mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

Berger jött, rombolt, pusztított, majd mint aki jól végezte a dolgát, lemondott

A Vasas kikapott a Dunaújvárostól, és amit nagyon vártak a szurkolók, lemondott a csapat vezetőedzője, Dirk Berger. Csakhogy nem olyan egyszerű ez a dolog. A német "századosztályból" érkező edző ugyanis másfél év alatt rengeteg kárt okozott a Fáy utcában, de ki fogja ezeket megtéríteni.

db


Nagy reményekkel néztek a Vasas-szurkolók az új korszak elé. Két évvel ezelőtt német kézbe került a Vasas, és a németeket eddig precizitásukról ismertük meg. További bizakodásra adott okot Varga Endre ügyvezetőnek való kinevezése, mert bár volt néhány olyan döntése, amellyel a szurkolók nem értettek egyet, ő az az ember, akit Németországban játékosként is elfogadtak, másod és harmadosztályban csapatkapitány lehetett, márpedig ezt a tisztséget ott sem dobálják mindenkinek oda.

Első lépésként mondjuk mellényúlt, szerződtetett egy portugál edzőt, akiről gyorsan kiderült, nem a Vasashoz való. Mielőtt nagyobb baj lett volna, a portugál ment, Szapor Gábor jött, a Vasas meg szárnyalt. Télen már a feljutás is kézzel fogható közelségbe került, amitől a német tulaj megijedt, hiszen ő már akkor tudta, amit más csak később: nincs pénze az NB I-re.

Gyorsan el is küldte Szaport, nem sokkal később pedig az ez ellen szót emelő Vargát, és hozta ezt a névtelen senkit - már bocsánat.

Dirk Berger soha nem edzősködött még semmilyen másodosztályú csapatnál, és nagy valószínűséggel most már soha nem is fog. Élete lehetőségét kapta, és ezzel ő is tisztában volt. Nem véletlen, hogy azonnal a cseresort kezdte játszatni, amikor úgy nézett ki, feljut a Vasas, mert ez a tulajnak nem lett volna jó.

Végül nem jutott fel.

Ám nyáron még ezt is felülmúlta azzal, hogy minden, épkézláb játékost elzavar, és hozott helyettük olyan futballistákat, akik a vicc kategóriába tartoznak, köztük a saját nevelt fiát. (Tisztelet a kivételnek)

Persze, az eredmények nem jöttek, a szurkolók - már akik megmaradtak - egyre inkább, és egyre hangosabb adtak hangot nemtetszésüknek. Ma pedig bekövetkezett az, amit már nagyon sokan vártak. Berger a Dunaújváros elleni vereség után a következőket mondta:
- Már korábban eldöntöttem, hogy a szezon végén távozok Angyalföldről. A körülmények nem teszik lehetővé, hogy professzionális munkát lehessen végezni és elegem van abból, hogy a szurkolók így viszonyulnak a játékosaimhoz, folyamatosan sértegetnek engem, illetve csapatomat. Normális körülmények között úgy kellene működni, hogy nehéz helyzetben összefognak az érdekeltek, a szurkolók, a vezetők és a klub érdekét helyezik előtérbe a saját szimpátiájukkal szemben. Ha ilyen magasak az elvárások, mint Angyalföldön, adottnak kellene lenni a körülményeknek, hogy a rengeteg sérült helyére új játékosokat igazoljunk. Egyetlen fontosabb dolog van, mint a játékosok és edző, az pedig a klub. Köszönöm kollégáim, Tóth András és Fekete János munkáját, rajtuk nem múlott semmi, ők igazán profi munkát végeztek. További sok sikert kívánok a Vasasnak.

Nem tudom, Berger tud-e ezek után tükörbe nézni.
Ez a nyilatkozat ugyanis felér a szembeköpéssel.

Berger talán még életében nem végzett profi munkát, nem itt, hanem sehol máshol. Hogy mást ne mondjak, a múlt heti, MTK elleni Ligakupa meccs szünetében - amit a helyszínen néztem meg - nem engedte be a játékosokat az öltözőbe.

Négy fokban ott ültek a futballisták a kispadon, vagy a kispad mellett a földön, úgy hallgatták az edzőt. Közben esett az eső.
Szerinte ez a profizmus.

Viszont meg kell itt állni egy pillanatra!

El kell azon gondolkozni, engedhetjük-e azt, hogy idejön egy külföldi a német "századosztályból", szétveri a Vasast, (de említhetnék itt bármely más csapatot), majd amikor megunja az egészet, fogja magát, lemond, hazamegy, mások meg takarítják utána a romokat?

Engedhetjük-e azt, hogy külföldi szerencselovagok tulajdonosnak, menedzsernek, vagy bármi másnak beállítva magukat lerabolják a magyar klubokat, majd mint akik jól végezték dolgukat, odébbálljanak?

Fehér György

 

 

 



Bozsik Józsefre emlékeznek a Bozsik-stadionban Tóth Bálint: Néhány edző úgy beszél magáról, hogy én is elélvezek a gyönyörtől