29 11 2013

Főállásban mindig is inkább kocsmárosnak tartotta magát, mellékállásban pedig futballedzőnek. Fájlalja, hogy mindig csak akkor hívják, ha valahol bajban van a csapat, és a szakmai csúcs számára nem egy klub vagy a válogatott lenne, hanem ha valahol két évig dolgozhatna. Ő Tóth Bálint, a Lombard Pápa vezetőedzője, aki tavaly az utolsó forduló előtt vette át a csapatot, és maradt bent azzal, idén pedig számos emlékezetes nyilatkozata volt már a játékosai rossz hozzáállása miatt. De miért borotválkozzon meg Kenesei? Igaz-e, hogy feljelentette Véber Györgyöt? Miért tartja magát is megélhetési edzőnek és miért utálja a varázspálcás kollégáit? Tilos passzolni Tóth Bálinttal. - Bevallom, ez az egyik kedvenc rovatom...

1. félidő

1. A bajnokság utolsó meccse előtt nevezték ki Pápán. Őszintén, szakmailag lehet olyankor valamit csinálni, vagy úgy volt vele, olyan ez, mint egy tizenegyes a kapusnak, csak jól lehet belőle kijönni?
- A szakmai kihívásokra minden edző vágyik, és az egy hét ellenére ez az volt, mert nem mindegy, hogy végül 5-0-ra kikapunk, vagy eljövünk 1-1-el, ahogy ez végül sikerült. Az a hét inkább a pszichés, mentális felkészítésről szólt, meg egy kis taktika is volt persze, de hogy ez is számított, az azt mutatja, hogy az ottaniak elmondás alapján a szezon legjobb meccsét produkálta akkor a csapat.

2. Miért hívhatta vissza Bíró Péter 7 év után, illetve akkor előbb miért nem?
- Azt, hogy előbb miért nem, azt nem tudom, most azért, mert ezt megelőzően már háromszor is dolgoztunk együtt - rendre jól -, a tulajdonos tapasztalata pedig az volt, hogy a felmerült problémákat én meg tudtam oldani. Mondtam is egyszer neki, hogy már háromszor volt erre példa: felvittem a Tatabányát az NB I-be, bentmaradtam a Haladással, majd legutóbb a Pápával is, így jól esne, ha majd egyszer én lennék az állandó szaktanácsadója.

3. Mi bosszantja leginkább az edzői pályafutását illetően?
- Az, hogy ezt megelőzően mindössze egyszer - még Tatabányán - dolgozhattam úgy csapattal, hogy én csinálhattam végig a teljes nyári felkészülést, mert engem mindig beugró edzőnek hívtak, amikor bajban van a csapat. Bíró Péter általában nem hosszútávra szerződik az edzőkkel, nála nincs garantált 2-3 év, meg busás végkielégítések. Ha nem működik a dolog, akkor egyik napról a másikra könnyebb, de egyben korrekt az elválás. De az ember vágyik a munkára, és ha nincs másik lehetősége, akkor képes kompromisszumokat kötni. Ha csak a magam példáját veszem: egy élet eltelt, amíg újra a kirakatba kerültem, pedig a tapasztalatom az megfizethetetlen. Múltkor hallottam, amikor az egyik fiatal NB I-es edzőt megkérdezték, mitől ilyen ingadozó a csapata, és arra azt válaszolta: hátha ő azt tudná, pedig elvégezte az összes edzői iskolát. Szerintem ilyen fiatalon ezt nem is tudhatja. Én 92-ben 42 évesen lettem Genzwein Ferenc pályaedzője, majd semmi perc alatt lettem vezetőedző, azonnal belecsöppentem egy másik világba. Hazamentem, belenéztem a tükörbe, és tanácstalanul azt mondtam magamnak: na, most dumáljál, kis csávó! Ezt akartad, nem? Ott álltam a nagy lehetőség kapujában, és sok esetben nem tudtam, mit hogyan is kell csinálni. A tapasztalattal változott ez meg, valamint azért, mert folyamatosan képeztem magam. Magyarországon talán elsőként fizettem elő a neves német szaklapra, a ""Fussballtrainerre", de azóta is folyamatosan képezem magam, képes vagyok megnézni akár azt is, hogy a Barcelona U6-os csapata hogyan csinálja a koordinációt. Én a játékosok fejét veszem a célba, olyan gyakorlatokat csináltatok velük, amivel összetekeredik a lábuk meg a fejük. Rá kell kényszeríteni őket a gondolkodásra, a lábtengók korszaka lejárt.

