01 08 2014
Kedves magyar fiatal futballisták. Itt van egy példakép. Itt van egy játékos, akit kivásároltak szerződéséből, aki a világ egyik legjobb bajnokságába került, akiért magyar szinten kisebb vagyont fizettek. Besic – merthogy róla van szó – ugyan nem magyar játékos, de az NB I-ből került az angol élvonalba. Az NB I rekordigazolása lett, bebizonyítva azt, hogyha akar valaki valamit, akkor elérheti.
Persze én is tudom, könnyű volt Besicnek, hiszen megmutathatta magát egy világbajnokságon. Egy olyan eseményen, melyen mi fényévekkel ezelőtt voltunk, és ha reálisan nézzük a magyar válogatott jelenlegi helyzetét, akkor fényévek múlva leszünk. ott
Ráadásul Besic remekül játszott a vb-n.
Még most is hallom azokat a hangokat, akik fikázták akkor, amikor kiderült, hogy bekerült. Mármint a bosnyák keretbe. Aztán nemhogy nem lógott ki onnan, de talán a csapat legjobbjai közé tartozott. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy Besic vb-n mutatott fegyelmezettsége és a Fradiban mutatott fegyelmezettsége között zongorázni lehetne a különbséget.
Szóval ebből a szempontból könnyű helyzetben volt Besic, ám mégis ebből a lesajnált, és valljuk be, nem túl erős NB I-ből került be egy jó bosnyák válogatottba – úgy, hogy a selejtezőkön nem is játszott – így lényegében ebből az NB I-ből került az Evertonba. Abba az Evertonba, amelyik épp most igazolta le angol átigazolási rekordösszegért Lukakut a Chelsea-től.
Az imént az írtam, könnyű helyzetben volt, de nem felejtsük el, nem mindig volt ez így.
Csak az eszementek, a magyar szurkolókat rendszeresen félrevezetők mondják azt, hogy egy fiatal, Bundesligában nevelkedő tehetségnek minden álma a Ferencvárosban – vagy bármelyik magyar csapatban – játszania. Ők sem hiszik el, csak ezt mondják nekünk. Minden bizonnyal így volt ezzel Besic is, csakhogy neki nem volt más lehetősége. A Hamburgnál partvonalon kívülre került, és ha játszani akart, akkor jönnie kellett. Szerencséjére épp egykori edzője, Ricardo Moniz volt akkor a Fradi trénere, és ez segítség volt neki. Sőt, ha nem Moniz a Fradi edzője, akkor Besic biztosan soha nem kerül Magyarországra. Olvashatjuk ugyan, hogy sokan ugródeszkaként tekintenek a magyar csapatokra, csak azt nem tudom, hova lehet innen ugrani úgy, hogy klubcsapataink elvétve érik meg a szeptembert a nemzetközi kupákban.
Szóval Besic jött, látott és győzött – azért, mert pontosan tudta, mit akar. Pontosan tudta, hogy innen már nem mehet lejjebb, és ezért tett is. A pályán is látszott, hogy szertelensége, fegyelmezetlensége ellenére is mozog benne valami, de a pályán kívül is tett azért, hogy jól teljesítsen.
És ebben kellene a magukat sztárnak képzelő fiatal „tehetségeinknek” tanulni tőle.
Csakhogy egy példát említsek: múlt vasárnap Óbuda egyik szórakozóhelyén tartották a Forma 1-es partit, ahol aztán a fél NB I alkoholos és cigi füstös (meg még ki tudja milyen) mámorban úszott. Ők így készülnének továbblépni. És aztán csodálkoznak, hogy nem sikerült.
Persze, senki ne gondolja, hogy én nem tudom, a világ nagy sztárjai is buliznak, nem is gyengén, de azzal is tisztában vagyok, hogy míg ők előbb végighajtanak egy meccset, addig a mi sztárocskáink már abban is elfáradnak, hogy nézik őket.
Na de vissza Besichez, akiről azt írtam a cikk elején, hogy lehet őt követni a magyar fiataloknak.
Igen, lehet őt követni, mert megmutatta, hogy a magyar NB I-ből is lehet jó kondíciókkal, jó bajnokságba, jó csapatba igazolni. Igaz, mint mondtam, ehhez kellett az is, hogy Besic ott lehessen a világbajnokságon.
De kellett az is, hogy Besic lényegében mindent ennek a célnak rendeljen alá.
És ez az, ami a magyar sztárocskákban nincs meg.
MEGJELENT A MI FOCINK CÍMŰ KÖNYV
Három évvel ezelőtt indult a mifocink.blog.hu, melyből szeptemberben mifocink.com lett. Az oldal azért jött létre, hogy olyan dolgokat írjon meg a magyar futballról, amelyet mások nem mernek, vagy nem akarnak megírni. Az oldal általam legjobbnak vélt cikkeiből – azért sok olyan cikk kimaradt helyhiány miatt, amit betettem volna – aztán megszületett ez a könyv. Azt gondolom, hogy a könyvből pontosan kiderül, az elmúlt években szinte semmi nem változott a magyar futballban. Sőt!
Mondanám, hogy amolyan görbe tükör lenne ez a magyar futballra, de szerintem az a görbe tükör, amit naponta olvashatunk. Azt vallom, rózsaszín szemüvegen keresztül szemléljük futballunkat, és ez az egyik legnagyobb hibánk. Sajnos, aki itthon le meri írni a rossz dolgokat, aki rá mer kérdezni a kényes dolgokra, az maga az ördög.
Rendelnél a könyvből?
Klikk a információkért: http://www.mifocink.com/?p=4533
Fehér György