30 03 2019

A mifocink.com új sorozatot indít „Civil a pályán” címmel, melyben olyan ismert embereket, zenészeket, színészeket, művészeket mutatunk be, akik a „labdával is jó barátságban vannak”, korábban magasabb szinten is futballoztak.

Balázs Pali megkerülhetetlen szereplője a hazai zenei életnek, de színpadi fellépései mellett rendszeresen pályára lép a színész és a művész válogatottban. Ez nem is csoda, hiszen a zenész – mint oly sokan ebben az országban – futballistának készült. Olyannyira, hogy Békéscsaba játékosaként csupán egyetlen lépés választotta el az NB I-es karriertől.

Balázs Pali egykori az NB I-es tartalékbajnokságban is játszott, ma a színész és a művészválogatott tagja

- Gyermekként elvarázsolt a futball világa. Minden héten megvettem a Labdarúgás című újságot vagy épp a Képes Sportot. Minden NB I-es játékos kártyája megvolt, a barátaimmal azon versenyeztünk, ki tud többet a játékosokról. Pontosan tudtam, hogy Törőcsik András vagy épp Nyilasi Tibor, hány centi magas, hány kiló, még azt is, hányas cipőt hord.  Minden játékosnak megvolt az „ára”, ez alapján cserélgettük is ezeket a kártyákat. És persze hogy futballista akartam lenni. Méghozzá válogatott futballista. Sosem felejtem el azt a Békéscsaba-Budapesti Honvéd mérkőzést, melyen 15 ezer néző volt, én meg társaimmal együtt labdát szedtem a nagy futballistáknak, a szünetben pedig berohantunk a pályára és fociztunk. Első aláírásom is erről a meccsről van, Dajka Lászlótól és Gujdár Sándortól kaptam. Az 1980-as éve elejéről beszélek most, amikor bármelyik csapat is jött Békéscsabára, mindig telt ház volt – mondta a mifocink.com-nak Balázs Pali, aki hozzátette, amikor fel kell sorolnia három kedvenc tárgyát, a futball-labda mindig ott van a tárgyak között.

- Ez nem is csoda, hiszen az egész életem meghatározó tárgya. Nem mellesleg a futball kikapcsol, felölt, motivál és ami nagyon fontos: közösséget épít. De van olyan, hogy csak magamban focizom. Azt mondom: ma dekázom ezret, és akkor addig nem hagyom abba, amíg meg nincs ez a szám.

Balázs Palit valóban csupán egyetlen lépés választotta el az NB I-es karriertől, de ez nem az jelenti, hogy nem futballozna még ma is minden nap.
- Óriási élmény volt, hogy néhány évre a már említett Békéscsaba-Honvéd mérkőzésre én is azon a centerpályán játszhattam, melyen gyermekkori példaképeim. A Békéscsaba NB I-es tartalékcsapatának tagjaként az akkor még létező tartalékbajnokságban léptem pályára hétről-hétre. Sőt, 17 évesen még a Ferencvárosnál is jártam egy válogatón, de mint tudjuk, nem lettem a zöld-fehérek játékosa.  Aztán az élet úgy hozta, hogy a Békéscsaba  felnőtt csapatához már valahogy nem kerültem oda, a zenei karrierem viszont beindult. Mégis elmondhatom, hogy a futball sok mindent adott nekem, hiszen a mai napig olyan játékosokkal játszhatok egy csapatban, akik gyermekkori bálványaim voltak.

Balázs Pali ugyanis egy baráti társaság, az Apukák csapata mellett rendszeresen pályára lép a színész és a művészválogatottban. 
- Bevallom, valahol elégtételt érzek az élettől. A futball után/mellett a zene felé fordultam, de a sport szeretete is megmaradt. Olyannyira, hogy ma valóban azokkal játszom egy csapatban – vagy néha egymás ellen – akiket gyerekként bálványoztam, nem mellesleg játszottam már szinte az összes NB I-es stadionban. És megtiszteltetésnek érzem, hogy immár évek óta pályára léphetek a SZÚR-on, azaz a Színész-Újságíró Rangadón. Tizenöt évvel ezelőtt egy jótékonysági rendezvényen találkoztam a színészcsapat vezetőjével, Nemcsák Károllyal, akkor kérdezte meg, lenne-e kedvem náluk játszani.  Ez a mérkőzés igazi el clasico, melyre régebben akár 60 ezer ember is kíváncsi volt. Ez az a meccs az évben,  melyre az összes sérült felépül, melyre még a „halottak is felkelnek”.  Sőt, ma már, a technika fejlődésének köszönhetően már a meccs előtt megy az üzengetés egymásnak.  Szeretek futballozni, jól érzem magam a bőrömben, és minden nap köszönetet mondok azokért az emberi kapcsolatokért, melyeket a futballpályán való ismeretségnek köszönhetek.

Bravó fiúk! Megyünk az Eb-re Felcsúton sokkal nagyobb a probléma, mint a Magyar Kupa-kiesés!