28 05 2014
Ha Isten is úgy akarja – és őszintén, ha találok egy szponzort, aki segít ebben – még a világbajnokság előtt megjelenik az “A mi focink” című könyv, melyben az elmúlt három év történéseit foglalom össze úgy, ahogy én láttam. Kissé görbe tükör lesz ez, olyan cikkekkel, melyek máshol nem jelentek meg. Addig egy-egy részletet közreadok a könyvből – amolyan kedvcsinálónak. Ezt írtam például 2011.05.19-én….
Selmeczi József, a Budapesti Labdarúgó Szövetség játékvezető bizottságának vezetője szerint nem aggályos, hogy a Felcsúton rendezett nemzetközi futballtornán, a 15 év alattiak Nike Premier-kupáján - ahol húsz európai csapat lépett pályára – olyan játékvezető bíráskodott, akinek egész Európa ismeri a nevét azóta, hogy februárban még a nemzetközi szövetség is fegyelmi eljárást indított ellen.
Persze, Selmeczi József álláspontja teljesen érthető.
A nevezett játékvezető ugyanis – minő véletlen – saját fia, Selmeczi Krisztián.
Hogy egy kicsit visszamenjünk a múltba: február elején három magyar játékvezető olyan nemzetközi mérkőzést vezetett, amelyikre nem lett volna jogosultságuk, hiszen egyikük sem FIFA-bíró. Ez azonban ki sem derült volna, - pedig négy büntetőt adtak a 2-2-es döntetlenre végződő bolgár-észt meccsen – ha „véletlenül” pont erre az eredményre nem 1,3 milliárd forint értékben fogadtak volna Szingapúrban. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség vizsgálatot indított a három játékvezető, Lengyel Kolos, Selmeczi Krisztián és Csák János ellen. Utóbbi játékvezetővel – bár a mostani botrányban nem érintett – több alkalommal volt "szerencsém" találkozni. Sajnos, ő a példája annak, bárkiből lehet játékvezető, hiszen a futballhoz játékosként nem sok köze volt. Játékvezetőként viszont igazi „király” lett belőle, legalábbis annak alapján, ahogy a pályán viselkedett, és pökhendi, "ki ha én nem" módon beszélt a játékosokkal. Persze, nem mindenkivel, hiszen több alkalommal előfordult, hogy az MTK fiataljainak a Nyugati Pályaudvar környékén fenntartott apartman-házában bulizott és aludt, épp olyan meccs után vagy előtt, melyen az MTK fiataljainak vezetett.
Érdekes módon ez sem tűnt senkinek aggályosnak.
De most ne is foglalkozzunk Csák „sportival”, hiszen Felcsúton nem vezetett meccset. Talán azért nem, mert a hazai bírófőnök, Vágner László a februári eset után kijelentette, ez a három játékvezető Magyarországon nem vezethet többé.
Épp ezért volt meglepő, hogy az egész Európában híres Nike-kupán Selmeczi Krisztián is bíráskodott. Mentegetőzhetett is szegény Szöllősi György, egykori MLSZ, most pedig a tornára a pályáit bérbeadó Puskás Akadémia sajtófőnök. Az egyébként szintén játékvezetői vizsgával bíró sajtós – aki egykor maga is a Budapesti Labdarúgó Szövetség legjobb játékvezetői közé tartozott - magyarázata elfogadható, sőt, teljes mértékben igaz: Felcsút jó házigazdája volt az eseménynek, ám a játékvezetők kijelölésébe nem volt beleszólásuk.
Persze, amikor kiderült, hogy ifjabb Selmeczi is a „sporik” között van, többen figyelmeztették a szervezőt, hogy Selmeczi szereplése aggályos, mert egy nemzetközi botrányban érintett. Sőt, édesapjánál is panaszkodtak, ám a több évtizede budapesti bíróküldő királynak is nevezett Selmeczi József nem izgatta magát, és nem látott kivetnivalót abban, hogy a fia közreműködik egy ilyen tornán, hiszen sem eltiltva, sem felfüggesztve nincs. Ennél meglepőbb volt a szervező – csak hogy az érdekes összefonódásokat lássuk, a Videoton (volt) edzőjének Mezey Györgynek fiának – megjegyzése, aki a kínos eset után cinikusan annyit mondott az egyik honi újságnak: szervezőként annak fizeti ki a játékvezető díjat, akinek akarja.
Minősíthetnék az esetet, de felesleges.
Megtették ezt maguk az eset főszereplői.
Egytől egyig.
Fehér György