22 07 2020

Több alkalommal elmondtam, ma lényegében megszűnt az újságírás, sőt, lassan megszűnik a szakma is. Persze, azért van még egy két kivétel, de egyre kevesebb. Ám sokan ezen helyek függetlenségét egyre nehezebben viselik.

Gyorsan ki kell emelni: tisztelet a kivételnek, de…
Lassan-lassan megszűnőben van az újságírás.
Tollbamondás van!
Közlemények megjelentetése van.

A magyar labdarúgásban is.
Sőt, ott kifejezetten az van!

Emlékszem, amikor Pintér Attila bajnok és kupagyőztes lett a Ferencvárossal, és a játékosok ennek ellenére megbuktatták, kimentem a Fradi edzésére, és a tréning után odaléptem a játékosokhoz, akik elmondták az ő szemszögükből, hogy mi történt.

El tudják ezt képzelni ma?
Nem a Ferencvárosnál (ez tényleg csak a példa miatt volt)– bárhol, bármelyik csapatnál az országban.

Szegény-szerencsétlen NBI-es játékos a sajtóosztály, vagy épp az atyaúristen engedélye nélkül ma már azt sem mondhatná el, mit reggelizett, vagy milyen ruhát vett fel, az újságíró meg le sem írhatná úgy, hogy előtte ne küldte volna vissza ellenőrzésre. (Egyébként ezt nem kötelező megtenni, még ha sokan ezzel nincsenek is tisztában)

Ma már nem lehet csak úgy interjút közölni.
Engedélykérés, e-mail, engedélyeztetés….

És ami a legfontosabb: a klubok azt gondolják, hogy az  általuk kiadott közlemények kell megjelenni. Fel sem merül bennük, hogy az újságírót más érdekli, esetleg másként látja a dolgokat.
Az meg főleg nem, hogy azt le is írja.
Hogy leírhatja!

Ám amiről most beszélünk, az nem újságírás!
Ahhoz nem kell újságíró!
Ehhez katonák kellenek!

Mára sokan elfelejtették: az újságírás alapja az újságírói vélemény.
 És az nem attól függ, hogy egy klub milyen közleményt ad ki.

Legutóbb az egyik NB I-es klub vezetőinek nem tetszett, amit írtunk. Igaz, alapvetően látszik, hogy nem is értelmezték jól a szöveget, hiszen olyan összefüggéseket olvastak ki a tartalomból, melyet mi sosem írtunk le. Nem egyben, hanem részletekben olvasták a mondatokat, melyket így sajnos félreértettek!

Ők feltételezik, hogy  mit gondoltuk, vagy mit akartunk írni, (ha valakinek nem lenne ismerős a helyzet, ajánlom olvassa el az 1984 című könyvet), ezért helyreigazítási kérelmet küldenek.
Hangsúlyozom: kérelmet
Mi, kérésüknek eleget téve,  lehozzuk a levelüket, egy betűt sem változtatunk benne…  igaz, megjegyzést fűzünk hozzá – megmutatva nekik, hogy nem sikerült megérteni teljesen a szöveget.

Egyébként minden egyes ilyen ügyben kikérnénk a véleményét minden NB I-es klubnak, ha válaszolnának a kérdésekre.
Ám ezt a lehető legritkább esetben teszik meg.
És azt is csak, akkor, ha „alákérdezés”, fényezés” van.

Visszatérve a levére, ne érjen senkit meglepetés, de az új cikk sem tetszett.

Mert nem az van benne, amit ők szerettek volna.
Pontosabban, amit küldtek, amit KÉRTEK, azt betűről-betűre lehoztuk.
De nem csak azt.
És tudják, miért van ez?
Egészen egyszerűen azért, mert ezt az oldalt nem ők, nem mások, nem a klubvezetők szerkesztik.

Levelet írt a Fradi! Azaz ez itt egy HELYREIGAZÍTÁS! Vajon most miért mennek az NB I-es csapatok külföldi edzőtáborba?