mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

Ez nem Dajka-mese

Dajka László jött, látott és győzött. A Kisvárda bennmaradt. Pedig erre nem sok jel utalt, ám az egykori válogatott labdarúgó kis túlzással csodát tett.



Az MTK-ról írt cikkemben kifejtettem: ha egy kiesés elől menekülő csapat edzőt vált, akkor olyan trénert kell keresni, aki kis túlzással csodát tesz a csapattal.
Nos, Kisvárdán megtalálták ezt az edzőt.

Pedig nem indult minden ilyen jól.
Hogy mást nem mondjak, jómagam is azt írtam, hogy egymás után elég sok gyanús eset történt a Kisvárda meccsein. Volt minden: kiállítás, büntető, nagyarányú vereség.

Minden, ami jól fizet.

Itt az ideje, hogy megkövessem a kisvárdaiakat, mert bár még mindig azt mondom, a bajnokság eleje inkább hasonlított „pénzszedő időszakra”, mint normális NB I-es idényre, a bajnokság második felére a csapat összekapta magát, és bennmaradt az első osztályban.

Igaz, nagyrészt ezt külföldi futballistákkal tette, de egyrészt a Fradi is így nyert bajnokságot, másrészt tegyük a szívünkre a kezünket: Kisvárdán igen nehéz lenne saját nevelésű játékosokra hagyatkozni!

És igen, én is tudom, ismerem a Kisvárda hátterét, de ilyen erővel lassan senki nem eshet ki az NB I-ből, sőt, lassan állandó 16-18-20 csapatos első osztályú bajnokságot kellene rendezni. 

De kellett a bennmaradáshoz  Dajka László is.
Az a Dajka László, aki emberemlékezett óta nem kapott NB I-es felnőtt csapatot.
Igaz, alacsonyabb osztályban kapott munkát, de valahogy eddig a nagy edzői sikerek elkerülték.

Egészen mostanáig.
Mert bizony a Kisvárda NB-ben tartása igazi siker a klub, a csapat és Dajka László edzői karrierjében is!



Az MTK-nál remélem egy életre megtanulták: nem kell felelőtlenül edzőt váltani! Pakson és Honvédnál is rossznak tűnik az irány!