4. Az edzők azt mondják, egyre nehezebb álláshoz jutni, ezért mindenki minden követ megmozgat. Cikinek tartja, ha valaki önként jelentkezik, magát ajánlja? Tett már ilyet?
- Elnököt, vezetőt még soha nem kerestem meg ezzel, de a barátait azért ilyenkor felhívja az ember, aki azt állítja, hogy nem így csinálja, az nem mond igazat. Én egyébként nem tanultam meg eladni magamat, ez az edzőképző kurzusok nagy hibája. Elhangzott ugyan párszor, hogy edzőként el kell adnod a magad, de nem éreztem úgy, hogy ezt meg is tanították nekünk.

5. Már a 90-es évek elején dolgozhatott az NB I-ben, ahová most hosszú idő után tért vissza. Mit csinált az elmúlt években?
- Én mindig is azt mondtam, hogy én főállásban kocsmáros vagyok, és csak mellékállásban labdarúgó edző, mert ez egy nagyon bizonytalan pálya.

6. Mit gondol, meddig juthat el a szakmában, mi lehet a csúcs?
- Szakmai csúcs? Hogy hagyjanak bárhol nyugodtan dolgozni legalább két teljes évet, nekem ez már a csoda kategória lenne, mert még soha nem adatott meg. Csak akkor hívtak mindig, amikor baj volt, ezt idegekkel már nehezen viselem, mert a Damoklész kardja mindig ott lebegett és a mai napig ott lebeg a fejem felett, hogy két rossz meccs vagy mondat után azt mondják, viszlát! Pedig csapatot nem lehet egy csettintésre megcsinálni, én utálom a varázspálcás edzőket, akik olyan szépen beszélnek magukról, hogy én magam is elélvezek a gyönyörtől, mert lefestik magukat Hófehérkére. Holott mindenki tudja, egy magyar edzők nagy többségének minden mással – olykor nehéz körülményekkel, esetleg 25 játékos különböző gondjával-bajával - kell foglalkoznia, nem csak a szakmával, az jó, ha a meló 20%-át kiteszi. Legutóbb Újpesten vágtam hozzá a vizes palackot a kispadhoz, amikor odanéztem a 40. percben, és még mindig ott ült az összes cserejátékos, nem pedig melegítettek. Nekem nem szurkolók és nézők kellenek a kispadon, mellettem nem lehet elaludni, ezt a feleségem is tudja... Én tényleg egyfajta szolgálatnak tartom a futballedzőséget, és úgy érzem, hogy teljes mértékben meg is dolgozom a fizetésemért. A játékosoknak kiraktam az öltöző falára az alázat szó jelentését az értelmezési szótárból, sőt, kitettem angolul is, hadd olvassák a külföldiek is. Nem, én sem vagyok Hófehérke, de azért olyan régi nagyoktól csak ragadt rám valami, mint Illovszky, Baróti vagy Machos.

7. Mit tudna felidézni a tőlük kapott leckékből?
- Idehaza sokszor bírálják a vesztes meccsek utáni edzői reakciókat, pedig Illovszky és Baróti is mindig azt sulykolta belém, hogy "soha ne ismerd el a hibádat nyilvánosan, még a játékosoknak se". Ezzel már akkor sem értettem egyet, kérdezve, miért ne hibázhatnék én is?! "Nem, neked nem szabad hibázni! Te vagy az az ember, aki nem hibázhat, és ezt vegye mindenki tudomásul körülötted!" – kontráztak rá. De ezt a tanácsot a mai napig nem tettem teljesen magamévá, igaz, azt fenntartom, hogy ha az edző ront valamint, az nem jelenti azt, hogy a játékosnak is automatikusan hibáznia kell, a pályán azt még rendbe lehet hozni.

