30 06 2020
Sokan, sok helyen leírták már, miért rossz a 12 csapatos bajnokság. Nos, rólam nem lehet mondani azt, hogy ne írnék reálisan, már-már kritikusan a magyar futballról, ám a 12 csapatos bajnokságot kifejezetten jó kezdeményezésnek tartom!
Mind tegnap írtam, gazdasági szempontból nemhogy magyar bajnokságról, de még magyar futballról sem beszélhetünk. Éppen ezért kár is arról beszélni, hogy míg az NB I-ben tradicionális, nagy csapatok játszanak, addig az NB I-ben múlt nélküli csapatok mérik össze tudásukat.
Mint leírtam, egyáltalán nem lényeg, milyen múlttal rendelkezik a csapat, a fő az, milyen káder ül az elnöki székben.
Ám vissza eredeti az eredeti témához, ahhoz, hogy miért szeretem a 12 csapatos bajnokságot.
Nos, amíg 16 csapatos volt a bajnokság, addig az utolsó 8-10 fordulóra eldőlt, mely csapatok nem érnek fel a dobogóra, ám biztosan nem esnek ki. Az 5-12 hely közötti csapatokat lényegében semmilyen veszély nem fenyegette, így kényük-kedvük szerint adhatták el a meccseket.
Mert senkinek ne legyen kétsége: eladták, eltippmixelték.
Nem biztos, hogy az eredményt.
Lehet, hogy csak a kiállítást, vagy a büntetőt.
De sokan az eredményt is.
Sőt, a sok gólos vereséget is.
A 16 csapatos bajnokságban olyan nagyüzemben folyt a fogadási csalás, hogyha most minden klubvezetőt és játékos megfognának, aki benne volt, nem nagyon lenne NB I. De még NB II sem.
Nem véletlen, hogy amint az MLSZ bejelentette a 12 csapatra való szűkítés, megkezdődött a siránkozás.
Mindenki elmondta, hogy így vidéki fellegvárak tűnhetnek el, mindenki azon hisztizett, hogy a központi elosztásból kevesebbet kapnak az NB II-ben, mint az NB I-ben.
Az igazság az, hogy a kényelmes pénzszerzési lehetőségért sírtak!
Az igazság az, hogy egyes csapatoknak jobban anyagilag jobban megérte a z 5-12 között végezni, mint a dobogón. Még akkor is így van, ha ezt mindenki próbálja letagadni.
Ebbe bukott bele 2011-ben például az MTK.
Persze, az tény, hogy a lebonyolításon lehetne finomítani, ám az biztos, hogy a 12 csapatos bajnokságban ilyen nincs.
Bár idén a bajnoki cím gyorsan eldőlt, volt már olyan idény, amikor csak az utolsó meccsen vált biztossá a győztes. A kiesési harc még élesebb, mert bár az most gyorsan kiderült, hogy a Kaposvárnak semmi köze az NB I-hez, három fordulóval a vége előtt még 5 másik csapat is kieshetett, sőt, az utolsó forduló előtt még három csapatnak is volt valós esélye a 11. helyhez.
A 12 csapatos bajnokságban nincs, vagy sokkal kevesebb a lefutott, igazi tét nélküli mérkőzés, mert 2-3 vereséggel vagy döntetlennel máris a veszélyzónában „találhatja magát az ember”. Hogy mást ne mondjak: a Loki az utolsó helyen végzett Kaposvár ellen 8 pontot veszített. Amennyiben a két, hazai pályán lejátszott meccsét megnyerte volna, akkor nemhogy nem esett volna ki, de a Budapest Honvédot megelőzve az ötödik helyen végzett volna.
A 12 csapatos bajnokságban – persze a saját színvonalához mérten – nincs, nem lehet langyos víz, mert ahogy a Debrecen példája is mutatja, abból bizony kiesés lesz!
Futballunk semmiben nem különbözik a kommunizmus alatti magyar futballtól! Szállt egy pofon a kispesti öltözőben