04 06 2014
Bevallom, eddig személyesen nem élhettem át az a Puskás-érzést, melyről annyit, de annyit beszélünk. Persze, én is tudom és tapasztaltam, hogy a világon szinte mindenki ismeri őt. Én itt most arról az érzésről beszélek, amikor egy városban bárhova meg az ember, kis túlzással a lába elé borulnak, ha kiejti Puskás nevét. Arról beszélek, milyen az, amikor egy városban szinte minden róla szól. Athénban láttam, megtapasztaltam, mit jelent az ottani embereknek Puskás Ferenc.
Puskás Ferencné és Nikosz Szakkulisz, Puskás Ferenc egykori tolmácsa (Fotó: Takács József)
Puskás Ferenc 1970-ben, egy évvel visszavonulása után mondott igen a Panathinaikosz edzői felkérésére. Négy évet dolgozott a klubnál, de ez a négy év a görög labdarúgás, és az athéni emberek életének meghatározó négy éve volt. A csapat ugyanis elindulhatott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, de azt senki nem gondolta volna, hogy egészen a fináléig eljut. Akkoriban lényegében amatőr futballisták játszottak a zöldeknél, Puskás mégis azonnal összerakta a csapatot, melynek köszönhetően 1971 június 2-án a Panathinaikosz futhatott ki a Wembley gyepére, hogy megmérkőzzön a kor egyik legjobb csapatával az Ajax-szal a serlegért.
A BEK-serlegért, amit végül az Ajax nyert meg, de a futball igazi győztesei a görögök lettek.
Na meg mint annyiszor, Puskás Ferenc.
Az athéniak sosem felejtik el azt a négy évet, amit Puskás náluk töltött, melynek bizonyítéka, hogy hétfőn előbb az athéni városházán megnyitották a Puskás-kiállítást, majd este a Panathinaikosz stadionjában emléktáblát avattak tiszteletére. El sem tudtam képzelni, milyen az, amikor egy városban minden Puskás Ferencről szól.
Eddig nem tudtam, milyen érzés látni, amikor az athéni magyar nagykövetasszony könnyeivel küszködve köszönti Erzsébet asszonyt, azaz Puskás Ferenc feleségét.
Sándorfi Eszter nagykövet asszony a rezidenciáján köszöntette Puskás Ferencnét és a magyar delegációt (fotó: Takács József/pfla.hu)
Eddig nem tudtam milyen érzés az, amikor egy kis sarki gyrosozónál éjjeli fél egykor a pénztáros vagy a sorban előttem álló vendég azonnal elkezdi mesélni a sztorikat Puskásról, ahogy meglátja nyakamban a fényképével ellátott akkreditációs kártyát.
Eddig nem tudtam, milyen érzés látni az athéni városházán rendezett Puskás-kiállítás megnyitóján, hogy a görög emberek sorban állnak azért, hogy bejuthassanak a tárlatra.
Óriási érdeklődés mellett nyitották meg a Puskás-kiállítást az athéni városházán (Fotó: Takács József/pfla.hu)
Eddig nem tudtam, milyen érzés magyarként azt látni a Panathinaikosz Stadionjában, hogy görög szurkolók tapsolnak integetnek a Puskás Ferenc nevével ellátott mezben kifutó fiatal magyar játékosoknak – nem mellesleg hozzátéve, hogy egy U17-es meccsen több ezer szurkoló volt jelen -, milyen érzés az, amikor 8-10 éves görög gyerekek kiabálják felállva Puskás nevét.
Eddig nem tudtam, milyen érzés az, amikor több ezer ember felállva tapsol a 16 éves Sallai Rolandnak, aki egészen káprázatos módon a kezdőkörből talál a Panathinaikosz kapujába,
Eddig nem tudtam, milyen érzés az, amikor a szállodaportástól kezdve a taxisofőrön át a bárban dolgozó felszolgálón keresztül mindenki csodálattal és áhítattal beszél Puskás Ferencről.
Eddig nem tudtam, milyen érzés látni, ahogy Puskás egykori játékosai egyesével mennek oda Puskás özvegyéhez, és könnyel teli szemmel ölelik át, puszilják meg őt, mint ahogy arról sem írtam, milyen érzés látni azt, amikor Puskás egykori tolmácsa sír Puskás özvegyének vállán.
Özvegy Puskás Ferencné és a Panathinaikosz BEK-döntőt játszó futballistái (fotó:Takács József/pfla.hu)
Azt sem tudtam eddig még milyen érzés,- főleg az után, hogy itthon volt olyan oldal, amelyik az angol-magyar évfordulóján azt írta, hogy ez már a magyar futball gyásznapja - amikor az emléktábla avatás utáni nap az ember elmegy az újságoshoz, és minden újság címlapján az egy nappal korábbi események beszámolóját látja. Nem, nem egy kis hír elejéig, hanem több oldalon keresztül.
Mindezt eddig nem tudtam, és nem is írtam erről.
Most is bajban vagyok.
Szavakkal ugyanis nehéz kifejezni azt, milyen szeretet és tisztelet övezi mind a mai napig Puskás Ferencet Athénban. Ő ott még ma is sztár, ikon, példakép, és az is marad….
Fehér György
A Honvéd Trapattonit akarta, de legenda még kivár Ez egy nagy nulla volt