8. Ha már a meccseket követő televíziós nyilatkozatok szóba kerültek: vissza szokta-e nézni? Volt pár egészen emlékezetes értékelése az ősz folyamán.
- Szűcs Lajos mondta egyszer, hogy nem tudja megállapítani, mikor beszélek komolyan, és mikor viccelek. Mi a következtetés? – kérdeztem tőle. Hogy mindent komolyan kell vinni – bökte ki a választ. Azt hiszem, ő megértette ennek a lényegét.

9. Pedagógiailag mennyire jó módszer, hogy a nem megnyert meccsek után általában nyilvánosan kritizálja a játékosait?
- Sok edző mondja azt, hogy majd bent az öltözőben közösen kiértékeljük a tapasztalatokat. A fenéket! Én azt mondom, hadd kóstoljanak bele néha a játékosok is a felelősségbe, a kritikákba, vagy legalább azoknak egy részletébe. Mert miért szoktam kritizálni? Általában a nem megfelelő hozzáállás miatt. Amikor én legelőször bementem az öltözőbe, magukba roskadt, összegörnyedt játékosokkal találkoztam. Ma meg már néha ott tartunk, hogy egyesek hátradőlve, keresztbe tett lábakkal ülnek. Legutóbb az Újpest meccs előtt láttam ilyet, mondtam is nekik, hogy ebből fogunk majd simán kikapni. Pedig hol máshol akarná magát megmutatni magát egy pápai játékos, mint egy ilyen mérkőzésen? Végre egy igazi stadion, villanyfény, a pálya, mint a biliárdasztal, fedett a lelátó, a TV is közvetít. Egy boldogság ilyen körülmények között futballozni.

10. Amikor megszólal, a leggyakrabban a nem megfelelő hozzáállást kritizálja. Ön szerint az NB I játékosainak hány százaléka küzd megfelelően hétről hétre 100%-on?
- Van azért bőven, azért ne dramatizáljuk ezt túl. Ha csak a Pápát veszem, egy Szűcs, egy Rodenbücher, egy Kenesei még ma is a legjobb akar lenni az edzésen, meg a meccsen is. Van azért pozitív példa, igaz, ezért gyakran kell harcolni. Megtiltottam például, hogy bárki is sípcsontvédő nélkül jöjjön ki edzésre.
2. félidő

1. Mit utál legjobban a játékosokban?
- Semmit, mert a játékost szeretni kell. Inkább zavarnak dolgok, amik a mai kor termékei. Egy futballista egyben példakép is, ezért nem teljesen mindegy, hogy hogyan néz ki. Nem véletlen, hogy a 3 éves kisunokám már tetoválást szeretne magának, mert mindenhol ezt látja. Sok játékos tetőtől talpig teledekorálja magát, múltkor már mondtam is nekik, hogy szerintem nem is tudják, melyiknek mi a jelentése. Vagy ha igen, árulják már el nekem is, hátha én is kedvet kapok hozzá… Lehet, hogy ma a borostás arc a divat, de Keneseinek is szóltam már, hogy amikor először találkozott a tulajdonossal, vagy a meccsekre készül, hogy borotválkozzon meg, mert egyszerűen jobban néz ki tőle, mert ő egy példakép, akinek adnia kell magára.

