mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

Van fény az alagút végén

Fejhajtás! Amit kértem a fiúktól, amiben reménykedtem, a fiúk megtették nekem. Bebizonyították, hogy hülyeségeket írtam az elmúlt két napban. (Na jó, azért kérem, figyeljünk oda, mert van az írásokban igazság).

A csütörtöki meccs után sokan temették a magyar futballt.
Köztük én is.
Valljuk be: nem nézett ki jól a magyar csapat.

És mennyit változik a világ három nap alatt. Akkor letargikus állapotban voltunk, voltam, ma meg….

Rossi mester összeszedte a csapatot.
A fiúk pedig megemberelték magukat.
És legyőzték a világbajnoki ezüstérmes horvátokat.

Mit legyőzték?
Úgy nyerték meg a meccset, hogy Gulácsinak igazából nem kellett védenie a világsztárokkal teletűzdelt horvátok ellen.

Csodák tehát mégis vannak, de a csodáért meg kell dolgozni!
És a mai csapat most megdolgozott a csodáért, megdolgozott a sikerért!
Lehet, sőt kell is ünnepelni, mert nemhogy kellett ez a magyar futballnak, de a selejtezősorozat egyik legnagyobb meglepetése is a 2-1-es magyar győzelem.

És ahogy Szalai Ádám mondta a mérkőzés után: ha pár napja odacsaptunk az asztalra, akkor most dicsérni kell.

És dicsérjünk is, mert most megérdemlik a fiúk!

De kérek mindenkit, maradjunk a földön és….
És használjuk fel ezt a győzelmet arra, hogy sikeres legyen a válogatott.

Mert úgy néz ki, van fény az alagút végén!



Reménysugárra várva Dzsudzsák 100