14 09 2013
Simon Gábor szürke eminenciásnak tartja magát, pedig igen fontos munkát végez. Sőt! Nélküle talán nem is rendeznének meccset Kispesten.
A technikai vezetők, vagy ahogy most hívják őket, technikai igazgatók, talán a legfontosabb láncszemei egy futballklubnak. Ők azok, akik a háttérben dolgoznak, de nélkülük nincs, nem lenne mérkőzés egyetlen futballpályán sem. Simon Gábor a, a Honvéd technikai vezetője a legjobbak közé tartozik. Talán épp ezért ül ma 450. alkalommal valamelyik NB I-es csapat kispadján.
- Emlékszik még az első meccsre.
- Természetesen. Egy Vasas-Újpest mérkőzés volt a Fáy utcában. Érdekes, hogy életem első NB I-es meccse is az Újpest ellen volt, és amikor átkerültem a III. Kerülethez, ott is egy Újpest elleni meccsel kezdtem.
- Ha jól tudom, ezt a hatalmas számot három csapattal érte el.
- Valóban így van, hiszen a Vasasnál 105, a III. Kerületnél 68 NB I-es meccs jutott nekem, míg a Honvédnál a mai lesz a 277. összecsapásom.
- Évtizedek óta a magyar labdarúgás résztvevője. Ön szerint merre halad a futballunk?
- Szakmai kérdésekbe nem mennék bele, bár van véleményem. De az egész közeg rossz irányba halad. Egy tegnapi, rossz emlékkel tudnám ezt legjobban érzékeltetni. Tegnap volt Szurgent Lajos barátom feleségének temetése, ahol nagyon sok egykori futballista jelent meg. Ezek az emberek egykor ellenfelek voltak a pályán, most pedig megölelik, megcsókolják egymást. Mások az emberi kapcsolatok, más értékrendek szerint élnek, mint a mai játékosok. Szerencsére úgy érzem, a technikai vezetők segítik egymást, dolgozzanak bármely csapatnál. Szerintem mi vagyunk a magyar futball legösszetartóbb csapata.
- És mennyire változott a technikai igazgató feladata az elmúlt évtizedekben?
- Teljesen. Régebben elintéztük az igazolásokat, megrendeltük a buszt, és elintéztünk néhány hivatalos dolgot, de ma már olyan sokrétű a feladatunk, hogy fél napig tudnék róla beszélni. És bevallom, szerintem nem is kapjuk meg a kellő publicitást. Egy technikai vezetőről akkor olvashatnak, ha hibázik, ami nem csoda, mert mi csak nagyot tudunk hibázni. Olyat, ami pontokba - vagy épp a néhány évvel ezelőtti gyírmóti példát nézve, feljutásba - kerülhet a csapatoknak. Ma már rengeteg szabályt kell ismernünk, arról nem is beszélve, hogy a külföldiek megjelenésével hihetetlen nagyságú papírmunka szakadt a nyakunkba. És ugye a Honvédban van egy pár külföldi, viccesen csak azt szoktam mondani, én vagyok az NB I nyilvántartott embercsempésze.
- Rengeteg meccsen ült a kispadon. Mire a legbüszkébb?
- Az NB I-en kívül a BLSZ II.osztálytól kezdve dolgoztam minden ligában, és mindenhol sikerült bajnokságot nyernem. Emellett dolgozhattam négy szövetségi kapitánnyal - Mészöly Géza, Gelei Imre, Illovszky Rudolf, Verebes József - is. Ezeket az emlékeket senki nem veheti el tőlem.
- Nem mintha a nyugdíjazására várnék, de meddig még?
- Nehéz kérdés. Néha úgy érzem, már sok ez nekem, hogy már nem bírom, de két nap múlva már hiányzik. Most azt mondom, hogy ezen a bajnokságon kívül még egy évet dolgozom, aztán vége. Persze, máskor is volt már olyan, hogy ezt mondtam, aztán mégis mindig folytattam a munkát.
Fehér György
A show megy tovább - kérdés, ki élvezi.... A Puskásban búcsúztatják a legendás sportfotóst