2. Az utóbbi években volt példa rá, hogy egy-egy középcsapat kitört a szürkeségből (Kecskemét, Paks, most a Haladás), a Pápa mikor juthat el ide?
- Néha van az új Lombard, és néha még van a régi. A régi Lombard játékosai csak úgy üldögélnek az öltözőben, várják a következő hetet, a céljuk az, hogy csak ússzák meg valahogy a meccset, maradjanak bent valahogy. Egy ilyen csapat játszott Újpesten az első félidőben. Az én csapatom nem ilyen, hanem olyan, amely előtte jó pár fordulón át másként állt a dolgokhoz. Ez az alap, majd ha ezen a téren minden rendben lesz, akkor beszélhetünk tartós előrelépésről. Itt jegyezném meg egyébként, hogy nem könnyű az olyan tulajdonosoknak, mint például Bíró Péter, aki más klubokkal ellentétben mintha kevesebb segítséget kapna. Pedig ez az ember 18 éve csak teszi be a pénzt a magyar futballba, egyedül tartja fenn a klubját, de érzésem szerint nem kapja meg azt a támogatást, ami neki jó lenne. A város szerencsére minden segítséget megad, de jó lenne, ha az állam stadionfelújítási programjából Pápa sem maradna ki, mert erre a létesítményre is ráférne, most is csak azért ilyen pofás, mert a klubnál dolgozó lelkes emberek, nap mint nap szépítgetik. Szeretem ezt a közeget, amikor pár éve elmentem Pápáról, magammal vittem azt a kulcscsomót, ami nyitja a stadiont, az irodát, az edzői szobát. Szépen elraktam, mert tudtam, hogy egyszer még újra előveszem majd.

3. A klubnál vannak csúszások, ezt a vezetők sem tagadták. Hogy bírja ezt? Nem lehet könnyű így rendet tartani, a koncentrációt fenntartani.
- Kifelé én ezzel nem foglalkozom, mert nem az én területem. Csak általánosságban mondhatom, hogy a szakmai munka alapja az, hogy mindig minden legyen kifizetve időben, ellenkező esetben az edző kezéből kieshet a csapat. Egy idő után a játékos is gyanakodni kezd, azt hiszi, az edző is egy húron pendül a vezetőkkel, mert ő biztosan megkapja a pénzét. Pedig mi mindig egy csónakban evezünk. Nehezebb ma már a helyzet ezen a téren, amikor az öltöző fele légiós, aki elsősorban a pénzért van itt, de sok magyar játékos is olyan, hogyha 50 forinttal többet kap máshol, akkor odaigazol, ha kell, akár félévente, felértékelődött a fizetések ereje.

4. Két játékost küldött el az utóbbi időben, Tóth Bence és Ivancsics személyében, de Oroszt is megfegyelmezte már, nemrégiben pedig Tajthyt cserélte le 10 perc után. Miért a sok konfrontálódás?
- Ez egy abszolút normális dolog, máshol is ez van. Az az edző, aki azt állítja, náluk nincs ilyen, az nem mond igazat. Alapból ott ül 25 különböző egyéniség az öltözőben, és mindegyik azt hiszi magáról, hogy ő a legjobb. Amivel nem is lenne baj, csak akkor bizonyítsa is be, de ez már nem mindig megy, a gondok itt kezdődnek. Pedig én biztosan nem fogom ebben akadályozni őket, mert nálam nem lehet 20%-on edzeni. A hazai játékosoknak nem a lábuk a rossz, hanem a fejük. Én is ilyen voltam, csak azután változtam meg, hogy kikerültem Ausztriába. Ez társadalmi probléma. Az a magyar autós, aki itthon gond nélkül szemetel, Ausztriában már nem meri eldobni a csikket. Ilyen szempontból könnyebb a légiósokkal dolgozni, akiknél megfigyelhető, hogy lecserélni őket legfeljebb rossz játék miatt szokás, lélektelen miatt biztosan nem. De velük sem könnyű, hiszen sokan csak átszállónak tekintik az NB I-et, és tiszteletlenség, ha ilyenkor nem akarnak semmit megtanulni magyarul. Nonszensz, hogyha Szűcs Lajos ki akar jönni a kapujából, akkor meg kell szólalnia szerbül, szlovákul, vagy angolul. Enyém, Tiéd, jövök – nagyjából ennyit kellene tudni magyarul, nem lekváros kiflit kérni a boltban. Kulcsposztokon, a védelem tengelyében ezzel szenvedek, mert a rossz kommunikációból fakadnak a hibák. Sokszor az ilyen apróságok döntik el, eredményes-e egy edző vagy épp megbukik.

