26 11 2019

A tegnapi sportnapilapban Ballai Attila felteszi a költői kérdést: Miért nincsenek nekünk egyéniségeink, vagy legalább egy vezéreink, akinek már a jelenléte is többet hozna ki a társaiból? Nos, erre kapásból négy válaszunk is van – igaz, immár évek óta ezt mondjuk. 

A sajtó által feleslegesen fényezett játékosoktól várjuk a csodát

Bevallom, meglepett, de örömmel fogadtam a sportnapilap kritikus vagy legalábbis reális írásit. Félre értés ne essék, rengeteg ismerősöm van az újságnál, velük százszor „megbeszéltük”, miért nem értem az indok és háttér nélküli „fényezést”. Százszor-ezerszer elmondtam, sajnos egy-egy játékost túlsztárolunk, egy-egy győzelmet túlértékelünk, rózsaszín szemüvegen keresztül mutatjuk a magyar futball valódi helyzetét. És ebben leginkább az újságírók a hibásak, akik így nem a valós helyzetet tárnak a szurkolók elé – akik túl gyakran hiszik el azt, amit olvasnak. Sajnos pont az NS volt az, amelyik felemelt, korszakos tehetségnek kiállított ki olyan játékosokat, akik erre nem szolgáltak rá, akik még semmit nem tettek le az asztalra és máris sztárok lettek.

Persze csak kis magyar sztárok – az pedig csak itthon elég, külföldön édes-kevés.

Karakter nélküli „katonák”

Egyetlen, bármilyen karakterrel bíró játékosunk sincs. Ennek pedig egyetlen oka van: az akadémiákon nem egyéniségeket, hanem katonákat képeznek.

Olyanokat, akik fejet lehajtva, katonaként robotolnak, és beilleszthetőek bármilyen játékrendszerbe. Mármint magyar csapat által alkalmazott játékrendszerbe – ami szintén nem elég a nemzetközi szinthez.

Nem véletlen, hogy egyetlen, akadémiáról kikerülő játékos sem nagyon fut be külföldön karriert, és az sem véletlen, hogy a nemzetközi kupák csoportkörébe néha-néha bejutó csapatainkban nemhogy akadémista, de magyar játékos sincs nagyon. Azok pedig, akik még mindig azt mondják, hogy majd Dzsudzsák meg Szalai, azok saját magukat is becsapják - és mindenki mást mást is. Érdekes külföldön nem nagyon költenek adómilliárdokat az utánpótlásra, valahogy mégis előttünk járnak. Nem öntenek adópénzeket klubokba, mégis előttünk járnak. Külföldön általában egy vagy több tulajdonos a saját pénzét teszi a futballba – ha ezt itthon bevezetnék, holnap megszűnne az NB I, de még talán az NB II is.

Számonkérés nélküli pénzosztás

Soha nem látott pénzosztás zajlik a hazai futballban. Persze senki nem a sajátját osztja, ráadásul nem is mindenki kap. Csak a tűzhöz közel álló.  A klubok élére kinevezett álltulajdonosok központi pénzt, vagy a kötelezően a klubhoz irányított szponzorok pénzét osztják szét. És azt mondom, még nem is lenne ezzel olyan nagy baj, ha fejlődnénk, de talán hazánk az egyetlen a világon, ahol ennyi pénzt el lehet költeni mindenféle számonkérés nélkül. Itt nem kell kötelezően saját nevelésű játékost adni, nem kell saját nevelésű fiatalokat beépíteni, nem kell nézőket bevonzani.

Semmilyen retorzió nincs azért, ha a rengeteg TAO pénz ellenére egy-egy klubnál már az U17-es csapatban is külföldiek szerepelnek, miként azért sincs, ha a felnőtt csapat külföldi játékosai 500 néző előtt játsszák a bajnoki mérkőzéseket. Márpedig számonkérés nélkül nem megy, ez biztos!

Mérhetetlen….lopás

Ezt sajnos nem lehet szebben megfogalmazni. A TAO rendszer a magyar futball megmentője is lehetne, ám sokan gyorsan rájöttek, hogy egy kis okoskodással rengeteg pénzt tudnak keresni.

Ma már vannak olyan emberek, akik TAO-támogatást szavatolnak, akár több 100 milliós tételben is, cserébe a megnyert összeg 30-40 százalékát vissza kell adni neki. Márpedig azok a klubok, akik ezekkel az emberekkel „szerződnek”, általában nyernek is, hiszen előfordul, hogy a pénzt hozó – és visszakérő – ember és a pályázatot elbíráló ember egy és ugyanaz.

Márpedig a visszaadandó összeget… el kell lopni. (már bocsánat). Ebből jönnek aztán a túlárazott beruházások, a tíz meg tízmillió forintokból épülő zuhanyzók, locsolórendszerek, ebből jön a papíron 3-400 ezer forintot kereső karbantartó vagy takarító, Nem jönnek viszont olyan edzők, akik aztán olyan játékosokat nevelnének, akiket lelki szemeink előtt látunk.

Nos, ezért nincsenek nekünk egyéniségeink, vezérienk.

Stadionavató - anno Idén végre nem jutott be a Fradi a BL-csoportkörbe!