14 06 2016

Közhelyeket írhatnék. De ez az a nap, amikor a közhelyek felértékelődnek. Amikor a közhelyek megszűnnek közhelyeknek lenni. Ez az a nap, amikor újra súlyuk, jelentőségük van.

Emberek, nyertünk.
Jó, volt egy kis szerencsénk az első félidő elején és a végén, de nyertünk.
Nem véletlenül, nem egy talált góllal.
Tudatos, okos, taktikus játékkal.

Ezen a napon nyoma sem volt az elmúlt 10-15-20 év tingli-tanglizásának, nyoma sem volt össze-vissza rohangáló védőknek, esetlen középpályásoknak, helyzeteket kihagyó csatároknak. Kiemelhetnénk neveket, mondhatnánk, hogy Király úgy, Gera így (na mondjuk Gera nagy király volt ma is), Szalai meg emígy, de ez most igazi csapatmunka volt.

És a csapaton a játékosokat, a szakmai stábot, a háttérembereket és a szurkolókat értem.
A lefújás után felhívtam Csank Jánost, zárják az ő szavai ezt a cikket:
"Az eredmény meglepetés annak, aki nem látta a meccset. Aki látta, az tudja: a jobb csapat nyert. Kicsit furcsa, hogy ez az osztrák csapat simán nyerte a selejtezőcsoportját, a jobbhátvédjük például teljesen vak volt, nem  is csodálom, hogy kiesett a Stuttgarttal. De ne foglalkozzunk az osztrákokkal, mert ez a meccs rólunk szólt. Igaz, az első félidőben kétszer is szerencsénk volt, de ettől függetlenül olyan magabiztosan és labdabiztosan játszottunk, hogy az osztrákoknak fogalmuk sem volt hol vannak. Innen már továbbjutunk."

Legyen így!
 

A szurkolókat ünnepli a Hyundai A szurkolókat ünnepli a Hyundai