5. Korábban nem tudta, hogy például Ivancsics milyen habitusú játékos?
- Honnan tudnám előre? Egyrészt egy játékos nem minden edzővel szemben egyformán viselkedik, másrészt én szeretem megismerni őket, mert a pszichológia fontos része a futballnak. Ez az edzői munka elengedhetetlen része, de nem csak a TF-en tanultam meg, vagy az edzői tanfolyamokon, hanem a kocsmában. Én 79-től, azaz 29 éves koromtól kocsmárosként is dolgoztam, ami az élet iskolája. Oda bejön mindenféle ember: a roma, a csöves, a börtönből szabadult vagy a legfelső rétegből lecsúszott, és mindegyikkel szót kell tudni érteni, mert akkor ők is szót értenek velem.

6. Korábban mi is beszámoltunk már arról, hogy osztott ki néhány büntetést a klubnál. Mi volt az eddigi legmagasabb szankció, és miért?
- Soha nem voltam nagy büntető, nem elvenni szeretném a pénzt tőlük, hanem segíteni őket. Én azt szeretném, ha ő lenne a leggazdagabb, neki lenne a legszebb háza, kocsija, legszebb felesége, mert akkor ez azt jelenti, hogy valamit jól csinál. A motiválatlan hozzáállás mellett a fegyelmezetlenséget nem tűröm. Nemrégiben volt például olyan, hogy Keneseit jelöltem ki egy szabadrúgás elvégzésére, de Arsic egyszerűen nem engedte oda, hiába szólt ki Kenő. Ok, rendben van, bíráljon felül egy játékos, mert éppen el akarja magát adni, de vállalja is a felelősséget. Ha gól lesz belőle, megtapsolom, meghajlok előtte, de ha nem, akkor 5-10 rongy...

7. Ön remekül ismeri Orosz Márkot, hiszen Szegeden az irányítása alatt szárnyalt, nemrégiben viszont megbüntette őt fegyelmezetlenség miatt. Miért nem futott be a fiatal játékos karriert a Fradinál?
- Az elmúlt években dobálták őt ide-oda, külföldre, haza, majd amikor úgy tűnt, összejöhet neki az áttörés, megint félrerakták, ez biztosan nem segítette a karrierjét. De fejben, mentálisan sokat kell még fejlődnie. Hogy engedheti meg magának azt, hogy egyáltalán megkérdezi, hogy miért kell neki edzésen annyit futni, vagy miért kell gyorsabban? Valahol nekem köszönheti, hogy felemelkedett, én támasztottam fel Szegeden, mert olyan állapotban tért haza Olaszországból, hogy azt sem tudta igazán, melyik a feje és melyik a bokája. Természetesen vissza is kaptam tőle, mert jól teljesített, de ennek így kell lennie, mert a játékos is láthatja, hogy működik az, amit az edzője mond neki. Ezek után különösen bosszantó, ha a játékos megkérdőjelezi az edzője egy-egy ukázát. Néha fel kell őt cukkolni, az Újpest elleni meccs után annyit mondtam neki, hogy Fradi nevelésű játékosként hogy engedheti meg magának, hogy 45 perc alatt csak ötször érjen labdába pont az Újpest ellen?

8. Állítólag Ön tavaly feljelentette Véber Györgyöt egy Mezőkövesd-Szeged meccs után. Jelentett bármilyen elégtételt az, hogy most ősszel legyőzte őt?
- Elégtételt nem éreztem, mert a Jóisten hosszú távon mindent visszaad. Véber Györgyöt nem én jelentettem fel a viselkedése miatt, hanem az MLSZ Fegyelmi bizottsága hivatalból. Igaz, más ügyből kifolyólag akkor épp a szövetségben jártam, és akkor tudtam meg ezt a hírt, de nem tagadom, örültem neki. Ordenáré dolgokat kiabált a kispadunk felé, de nem engedtem, hogy a mieink reagáljanak rá. Nekem is átszólt, hogy én ugyanolyan bunkó vagyok, mint a szegedi csapatom. Szerintem ezzel azt a várost sértette meg, ahol született. De legutóbb, a Pápa elleni meccs környékén is visszamutogatott, pedig szerintem becstelenség ez azzal a klubbal vagy tulajdonossal szemben, akitől három éven át lehetőséget kapott - és nem csak lehetőséget kapott… Azért sajnálom ezt igazából, mert érzésem szerint egy tehetséges fiatalemberről beszélünk, aki viszont az érzelmeit nem mindig kontrollálja.

