03 12 2013
Bevallom, nem vagyok egy nagy Moniz-fan. Nem azért, mert szakmailag rossz lenne – ezt egyébként nem is tisztem megítélni - , hanem azért, mert telepakolta a Ferencvárost rosszabbnál rosszabb légiósokkal. És sokakkal szemben ennek eddig is hangot adtam. Épp ezért tartom furcsának, sőt felháborítónak, hogy azok, akik eddig „fényezték” a hollandok, most előszedték az összes olyan negatívumot, amelyeket eddig bőszen elhallgattak.
Ha nem ebben az országban élnék, akkor talán el sem hinném, ami történik. Ott, ahol eddig azt olvastam, milyen jó, hogy Moniz Magyarországon edzősködik, ott, ahol eddig a „holland mágia” minden lépéséről értesülhettünk, most a tréner minden negatív jellemzőjével találkozhatunk. Azokat, amiket egyébként mi már rég megírtunk, de akkor mi voltunk a rosszak.
Na de miért csak most jönnek elő ezekkel a dolgokkal?
Eddig miért állítottak, hogy Moniz az ország egyik legjobb edzője, ha most többek között azt állítják, tapasztalatlan, vagy épp azt, hogy elhallgatta Adams betegségét?
Persze a választ is tudom: egy sajtósnak, egy újságnak jó, és előnyös a mindenkori ferencvárosi edző - de írhatnám bármely magyar csapatot, sőt, a magyar válogatottat is - holdudvarába tartozni, ez viszont nehéz úgy, ha már akkor leírják a tényeket, amikor az edző még a csapatnál van. Oda csak akkor lehet bekerülni, legalábbis Magyarországon, ha csupa szépet és jót ír az ember, még akkor is, ha azok nem mindig fedik a valóságot.
Az általam nagyra becsült Dzurják József például tegnap egy interjúban a következőket mondta:
- Azt igazolt le, akit akart, szabad keze volt, az eredmények viszont nem úgy alakultak, ahogy az elvárható lett volna. Kijelentették, hogy a bajnoki cím a cél, tíz fölött igazoltak játékost, és ebben óriási felelőssége van, hogy nagyon sok játékosban mellényúlt. Tulajdonképpen egy igazolása, Besic az, aki jó igazolásnak, Fradi-szintű játékosnak nevezhető, a többi az nagy mellényúlás volt. Ezt magyar edző nem élte volna túl. Az sem volt elegáns, hogy Adams tragédiája mögé próbált bújni a csapat sikertelensége miatt. Egy meccset esetleg rá lehet fogni, hogy a csapat azért játszott gyengébben, mert mindenkit megviselt a tragédia. Moniz tapasztalatlan volt, hiszen a Salzburgnál segítőként dolgozott, majd átvette a csapatot. Megnyert egy bajnokságot úgy, hogy nem ő kezdte el a munkát. De azon kívül ő korábban még segédedző sem volt. Stábtag volt, negyedik-ötödik ember, aki fizikai és technikai képzésben részt vett, de a tapasztalatlansága vezetőedzőként kijött ezeken a mérkőzéseken, mert nagyon rosszul meccselt véleményem szerint, és a csapatot sem tudta úgy összerakni, hogy ütőképes lett volna.
Ebben mind igaza van Dzurjáknak.
És nem is az a bajom, hogy Dzurják eddig ezt nem mondta el.
Az a bajom, hogy eddig nem kérdezte erről senki!
Eddig nem volt fontos a véleménye! Lehet, hogy ő elmondta volna, csak nem kérdezték meg.
Eddig mindenki Moniz-mágiában élt, és ezek a tények senkit nem érdekeltek.
Senki olyat, akinek beszélni kellett volna erről.
Eddig egyetlen, megkérdezett Fradi-legenda sem ezeket emelte ki Monizzal kapcsolatban, sőt, lassan már a legnagyobb Fradi-edzők közé emelték.
Ennél is furcsább nekem dr. Szelid Zsolt nyilatkozata
Moniz naponta többször meglátogatta a futballistát, rendszeres tájékoztatást kap Adams állapotáról. Amikor a focista Budapestre érkezett, a kardioló¬giai és sportorvosi vizsgálata megfelelő eredménnyel zárult, de a mozgásszervi vizsgálatok problémákat vetettek fel, így az orvosi stáb nem támogatta a leigazolását. Azért került a Ferencvároshoz, mert a kérésünk ellenére Moniz ragaszkodott hozzá. Sőt a holland tréner tudott róla, hogy a labdarúgónak az édesapja kardiovaszkuláris probléma miatt halt meg, de nem tartotta fontosnak, hogy ezt megossza velünk, ahogy erről a sportoló sem beszélt. Megtudtuk, hogy a védő azon a napon, amikor kórházba került, már a tréningen sem volt jól. Erről sem tájékoztatta Moniz az orvosi stábot. Amikor Akeem este telefonált a csapattársának, már kritikus volt az állapota. Kizárólag a városmajori szívklinika dolgozói heroikus küzdelmének köszönhető, hogy még él.
Nem a nyilatkozat mondanivalójával van bajom, hanem az időzítéssel.
Az orvos – vagy bárki az orvosi stábból – miért nem akkor állt ezekkel elő, amikor megtörtént a tragédia?
Miért nem akkor mondták el, hogy nem javasolták a játékos leigazolását?
Miért nem akkor „kenték” szinte az egész dolgot Monizra, amikor az még a Fradi edzője volt? És ha a holland még évekig dolgozik a zöld-fehéreknél, akkor évekig elhallgatják ezeket a dolgokat?
Egyébként Moniz gyorsan reagált a vádakra.
Röviden és tömören csupán annyit mondott: hazugság amit az orvos mond.
Igazságot tenni nem tudunk, de nem is akarunk.
Ám a holland kimondta azt, ami az egész magyar futballt jellemzi.
Nem csak ebben az esetben, hanem úgy állandóan.
Hazugságban, baráti viszonyok között, kéz kezet mosva működik a magyar labdarúgás.
És amíg ez nem változik, előrelépés sem lesz
Fehér György