30 11 2013
Nem tudom, más országokban hogy is van ez a kapitánykeresés dolog, de nem hiszem, hogy úgy, mint nálunk. Legutóbb például Dunga neve került be a kalapba, de úgy néz ki, ez sem volt más, mint a magyar sajtóban már megszokott marketingfogás.
A menedzser azt szeretné, hogy Dunga legyen az új magyar kapitány. Kérdés, hogy Dunga szeretne-e az lenni? Na meg az MLSZ szeretné-e, hogy az legyen
Világbajnok választás – állt a szép nagy cím a minap sportnapilapunkban.
Aztán kiderült, senki nem választott senkit, főleg nem az MLSZ Dungát.
Egy nappal korábban több internetes oldalon is azt láttam, hogy Dunga lehet az új kapitány.
Aztán kiderült, hogy ez megint nem más, mint a megszokott marketing.
És ha valaki azt gondolná, ilyen nincs a magyar sajtóban, elmondanám, hogy az elmúlt időben a FourFourTwo végzett egy felmérést. Közel száz, magyar bajnokságokban szereplő játékost kérdezett meg többek között arról, szerinte egy futballistának fontos-e a jó sajtó. Szinte mindenki azt mondta, hogy igen, sőt, többen azt is hozzátette, ezért fontos jóban lenni az újságírókkal, esetleg meccsjegyeket szerezni nekik egy-egy kiemelt összecsapásra.
Na de vissza Dungához, és a kapitányi pozícióhoz.
Gyorsan kiderült, hogy nem az MLSZ kereste meg a brazilt, de még csak nem is a brazil az MLSZ-t. Annyi történt, hogy egy jó üzletet sejtő menedzser kitalálta, mi lenne, ha ő szerezne kapitány a magyar válogatott élére. Miután olyan „nagy volumenű” brazil játékosokat hozott korábban Magyarországra, mint Pim, Alex, Nelio vagy éppen André, fogta magát, és felhívta a menedzserirodája brazíliai központját, ajánljanak már valakit.
Ők pedig bedobták Dunga nevét.
A lelkes menedzser ezután e-mailt írt az MLSZ-ben, melyben tájékoztatta a magyar futball vezetőit, hogy Dunga ugrásra kész, sőt, már saját stábját is összeállította, és a nagyválogatott mellett az utánpótlást is megreformálná. Ezt azért kell kihangsúlyozni, mert sokan elsikkadnak felette, de nem véletlen, hogy minden külföldi edző az utánpótlás felett is diszponálni akar.
Abban – pontosabban a játékosok külföldre való eladásában - van ugyanis az igazi nagy lóvé.
Aztán azért kiderült, hogy az MLSZ jelezte, köszöni a levelet, de érdemi válasz nem érkezett. A lelkes menedzser legalábbis ezt nyilatkozta:
Újabb e-mail, netán hívás azóta nem érkezett, de ez egyelőre nem szegi kedvét Dungának, ő ugyanis szívesen jönne.
Szinte szemeim előtt látom, ahogy az egykori kiváló brazil játékos a körmét rágja otthon, és várja az MLSZ válaszát.
De ne csináljunk viccet a kapitánykérdésből. Legalább mi ne, ha már mások azt csinálnak.
És itt most nem az MLSZ-ről van szó.
Ez a menedzser már a második olyan ember, aki úgy gondolja, neki kell kapitányt szereznie. És a második olyan ember, aki baráti kapcsolatait kihasználva teleharsogja a sajtót azzal, hogy a pártfogoltja bizony szívesen lenne kapitány.
Úgy érzem, fordítva ülünk a lovon.
Nem tudom, a nálunk fejlettebb futballkultúrákban hogy van, de kötve hiszem, hogy a menedzser csengetne be a szövetséghez. Nyilván ott is kihasználják a kapcsolatrendszereket, de még mindig azt gondolom, hogy a szövetség vezetőinek kellene felvenni a kapcsolatot a kiszemelt edzővel vagy menedzserével, és nem fordítva.
De nálunk semmi nem úgy történik, mint a fejlett futballkultúrákba, miért lenne ez másképp.
Fehér György
Moniz csak a legjobbakat akarta – és középszerű játékosokkal játszik Nyílt levél a Nemzeti Sport újságírójának