9. Szalai László azt mondta kulturált megjelenésű, jól kommunikáló edzőket szeretnének a kispadokon látni. Mit szól ehhez?
- Erről a jó megjelenésről nekem mindig az jut eszembe, amikor Paulo Sousát megláttam öltönyben, nyakkendőben, havi 30 ezer euróért, és a riporter megdicsérte, hogy igen, így kell kinéznie egy edzőnek, aztán pár héttel később meg lefejelt egy újságírót. Ha ezt hallom, eldurran az agyam, de még a feleségemé is. Nem attól függ, hogy valaki milyen edző, és hogyan tud viselkedni, hogy hogyan néz ki. Szalai László egyébként sok jót is mondott, amivel egyetértettem, az egy fontos gondolat volt, hogy az utánpótlás-edzők világát kell helyretenni, mert erről én is sokat tudnék mesélni. Évekig a kutya nem volt kíváncsi a véleményemre, csak most kapok hosszabban szót, hogy az NB I-ben dolgozhatok. Divat most szidni az idősebb edzőket, és az új generációról beszélni, pedig az sehova nem vezetne, ha mondjuk most elkezdenénk Gellei vagy Garami diplomáját megkérdőjelezni. Lehet, hogy eljött a változások ideje, de hiába gondolják sokan, hogy jön majd egy új edzői korosztály, amely kizárólag jót fog csinálni, ez nem így működik. Idővel ők is fogják érzékelni, hogy a rutin és a tapasztalat milyen sokat számít.

10. Magára vette Szalai Ádám, a magyar edzőket kritizáló szavait?
- Ádám biztosan nem akart rosszat senkinek, de rosszkor mondta azt, amit. Miért nem egy győztes meccs után állt elő? Ő pontosan tudja, mekkora különbség mondjuk a Schalkéban és mondjuk Pápán játszani. Jöjjön el, nézze meg azt, hogy hogyan csinálták meg például a pápai edzőpályát súlyos tízmilliókért? Képtelenség rajta normálisan edzeni, pedig ezért biztosan nem az edzők és a futballisták a felelősek. Ádám is pontosan tudja, mekkora különbségek vannak az utánpótlás nevelésben kint és idehaza, ennek ellenére őt is a magyar futball nevelte ki, ő sem csak úgy kinőtt a földből, mint a borsó, hanem előtte hazai edzők dolgoztak vele. Most, hogy kikaptunk 8-1-re, sokan mernek bátor véleményt megfogalmazni, holott ezek a problémák éveken át megvoltak, csak folyamatosan elbeszéltünk egymás mellett. Valahol persze megértem, hogy az edzők nem harsogtak, mert ebből a szempontból mindannyian megélhetési edzők vagyunk valahol, én is, mások is, mert egy rossz mondat után bárki elveszítheti az állását. Az a baj, hogyha egy-egy jó eredményt elér a hazai labdarúgás, akkor azt természetesnek veszi a társadalom, mintha azért senki nem dolgozott volna meg keményen, amikor meg bejön egy-két vereség, akkor rögtön az kerül terítékre, hogy mennyit keresnek a focisták, vagy mennyibe kerülnek a stadionok? Amit az MLSZ két-három éve elkezdett, annak meglesz az eredménye, de ehhez idő kell.

Forrás: csakfoci.hu/ Mokány Lajos

Berger jött, rombolt, pusztított, majd mint aki jól végezte a dolgát, lemondott Moniz csak a legjobbakat akarta – és középszerű játékosokkal játszik