ami Hidegkúton létrejött, az maga a csoda. Igaz, ehhez a csodához kellett a kerületi önkormányzat óriási anyagi segítsége, de bebizonyosodott, hogy igenis történnek még jó dolgok a magyar futballban.
Amikor szombaton ott álltam a pálya mellett – majd este részese lehettem az első bajnoki győzelemnek – bizony néhány könnycsepp végiggurult az arcomon. (Miként akkor is, amikor ezeket a sorokat írom).
Józsi bá-ra, Pista bá-ra, „Pubi mesterre”, (és azokra, akik időt és energiát nem sajnálva dolgoztak és dolgoznak ezért a klubért) gondoltam.
És bár sokan azt mondták, milyen kár, hogy ők ezt nem élhették meg, én tudom, hogy egy felhőn ülve együtt tapsoltak az új sporttelepnek, majd a tartalék, az öregfiúk és az első csapat bajnoki győzelmének.
(Az új sporttelepről ide kattintva nézhetsz meg fotókat)
Fehér György
MEGJELENT A MI FOCINK CÍMŰ KÖNYV
Három évvel ezelőtt indult a mifocink.blog.hu, melyből szeptemberben mifocink.com lett. Az oldal azért jött létre, hogy olyan dolgokat írjon meg a magyar futballról, amelyet mások nem mernek, vagy nem akarnak megírni. Az oldal általam legjobbnak vélt cikkeiből – azért sok olyan cikk kimaradt helyhiány miatt, amit betettem volna – aztán megszületett ez a könyv. Azt gondolom, hogy a könyvből pontosan kiderül, az elmúlt években szinte semmi nem változott a magyar futballban. Sőt!
Mondanám, hogy amolyan görbe tükör lenne ez a magyar futballra, de szerintem az a görbe tükör, amit naponta olvashatunk. Azt vallom, rózsaszín szemüvegen keresztül szemléljük futballunkat, és ez az egyik legnagyobb hibánk. Sajnos, aki itthon le meri írni a rossz dolgokat, aki rá mer kérdezni a kényes dolgokra, az maga az ördög.
Rendelnél a könyvből?
Klikk a információkért: http://www.mifocink.com/?p=4533
Európa sztárcsapatainak fiatal labdarúgói érkeznek Győrbe! Ezt jól elintézték