Palotai, Németh, Puhl, Kassai. Egy közös dolog van a négy névben: magyar labdarúgó játékvezetőként az elmúlt negyven évben csak ők működtek közre labdarúgó-világbajnokságon. Az utolsó, Németh Lajossal készült interjúval búcsúzunk a sportembertől. Az interjú eredetileg a hir6-hu-n, Képiró Ferenc "tollából" jelent meg 2011-ben.

- Azt olvastam Önről, hogy az 1974-ben NB I-be jutott békéscsabai Előrében még csatárként szerepelt.
- Igen, a Láza-féle csapat tagja voltam, de a futballhoz elég kacskaringós úton jutottam, tudniillik középiskolás koromig csak kézilabdáztam. Ezután viszont Endrődön a megye I-es focicsapatba igazoltam, majd katonaként a Szalvaiba vonultattak be, ahonnan átkerültem a budapesti Honvédba. Itt tíz bajnokin Tichy Lajosék mellett játszhattam az NB I-ben is. Leszerelést követően 1968-ban szerződtem Békécsabára, ahol rögtön megnyertük az NB II-es bajnokságot, majd pedig hat esztendővel később feljutottunk az első osztályba. Itt 1978-ig fociztam valóban csatárként, majd amikor harmincnégy évesen az akkori edzőnk, Mészőly Kálmán kitalálta, hogy legyek hátvéd, nos akkor inkább abbahagytam a labdarúgást. Addigra már letettem a játékvezetői vizsgát és átnyergeltem erre a területre.

- Emlékszik még az első meccsére játékvezetőként?
- Persze, igazi rangadó volt a Május 1. TSZ-Gerla összecsapás, három évre rá már az NB I-ben fújtam, majd 1983 és 1991 között jöttek a nemzetközi összecsapások. Nem számoltam soha össze hányszor voltam külföldön, de a százegy futballistaként elért NB I-es meccsemnél többször vettem részt nemzetközi mérkőzésen.

- A csúcs gondolom az 1986-os év volt.
- Hát igen, akkor rendezték a mexikói világbajnokságot, ahol a Skócia-Dánia mérkőzést vezettem, majd pedig további öt mérkőzésen partjelzőként ténykedhettem. Óriási élmény volt részt venni ezen a világeseményen.

- Melyik volt a „legrázósabb mérkőzése"?
- Akadt néhány ilyen, főleg itthon. Engem mindig a keményebb meccsekre osztottak be, de a futballistákkal meg tudtam értetni magam, mert mindig az ő szemükön keresztül próbáltam döntést hozni a pályán, és talán ezért is fogadtak el annyira. Régebben nagy divatja volt a kettős rangadóknak, telt ház előtt a Népstadionban. Na, ott sokszor vezettem a Fradi-Dózsa rangadókat. De volt egy szegedi meccs 1989-ben, ami kis híján botrányba fulladt. A Szeged a Vasassal vívott osztályozó mérkőzést az NB I-be jutásért. Az első meccsen a fővárosban 1-1 lett az eredmény. A Tisza-parti visszavágón nyolcvankilencedik percig 0-0-ra álltak a csapatok, és már mindenki a hazaiak feljutását ünnepelte. Ekkor azonban a szegedi hátvéd, Szabó Gyula teljesen feleslegesen kezezett a saját büntetőterületén belül. Az ajándék tizenegyesnek köszönhetően a Vasas maradt az NB I-ben. A nézők csalódottságukban berohantak a pályára, óriási sprintet levágva sikerült kollégáimmal együtt bemenekülni az öltözőbe. Valóságos lincs hangulat alakult ki, a rendőrök csupán órák múlva tudtak minket kimenekíteni. Elismerem, hogy akkor majdnem halálfélelmem volt. Egy másik hasonlóan félelmetesen induló történet a Fradi pályán zajlott le. Véget ért már a meccs, a kollégáimmal az öltözőfolyosón voltunk, amikor megjelent egy tagbaszakadt nagy „hústorony". Azt kérdezte tőlünk, hogy melyikünk Németh Lajos. Válaszoltam neki, hogy én vagyok az. Mondta, hogy jó, akkor kövessem. Kicsit félve mentem utána, de amikor megszólalt és közölte, hogy Ő Endrődön a Nadrág utcában nőtt fel, és úgy tudja, hogy én meg az ahhoz közeli Liliom utcában. Ekkor megnyugodtam, s kiderült, hogy ez az óriás falumbeli pedig Varjú Vilmos, az olimpia bronzérmes súlylökő. Vilivel sokáig anekdotáztunk a Fradi pálya büféjében.

- Mostanában nem lehet hallani Önről. Ellenőrként pedig még javában részt vehetne a meccseken. Hihetetlennek tűnik, de a maiak nem kíváncsiak a véleményére?
- Nyugdíjasként élem az életemet. Hétköznapokon társadalmi munkában bejárok a szövetségbe, kisebb dolgokat elintézni, de a játékvezetéssel, játékvezetőkkel nincs semmilyen kapcsolatom. Valamilyen okból kifolyólag úgy alakult, hogy a bíráskodás befejezése után nem kerültem be az országos ellenőri keretbe, csak itt a megyén belül jártam a pályákat, de 2008-ban azt is befejeztem. Szabadidőmben legtöbbször a barátom, Lukoviczki Vili kocsmájában, a Kétbalkezes Előrében biliárdozom vagy pedig horgászni járok.

Forrás:focibiro.hu